Rendkívül heterogén módon alakul a termés az egyes országokban, Kína ismét jelentős terméskiesést könyvelhet el.
Az északi féltekén az előző hónapban megkezdődött az alma betakarítása, és a kép elég vegyes: a meghatározó termelők meglehetősen eltérő problémákkal küzdenek.
A tavalyit követően az idei szezonban ismét extrém időjárási események sújtották a kínai almaültetvényeket, ezért az általában szokásos 40-45 millió tonna közötti termésmennyiség a 2022-es 36,1 után 37,2 millió tonna körül alakul majd. A kormányzat intézkedései pedig nem abba az irányba mutatnak, hogy a közeljövőben növelni szeretnék a termelés volumenét: arra ösztönzik a gazdákat, hogy más kultúrák termesztésére álljanak át, így igen valószínű, hogy az északi és nyugati régiókban csökkenni fog a termőterület. Ágazati források szerint az idei évben drámai, 50% körüli visszaesés várható az almalésűrítmény gyártásában is: körülbelül 300 ezer tonna körül alakul majd az AJC volumene, ami ráadásul jóval drágább lesz, mint a korábbi, “normál” termést adó években.
A világ egyik legnagyobb almaimportőr országában a 2022-es, egészen kiváló idényhez képest (2,65 millió tonnás termés) csaknem 20%-os visszaesést várnak (1,95 millió tonna körül). Az utóbbi években egyre népszerűbbek lettek a külföldről szállított almafajták. India legfontosabb beszállítói Törökország (2022-ben 100 ezer tonna körüli mennyiséggel), Olaszország (50 ezer tonna), Chile (35 ezer tonna), Új-Zéland (18 ezer tonna), és az előző években szállításait egyre növelő Lengyelország (18 ezer tonna). A lengyelek főleg Jonagold és Idared fajtákat szállítanak, Törökországból Gala, Red Delicious és Granny Smith érkezik, míg Szerbia elsősorban Gala, Pink Lady és Stark Delicious fajtákat szállít.
A 2023-as török almaszezon augusztus végén, a Gala betakarításával kezdődött meg, kifejezetten jó kilátásokkal, hiszen a tavalyi rekord volumennél (4,5 millió tonna) valamivel még jobb termésre számítanak (4,6 millió tonna). Ennek egyik magyarázata, hogy új területek fordultak termőre a Karaman/Nidge régióban. A török Gala iránt máris óriási a kereslet, elsősorban Indiából. Vannak azonban jelentős problémák is, mivel idén több hőhullám sújtotta az ültetvényeket, ami főleg a minőséggel kapcsolatos gondokat eredményezhet.
Bár a 2023-as lengyel almatermés elmarad a tavalyi 4,5 millió tonnás rekordtól, így is 3,9 millió tonna körül várható a lengyel statisztikai hivatal prognózisa szerint (bár vannak olyan hangok is, hogy ennél még jelentősebb lehet a visszaesés). Egy lengyel exportőr szerint az idei étkezési almák minősége kielégítő, és az exportra szánt fajták mennyisége is megfelelő lesz. Az előző években a lengyelek szívós munkával új piacokra nyitottak ajtót, így egyre nagyobb mennyiségben szállítanak Indiába és Dél-Amerikába, de már hatalmas új ázsiai piacok ajtaján is dörömbölnek: Thaiföld (70 millió lakos), Malajzia (34 millió) és Indonézia (270 millió).
A 2022-es évben a németek is rekordközeli termést takarítottak be (1,067 millió tonna), viszont idén az ötéves átlagnak csaknem megfelelő, 952 ezer tonnás volument várnak. Érkeztek olyan hírek, hogy a Rajna melletti ültetvényeken az Elstar és a Gala méretével lehet némi gond, de összességében ez a mennyiség egy normál termésnek felel meg. Az északnémet Altes Land termesztőkörzetben az idei évre várt 300 ezer tonnás termés 13%-kal marad el az előző évitől.
