Tisztelt Miniszter úr!
Jelenlegi levelünket 22 millió európai gazda és családtagjaik, valamint 22 ezer szövetkezet nevében írjuk, akik elkötelezettek az iránt, hogy az Európai Unió 446 millió polgárát napról-napra biztonságos, tápláló, kiváló minőségű és elérhető árú élelmiszerrel lássák el. A COVID-19 világjárvány ellenére az EU gazdái és mezőgazdasági szövetkezetei képesek voltak fenntartani az Európai Unió polgárainak élelmiszer-ellátását, így járulva hozzá az európai élelmiszerbiztonság garantálásához.
Mégis, a gazdák és szövetkezetek egyre nehezebb helyzettel kell, hogy megbirkózzanak. A koronavírus-járvány egészségügyi következményei következtében létrejött vészhelyzet most az EU legsúlyosabban érintett régióiban a vidéki területeken is drámai következményekkel fenyeget. Az egészségügyi hatások gyors és igen kedvezőtlen következményekkel vannak a fő mezőgazdasági ágazatokra, amelyek nyilvánvaló és közvetlen hatásai azonnal és közepes időtávon egyaránt várhatók.
Ezen felül a válság eszkalációja veszélybe sodorja mind a közös piacot, mind a nemzetközi piacokat, ami az ellátási láncok működésére különös fenyegetést jelent. Nemzetközi szinten az agrár-élelmiszeripari termékek ellátási láncának korlátozásokkal és akadályokkal kell megküzdenie, valamint a kereslet hirtelen csökkenésével is meg kellene birkóznia. Az ázsiai (például kínai) helyzet javulása ellenére tagjaink komoly hiányt tapasztalnak a hűtőkonténerek piacán, ami jelentősen befolyásolja a termékek szállítását és tárolását (például a zöldség- és gyümölcsfélék, valamint a húsáruk tekintetében).
A közös piacon jelen lévő gazdák továbbra is csaknem teljes kapacitással dolgoznak. Mindemellett termelőink és szövetkezeteink aggodalmaiknak adtak hangot bizonyos nyersanyagok jövőbeni felvásárlását, begyűjtését, szállítását illetően, illetve a feldolgozói kapacitásokkal kapcsolatosan – ez különösen a tej- és húsárukat, valamint a friss zöldségeket és gyümölcsöket érinti. A termékek begyűjtésére szolgáló létesítmények valamint a vágóhidak elkezdték kapacitásaik csökkentését, és arra kérték a gazdákat, hogy csökkentsék termelésüket, elsősorban a HORECA csatornák lezárása miatt.
Történik ez akkor, amikor gazdáink és szövetkezeteink jelentős beruházásokat eszközöltek annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló természeti erőforrásokat fenntarthatóbb módon használhassák fel, nehéz megbirkózni a csökkent kereslettel, és megszakítani a normál termelési tevékenységeket (például a szarvasmarhák tejelését a szoptatási időszakban), és amikor az évszak kedvező időjárási viszonyaiból és az állatok élettani sajátosságaiból adódóan elkerülhetetlen, hogy bizonyos termékeknél most legyen a termelési és beszállítási csúcs.
Folyamatosan nyomon követjük azokat az intézkedéseket, amelyeket az Európai Bizottság hozott, illetve amelyeket a Tagállamok is bevezettek annak érdekében, hogy működő megoldásokkal garantálják a mezőgazdasági és élelmiszeripari, valamint egyéb termékek, illetve a mezőgazdasági munkaerő szabad mozgását, mivel a közös piac megfelelő működésének biztosítása kiemelkedő fontosságú.
Mindazonáltal úgy véljük, hogy ezek az erőfeszítések koránt sem bizonyultak elegendőnek.
A gazdaságoknak és a szövetkezeteknek képesnek kell lenniük tevékenységük folytatására annak érdekében, hogy az uniós polgárokat továbbra is elláthassák élelmiszerekkel és egyéb termékekkel. Hogy ezt megtehessük, minden olyan intézkedés bevezetésére szükségünk van, amelyek a piacok működését biztosítják, és amelyek a mezőgazdasági tevékenység biztonságos elvégzését garantálják.
Az előző, április 8-i levélben Wojciechowski mezőgazdasági biztos úr tájékoztatott minket arról a lehetőségről, hogy a rendelkezésre álló vidékfejlesztési forrásokat a lehető legrugalmasabban lehet majd felhasználni. Ezt mi is erősen támogatjuk.
