Ausztria: mi lesz veled osztrák alma?

Kétségbeejtő helyzetben a stájer almatermesztők: össze kellene fogniuk. Honnan ismerős ez a történet?

Aggasztó az almatermesztők helyzete Ausztriában, erről a Stájerországban, Hartberg-Fürstenfeld környékén tevékenykedő termelők számoltak be a MeinBezirk.at portálnak.

Egyre kisebb termőterület és egyre kevesebb gazdaság

A helyzet nem új: 2010 óta Stájerországban az almaültetvények területe közel 25%-kal csökkent, és a Hartbergi Agrárkamara 2017 és 2023 között 15 százalékkal kevesebb gazdaságot regisztrált a körzetben. Josef Singer alstiefenbachi gyümölcstermesztő és tartományi kamarai tanácsos drámai képet fest a jelenlegi állapotokról:

„Húsz évvel ezelőtt még 35 diákunk volt a gyümölcstermesztő iskolában. Ma már csak négyen vannak, és ha a helyzet nem változik, könnyen lehet, hogy ők lesznek az utolsó mohikánok.”

Az előzmények

Különösen a 2014-es első oroszországi szankciókat követően csökkentek drasztikusan az almatermesztők bevételei, mivel a Lengyelországból – Oroszország egyik fő exportőr országából – származó olcsó gyümölcs kezdte elárasztani az osztrák piacot. Azok a gazdaságok, amelyek ekkor még képesek voltak megbirkózni ezzel a kihívással, most új problémákkal néznek szembe: csökkenő bevételek, emelkedő termelési költségek és ismétlődően bekövetkező terméskiesések. Sokak számára idén ismét felmerült a kérdés: „Folytatni vagy abbahagyni?

Alacsonyabb bevételek, elmaradt az inflációkövetés

Peter Koller szerint, aki maga is harmadik generációs almatermelő a Grafendorf melletti Kleinlungitzban, a 2022-es almatermés most nyilvánosságra hozott számai valószínűleg 5%-kal alacsonyabbak a 2021. évinél. A felvásárlási áraknál viszont nem történt meg az inflációs korrekció, ami a terméskieséssel együtt járó bevételkiesést még súlyosabbá teszi. Az elmúlt években jelentős beruházásokat eszközölt termelőket most különösen hátrányosan érinti a helyzet.

Ennyibe kerül ma egy új almaültetvény létesítése Ausztriában

Egy új, egyhektáros ültetvény költségei fajtától függően 45 000 és 60 000 euró (17-23 millió Ft) között mozognak. A jéghálót átlagosan 15 év után kell kicserélni, de legkésőbb ekkorra már nemcsak az új telepítés költségeit kellene megkeresni, hanem új tartalékokat is kellene képezni. A 20. év után a probléma még súlyosabbá válik, mert ekkor a fák már nem képesek a kereskedelem által megkövetelt minőséget jó termésbiztonsággal hozni. Ha megnézzük az elmúlt 15-20 év nehéz termesztési körülményeit és a 2014 óta Lengyelországból érkező olcsó áru további konkurenciáját, akkor érthetővé válik, hogy az ágazatban miért gondolkodnak most sokan a kiszálláson, vagy miért számolták máris fel ültetvényeiket.

Piaci minőség és az árak alakulása

A kifizetődő és jövőorientált gazdasági tevékenység csak az 1. osztályba tartozó almával lehetséges: egy kiló alma előállítása Ausztriában ma körülbelül 60 eurócentbe (230 Ft/kg) kerül. A legjobb minőségű almáért jelenleg kilónként 70 centet (270 Ft/kg) fizetnek a gazdáknak. A másodosztályú alma esetében a bevétel már a felére csökken, az ipari almáért pedig kilónként csak 7-10 centet (27-40 Ft/kg) fizetnek. Josef Koller gyümölcstermesztő elmondta, milyen gyorsan eshet vissza a gyümölcs elsőből másodosztályú áruvá: „Elég egy olyan fagyos év, mint az idei. Mert akkor már a virág, majd később a héj is kárt szenved: fagylécek alakulnak ki, amelyeket Ausztriában „rozsdásodásnak” (Berostung) is neveznek.

Ennyit kapnak a termelők az almájukért (átlagárak)

Ma Ausztriában a 70% feletti színeződésű, hibátlan, I. osztályú alma felvásárlási átlagára 60-70 cent (230-270 Ft/kg) között mozog, míg az enyhén “rozsdás” másodosztályúért már csak 35 centet (135 Ft/kg) fizetnek, az ipari alma, léalma ára pedig 7-10 cent (27-40 Ft/kg) közötti, míg az előállítási költség 60 cent (230 Ft/kg). Az idei fagyos évben a sok fagyléc miatt Stájerországban 45 cent/kg (172 Ft/kg) körül alakult az üzemi átlagbevétel, ami azt jelenti, hogy a gazdaságok kilónként 15 centtel vannak a termesztési költségek alatt. Ez lehetetlenné teszi, hogy a jövőbeni beruházásokhoz félretegyenek.

Josef Singer szerint a kereskedelemben a szépség elsőbbséget élvez a tápértékkel szemben, hiszen a fagylécek csak optikai jellegű hibák: „A rozsdásodás valójában még javítja is a gyümölcs beltartalmi jellemzőit. Ez azért van, mert a gyümölcsben stressz hatására alakul ki, és ennek következtében több tápanyagot, például vitaminokat és antioxidánsokat termel”. Ennek ellenére a gazda ezt az egészségesebb almát csak feleannyiért tudja eladni, mint a szemmel láthatóan hibátlan gyümölcsöt.