A tavalyi évben az egekbe szökő termelési költségek és a kínzó aszály ellenére sem zártak rossz terméssel a derék gallok (1,47 millió tonna), és a várakozások szerint ezt az idén még tovább növelik (1,5 millió tonna). A termelők szempontjából ennél talán még fontosabb az, hogy az erős kereslet miatt az új termés egy teljesen kiürült hazai piacra érkezik, nincsenek átmenő készletek, és jelenleg az árak is nagyon jók, így bőven van ok a bizakodásra.
Az idei katasztrofális időjárás (áradások, hőhullámok) ellenére sem várható komoly visszaesés a tavalyi 2,15 millió tonnás terméshez képest, hiszen 2,1 millió tonnás mennyiséget várnak Olaszországban. Élénk a piac, sok olasz exportőr szeretne vásárolni az új termésből, ami nem is csoda, mivel igen erős a forgalom Németország és Spanyolország felé. Az utóbbi években Olaszország is nagyot lépett előre a Távol-Keleten: tavaly 63 ezer tonna almát exportáltak a térségbe – a legtöbbet Indiába, de Szingapúr, Hongkong, Tajvan, Thaiföld és Vietnam is egyre fontosabb piacnak számít.
A 2022-es év enyhén szólva sem volt sikertörténet a Pireneusi-félszigeten: az 500 ezer tonna körüli terméshez szokott spanyoloknál csak 431 ezer, a portugáloknál pedig a 2021-es 368 ezer tonnás termés helyett mindössze 294 ezer tonnás almatermést takarítottak be. Idén azonban Spanyolországban már a tavalyinál bő 20%-kal jobb, 531 ezer tonnás termésben reménykednek, és ha nem is ilyen mértékben, de a portugáloknál is javul a helyzet (313 ezer tonna).
Katalóniában, Spanyolország legfontosabb almatermesztő körzetében idén 266 ezer tonnás termést várnak, és bár a tavaszi fagyokat idén megúszták az ültetvények, Lleida környékét májusban és júniusban is erős szélviharok tépázták meg, míg június végén több termőtájon is felhőszakadással és erős széllel érkező viharok tomboltak. Több helyen tépte szét a szél a jégvédő hálókat, és okozott akár 80-100%-os terméskiesést. Ennek ellenére Gala és Golden fajtáknál jó hozamok és jó minőség várható, bár az átlagos gyümölcsméret a szokásosnál kisebb, mert az aszályt idén sem sikerült elkerülni.
Az előző idényben még 294 ezer tonna almát takarítottak be a hellének, idén azonban elsősorban az emberéleteket is követelő hatalmas szélviharok (különösen a Daniel nevű vihar) miatt 210 ezer tonna körüli terméssel számolhatnak csak. Az ország legnagyobb termesztőkörzetében, a viharok által megkímélt Thesszáliai régióban fekvő Agia és Larissza környékén 80 ezer tonna alma terem az idén. A betakarítás a korai fajtákkal augusztusban kezdődött meg (Gala, Ozark Gold), szeptemberben pedig a piros fajtákkal folytatódott (Jeromine, Red Velox, Scarlet, Super Chief, Red Cup), majd a Fuji és a Granny Smith következik. A Granny Smith az utóbbi években hatalmas népszerűségre tett szert a régióban, és a termés 40%-át adja.
A tavalyi 245 ezer tonna után idén 207 ezer tonnás almatermésre számítanak csak Hollandiában, de egy gyümölcskereskedő szerint kifejezetten jól indult az Elstar értékesítési szezonja, köszönhetően a kiváló minőségnek. A termelési költségek megugrása miatt magasak az átvételi árak is: a válogatott Elstarért 65-70 cent/kg átvételi árat fizetnek, ez tavaly 35-40 cent volt – ennyiért az idén már képtelenség lenne termeszteni Hollandiában. Mivel az értékesítés zökkenőmentesen, erős kereslet mellett zajlik, még akár az is elképzelhető, hogy a kiskereskedelmi árak tovább emelkednek a szezon későbbi szakaszában.