A Copa és Cogeca szervezetek egyaránt támogatják azt az elképzelést, hogy a tagállamok rugalmasságot élvezhessenek a nemzeti és/vagy regionális Vidékfejlesztési Programok megváltoztatásának tekintetében, illetve hogy a rendelkezésre álló forrásokat a járványra válaszul adott célzott intézkedések keretében használhassák fel. Felszólítottuk a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak abban, hogy legjobb képességei és lehetőségei szerint engedélyezze ezeket a változtatásokat amilyen gyorsan csak lehet, ezzel is gyors válaszlépésekre adva lehetőséget ebben a nehéz időszakban. Ebben a válsághelyzetben az idő kulcsfontosságú tényező – nem csak a közegészségügyi kérdésekben, hanem az élelmiszerek termelése és fogyasztókhoz történő eljuttatása tekintetében is.
Ezen rugalmas felhasználási lehetőségek közé kellene, hogy tartozzon a II. pillérbe tartozó összegek előzetes kifizetésének maximális szintre emelése, a kontrollintézkedések terén tanúsított rugalmasabb hozzáállás (ezen már dolgozik az Európai Bizottság), valamint az egyéb intézkedések megvalósítási és kivitelezési határidői tekintetében tanúsított elnézőbb hozzáállás (például a gazdaságokban történt beruházásokkal illetve az üzleti tervekben szereplő vállalásokkal kapcsolatosan). A derogációk ki kell, hogy terjedjenek az adminisztratív kötelezettségek enyhítésére, és meg kell, hogy könnyítsék a projektek megvalósítását, például a megkötött szerződések átütemezése vagy átmeneti felfüggesztése területén. Bizonyos típusú derogációkat vagy hiánypótlási stratégiákat is szükséges lenne bevezetni a gazdák megsegítésére olyan esetekben, amikor a jelenlegi helyzet miatt kialakult munkaerőhiány, vagy a gazdák megbetegedése miatt válik lehetetlenné kötelezettségeik teljesítése. A tanácsadó szolgálatoknak útmutatást kellene nyújtania a gazdáknak ezekről a gyakorlatba bevezetett rugalmas intézkedésekről és derogációkról, türelmi időkről, és segítséget kellene nyújtaniuk számukra, hogy hogyan alkalmazkodhatnak tevékenységük során a jelenlegi helyzethez. A pénzügyi instrumentumok alkalmazása és források felhasználása szintén elsődleges fontosságú az akut likviditáshiány leküzdésében.
Mindazonáltal ezek a rugalmasabb előírások és egyszerűbb eljárásrendek nem szabad, hogy veszélyeztessék a gazdáknak juttatandó támogatások időben történő kifizetését, mivel olyan helyzetben vannak, hogy cash-flowjuk veszélyes mértékben lecsökkenhet. A cash-flow problémákat és a pénzügyi korlátokat szintén kockázatkezelési eszközökkel kellene áthidalni, ezeken keresztül lehetne kompenzációt nyújtani a gazdáknak a kivételes körülmények között.
Feltéve, hogy a tagállamok még rendelkeznek lehívható II. pilléres forrásokkal, ezt a lehetőséget arra is fel kellene használni, hogy új, célzott intézkedéseket vezethessenek be a jelenlegi helyzet enyhítése érdekében. Mindazonáltal a források ilyen jellegű átütemezése és átcsoportosítása nem veszélyeztetheti a már megkötött támogatási szerződéseket, és nem szabad, hogy lehetőség nyíljon a pénzeket a mezőgazdasági ágazaton kívülre csatornázni. Biztosítani szükséges, hogy a II. pillérben kiosztható támogatások valóban az agrárágazatban hasznosuljanak. Már a válság kitörése előtt is nagy kihívást jelentett megakadályozni, hogy a gazdák beszüntessék tevékenységüket, és az élelmiszerbiztonság fenntartása miatt nem engedhetjük meg, hogy még többen vonuljanak ki az ágazatból.
Világosan látszik viszont, hogy a jelenlegi költségvetési ciklus végén még bennmaradó vidékfejlesztési források volumene messze nem lesz elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a szektor számára szükséges támogatási szintet. Ezért az agrárbüdzsén kívülről származó források felhasználására is szükség lesz a jelenlegi rendkívüli körülmények közepette. Amint azt Wojciechowski biztos úr is kifejtette, a Közös Agrárpolitika önmagában nincs megfelelően felkészülve egy ilyen nagyságrendű válsághelyzetre, ezért meg kell vizsgálni a külső támogatás lehetőségeit.
Az európai mezőgazdaság válaszút előtt áll. Mindnyájunknak tisztában kell lennie azzal, hogy a vidéki területek arcát mostani cselekedeteink fogják átformálni a következő években és évtizedekben. Ennél fogva számítunk támogatásukra a mezőgazdasági ágazat védelmében, és megtisztelő lenne számunkra, ha a közeljövőben megvitathatnánk elképzeléseinket.
