A FruitVeB Profiktól-Profiknak című rendezvénysorozatának második állomásaként Szigetszentmiklóson került megrendezésre a növényvédelmi szakmai nap 2019. január 16-én.

A szakmai nap keretében a Rajnavidék-Pfalzi Kutató és Szaktanácsadó állomás munkatársa, a növényvédelem szakterület vezetője, Werner Dahlbender tartott előadásokat. Az egész napos rendezvényen a legfontosabb gyümölcskártevők, így a pajzstetvek, a foltosszárnyú muslica és a különféle atkák és az ellenük való védekezés lehetőségei kerültek ismertetésre.

Az előadó a pajzstetvek általános bemutatásával kezdte. Elmondta, hogy a pajzstetvek az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók, több mint 8 000 fajuk van és általában polifág kártevők. Gyakori a vektorként való szerepük is, több veszélyes vírust terjesztenek, sokszor ezzel okozzák az igazi károkat.

A teknős pajzstetvek közül a közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium corni) és szilva pajzstetű (Sphaerolecanium prunastri) fajokat emelte ki. Részletesen bemutatta a két faj életciklusát, majd ismertette a korábban lefolytatott növényvédelmi kísérletek eredményeit, ahol is különféle növényvédő szerekkel végeztek kezeléseket és ezek hatásait figyelték. A tapasztalatok szerint a tavasszal a levéltetvek elleni védekezéssel együtt kivitelezett kezelések nagyon jó eredményt adtak akkor, ha a növényvédő szerek kombinációjában a tiakloprid hatóanyag is szerepelt. Mellékesen megfigyelték azt is, hogy a poloskaszagú szilvadarázs (Hoplocampa minuta) kártétele is nagy mértékben csökkent a kezelések hatására.

A következőkben a közönséges kagylós pajzstetűről (Lepidosaphes ulmi) és az ellene való védekezés kísérleti eredményeiről esett szó. A május végén végzett kezelések közül a spirotetramat hatóanyaggal végzett permetezés hatékonysága csaknem 100 százalékosnak bizonyult, a neonikotinoidok 40-70 százalék közötti hatásfokúak voltak, míg az IGR típusú hatóanyag használata teljesen eredménytelen volt.

A kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) a Rajna-vidék-Pfalz tartományban nem okoz olyan nagy problémát, ezért a kártevővel kapcsolatos kísérleteket Brandenburg tartományban végezték, az előadó ezek eredményét ismertette. A tapasztalatok szerint a spirotetramat hatóanyagnak nagyon nagy potenciálja van a kártevő elleni védekezésben, bár az is nyilvánvalóan látszik, hogy a jelenlegi növényvédő szer kínálat mellett a fertőzés 100 százalékos csökkentése nem lehetséges. A populáció folyamatos újjáépülése a vándorló lárvák elhúzódó kelése miatt biztosított, az üzemi technológiában a klórpirifosz-metil hatóanyagnak még mindig nagy szerepe van. A nagyon súlyosan fertőzött ültetvények esetében a kivágás is megfontolandó.

Az előadó a továbbiakban további pajzstetű fajokat, így az eperfa-pajzstetű (Pseudaulacaspis pentagona), a piros körte-pajzstetű (Epidiaspis leperei) és a viaszos juhar-pajzstetű (Phenacossus aceris) fajokat mutatta be. Az eperfa-pajzstetű terjedőben van Németországban is, főleg őszibarackon károsít, de cseresznyében is egyre nagyobb károkat okoz. A súlyosan fertőzött növények legyengülnek és végül elpusztulnak. A védekezés nagyon nehéz, a kifejlett nőstények nagyon ellenállóak a kémiai növényvédő szerekkel szemben, a Németországban engedélyezett készítmények gyakorlatilag hatástalanok. A termelők e kényszertől vezérelve őszibaracknál kipróbálták a vízsugaras lemosást, és úgy tűnik, a módszer nagyon hatékony, bár nagyon munkaigényes. A piros körtepajzstetű még nem annyira elterjedt Németországban, de felszaporodása esetén súlyos károkat tud okozni, a megtámadott fák elhalnak. A viaszos juhar-pajzstetű az almát és a cseresznyét veszélyezteti, utóbbiban a ’Little Cherry’ vírus terjesztéséért felel, ami a gyümölcs elaprósodását okozza.A pajzstetvek elleni védekezést összegezve az előadó elmondta, az időzítés az egyik legfontosabb tényező. Elég nagy probléma, hogy a hatékony védekezés egyetlen hatóanyagra koncentrálódik, amely a spirotetramát.

A következő blokkban a foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) elleni védekezéssel kapcsolatos tapasztalatokat osztotta meg a szakértő. Ismertette a kártevő életmódját és a felismeréséhez szükséges morfológiai bélyegeket, valamint az életciklusát meghatározó környezeti tényezőket. Általános tapasztalat, hogy a kártevő a puha bőrszövetű gyümölcsöket, így a málnát, a szedret, a meggyet, az áfonyát károsítja, de súlyos kártétele lehet bodzában is és megfigyelték már cseresznyében, szőlőben, szilvában és egyéb gyümölcsökben is. E mellett vadon élő növények is tápnövényei, így a kökény, a som, a tiszafa de még különböző gyomok is, mint például a fekete csucsor. Nagy probléma, hogy évente több nemzedéke fejlődik, így a fertőzési nyomás folyamatos is lehet.