A közvetlen értékesítés és a turizmus segíti az almatermelőket Hartberg-Fürstenfeldben

A teljes termésből átlagosan kilónként 45 cent bevételt érnek el azok az almatermesztők, akik csak a kereskedelemnek adnak el. Ez azt jelenti, hogy a nullához képest 15 cent hiány keletkezik, és veszteséget termelnek. Azok a gazdaságok viszont, amelyek már ki tudták építeni a közvetlen értékesítés és a gyümölcsfeldolgozás második alappillérét, jobban átvészelik az almaválságot. Hartberg-Fürstenfeldben Stájerország többi részéhez képest viszonylag magas a direktben értékesítők aránya, ezért az itteni termelők gazdasági helyzete stabilabb, mint sok más stájerországi körzetben – számol be Herbert Lebitsch, a Hartbergi Agrárkamara vezetője. A falusi turizmus sok gazdaságnak komoly segítséget nyújt a jelenlegi helyzetben. Azonban nem mindenhol lehetséges vagy ésszerű ezeket az üzletágakat fejleszteni; ez nagyban függ a gazdaság földrajzi elhelyezkedésétől.

Mission Impossible: növelni az árbevételt, azaz a felvásárlási árakat

A stájerországi gyümölcstermesztők központi követelése tehát továbbra is az, hogy növeljék a nagy kiskereskedelmi láncok felé az eladási áraikat. Ezt az igényt azonban a fogyasztók által megtapasztalt hátrány, vagyis áremelkedés nélkül kellene kielégíteni, így a termelők sokkal inkább azt szeretnék, hogy nagyobb részesedést kapjanak az élelmiszer-kereskedelem értékesítési bevételeiből. Jelenleg a fogyasztók által a pénztárnál fizetett ár kevesebb mint 25 százaléka jut a termelőknek. „Az ideális megoldás a harmadolt elosztás lenne” – mondja Koller, ami alatt azt érti, hogy a bevétel egyharmada a termelőkhöz, egyharmada a termelőszövetkezetekhez és más magánkereskedőkhöz, egyharmada pedig az élelmiszer-kiskereskedőkhöz kerüljön.

Túl sok beszállító túl kevés vevőre – össze kellene fogni: a dél-tiroli modell

Singer és Koller is egyetért abban, hogy ez a cél csak akkor érhető el, ha a termelőszövetkezetek és a magánbeszállítók kínálatát összefogják. Jelenleg Ausztriában 20 ilyen beszállító áll szemben öt nagy kiskereskedelmi lánccal, ami állandó árháborút eredményez, mivel mindig van olyan beszállító, aki a konkurenciánál alacsonyabb áron adja el az árut a kiskereskedelmi láncoknak. Josef Singer és Peter Koller szerint a „dél-tiroli modell” lenne a megoldás. Itt az összes beszállító évekkel ezelőtt két nagy szövetségbe tömörült. „Van egy a piros és egy a sárga almák számára” – magyarázza Singer. Így gyakorlatilag minden gazdaság mindkét közvetítőnek szállít. Ez az összefogás lehetővé teszi, hogy a termelők érdekeit sokkal magabiztosabban képviseljék a kereskedelemmel szemben, és így jobb értékesítési árakat érjenek el. Singer szerint már ez a modell önmagában is képes lenne behozni a jelenleg hiányzó 10-15 cent/kg-ot. „Ha ezután a csomagolóházak is összefognának nagy központokba, akkor még hatékonyabban lehetne dolgozni, és stratégiailag is jobban lehetne értékesíteni.”

Az azonban még messze van, hogy ez a megoldás valóban megvalósuljon. Hiszen éppen a jelenlegi versenyhelyzet teszi lehetővé, hogy az alacsony árstratégiára összpontosító magánszolgáltatók gazdasági sikereket érjenek el. És az élelmiszerláncok is tudják, hogyan használják ki ezt a helyzetet a maguk javára. Mindez azonban mindazon beszállítók és termelőik rovására megy, akik nem tudnak vagy – a gazdák védelmében – nem akarnak versenyezni ezekkel az alacsony árakkal.

Követelés a politikával szemben

„Az összefogás Dél-Tirolban sem önkéntes alapon, hanem politikai intézkedések révén történt” – fogalmazza meg Singer egyértelmű követelését a felelős politikusok felé. „Eleinte nem minden szolgáltató volt boldog, de időközben a dél-tiroliak gazdaságilag annyira megerősödtek, hogy még a drága németországi tévéreklámokat is megengedhetik maguknak, míg itthon még az újsághirdetés is szinte elviselhetetlen anyagi terhet jelent számunkra.”

A cikkhez szemlézett írások:

Apfelbauern: die letzten ihrer Art?

Kapcsolódó cikkek:

Uniós oltalom alá került a Szabolcsi alma

Lengyelország: szeptember közepén ismét emelkedett a léalma ára

Lengyelország: enyhén emelkedett a léalma felvásárlási ára

Videó: Kihívások a hazai és európai almatermesztésben – mik a kilátásain k?

Lengyelország: a tavalyinál 30%-kal kisebb almatermés várható?

Lengyelország: jó árakon kezdődött meg a Gala szezonja

Svájc: a tavalyinál 24%-kal kisebb almatermést várnak az idén

Bizonytalanságok a lengyel és német almatermés-prognózisokban

Podcast: iparialma-programon dolgozik a NAK és a FruitVeB