A belga körtetermesztés utóbbi pár éve egy tündérmeséhez, az almaágazaté viszont egy rémtörténethez hasonlít. Sok termelő döntött úgy, hogy kivágja almafáit, ezért az idei évben jóval kevesebb gyümölcs került a piacokra – az egykor majdnem 320 ezer tonnás termés pedig 2023-ra 200 ezer tonna környékére esett vissza. Kifejezetten csapadékos idényt zártak a termesztők, és a varasodás sem kerülte el az ültetvényeket. A korai fajtákat még viszonylag jól sikerült értékesíteni, de a Jonagold esetében más a helyzet. Ugyanezt tapasztalják a biotermesztők is: a varasodás miatt rengeteg gyümölcs kötött ki a feldolgozóiparban, a frisspiacot pedig szinte lehetetlen lesz június végéig hazai készletekből ellátni. Az árak magasabbak ugyan, mint az előző években, de nincs mit eladni, a szezon vége pedig biztos, hogy erősen áruhiányos lesz.
Ausztria Stájerország tartományában éppen október elején van az almaszüret csúcspontja, és a termelők bizony nem lehetnek elégedettek. A tavalyi 148 ezer tonnás osztrák almatermés volumene az idén csak 111 ezer tonna körül alakul. Ez nem az első olyan év, hogy a tavaszi fagyok igencsak megtépázták az ültetvényeket, és minden bizonnyal nem is az utolsó. Minket is beleértve talán nincs most még egy olyan ország Európában, ahol ennyire hektikusan alakultak volna a hozamok, mint a sógoroknál. Ilyen körülmények között új piacok sem alakíthatók ki, hiszen nincs semmi garancia arra, hogy a megfelelő árualapot évről-évre sikerül biztosítani.
A svájci almaszezon augusztusban kezdődik és októberig tart. A tavalyi évben 3700 hektáron termesztetek almát az alpesi országban, elsősorban Thurgau és Valais kantonokban. A legnépszerűbb fajta a Gala, amelyet a Golden Delicious és a Braeburn követ. Részint az alternancia, részint pedig a Valais kantont júniusban elérő jégeső miatt a helvétek a tavalyi 115 ezer helyett 2023-ban csak 88 ezer tonnás termésre számítanak.
A tavalyi 4,7 millió tonnás termésnél valamivel kisebb mennyiségre, 4,52 millió tonnára számítanak idén az Egyesült Államokban, de ez a visszaesés területileg nem lesz egyenletes. A legfőbb termesztőkörzetben, Washington államban kiváló, az előző évinél 20-30%-kal nagyobb termést várnak, problémák inkább a New York környéki, az országos termelés 10-15%-át adó ültetvényekben voltak az idén (fagyok, rossz terméskötődés stb.) Michigan és Pennsylvania államokban valamivel kisebb a különbség a tavalyi terméshez képest, de itt sem sikerül elérni a 2022-es szintet.
A cikkhez szemlézett írások:
Kapcsolódó cikkek:
Lengyelország: szeptember közepén ismét emelkedett a léalma ára
Lengyelország: enyhén emelkedett a léalma felvásárlási ára
Videó: Kihívások a hazai és európai almatermesztésben – mik a kilátásaink?
Lengyelország: a tavalyinál 30%-kal kisebb almatermés várható?
Lengyelország: jó árakon kezdődött meg a Gala szezonja
Svájc: a tavalyinál 24%-kal kisebb almatermést várnak az idén
Bizonytalanságok a lengyel és német almatermés-prognózisokban
Podcast: iparialma-programon dolgozik a NAK és a FruitVeB
Lengyelország: magasan indulnak a léalmaárak a szezon elején
FruitVeB: csalódást keltő a léalma induló ára…
Almatermelők, figyelem: már csak augusztus 31-ig lehet pályázni az uniós támogatásra!
Kína: komoly átrendeződés folyik a világ legnagyobb almatermesztő országában
Lengyelország: hogyan alakulnak az idei léalmaárak?
Mi várható rövid- és középtávon az almalésűrítmény világpiacán?
WAPA 2023 prognózis: 3,3%-kal csökken idén az EU almatermése