A kártevőt csapdázással lehet megfigyelni, erre különböző technikák léteznek, a legegyszerűbb az almaecetes csapda. A kártevő megfigyelhető a fertőzött gyümölcsön is, mivel a bőrszövet alá lerakott tojások oxigénellátást biztosító lélegeztető csövei nagyításban jól láthatóak. A szedett mintákon tojások számlálásával lehet következtetni a fertőzöttség mértékére. A fertőzés kialakulásában nagy szerepe lehet az ültetvények környezetének, a szomszédos területeken található gazdanövény fajok növelik a felszaporodás és tovább terjedés valószínűségét.

Az időjárás is hatással van a kártevő szaporodására, a száraz meleg idő kevésbé kedvező számára, így ilyen körülmények között a terjedés és a kártétel valószínűsége is kisebb.

A foltosszárnyú muslica elleni védekezésben fontos, hogy a védekezési stratégia meghatározásához a fertőzöttség mértékét megállapítsuk. Indirekt és biológiai módszerek is rendelkezésre állnak, a termesztéstechnológiai elemek is segíthetnek. Például a szellősebb, laza, nyitott koronaforma jobb benapozottságot és jobb permetszer borítást eredményez vagy a gyümölcsök gyors és 100 %-os betakarítása nem hagy a szaporodáshoz szükséges életteret, stb. A takarás, mint közvetlen intézkedés csak akkor lehet eredményes, ha az ültetvényt minden oldalról lefedi, de még így sem nyújt 100 %-os biztonságot a kártevő ellen.

A különböző ásványi alapú (mész, kaolin, stb.) készítményekkel végzett permetezéseknek van valamiféle hatása, azonban a készítmények a gyümölcsök megjelenését úgy befolyásolják, hogy a friss piaci értékesítés még többszöri lemosás ellenére is kétséges. A növényvédő szeres kezelések közül a spinozád hatóanyag csalogató szeres kombinációban adta a legjobb eredményt.

A szakmai nap utolsó blokkjában a gyümölcsökön károsító atkákról és az ellenük való védekezésről beszélt az előadó. Bevezetésként bemutatta a kártevő atkák két fő csoportját, a takácsatkákat és a gubacsatkákat, valamint említést tett a hasznos munkát végző ragadozó atkákról is. A piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) és a közönséges takácsatka (Teranychus urticae) komoly károkat tudnak okozni a gyümölcsösökben. Az ellenük való védekezésben fontos szerepe van a tápanyagutánpótlásnak és a metszésnek. A túlzott növekedésű állományok fogékonyabbak a fertőzésre és a kialakult problémát is nehezebb kezelni. Az atkaölő hatású növényvédő szerek használata akkor ad igazán kielégítő eredményt, ha megfigyelésre alapozottan végezzük el a kezeléseket. A helyesen időzített permetezéssel megakadályozható a populáció felszaporodása, a további kezelések akár szükségtelenné is válhatnak. Ezzel költségeket lehet megtakarítani és a környezetterhelés is lényegesen kisebb. Az atkák természetes ellenségei, a ragadozó atkák is fontos elemei a védekezésnek, ezért ezek populációira tekintettel kell lenni a növényvédő szerek kiválasztásánál – nem csak az akaricidek, de a fungicidek tekintetében is) és a ragadozókat kímélő szereket kell választani.

A kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a milbemektin és a spirodiklofen hatóanyagok hozták a legjobb eredményeket. A spirotetramat hatóanyagot a levéltetvek elleni védekezésben használták fel, de szignifikáns, kimutatható hatása volt a kártevő atkákra nézve is.

Az atkák elleni védekezést összegezve az előadó elmondta, a tavaszi vizsgálat elengedhetetlen, amikor is az áttelelő tojásokat kell keresni a fás részeken, a kapott eredményekből az induló fertőzés mértékére lehet következtetni. A vegetáció alatt a populáció felépülését kell rendszeresen ellenőrizni, az adatok fényében pedig dönteni a beavatkozás szükségességéről. A növényvédő szeres védekezésekhez a ragadozó atkákat kímélő hatóanyagokat kell választani, a piretroidokat kerülni kell. Az olajos készítményeket a tojások kelésekor, kora tavasszal célszerű használni, nyári olajokat már inkább ne, fitotoxikus hatásuk miatt. A levélatkák ellen a kén tavaszi alkalmazása hatásos, később már lehetnek a kénnek is negatív hatásai. A vegetáció során a hatóanyagokat hatásmechanizmusuk szerint kell megválasztani a populáció megfigyelése során nyert adatokhoz illesztve. A legeredményesebb a korai lárvaalakok ellen kivitelezett védekezés.

szerző: Hunyadi István /FruitVeB/