A 25 ezer hektárnyi almaültetvényből mindössze ötezer hektáron folyik korszerű termelés

Napjainkban az almafák egészen másként néznek ki, mint ahogyan azt évszázadokig megszoktuk, a gyümölcsöt pedig nem is termelik, hanem gyártják. Ugyan nem laboratóriumi körülmények között vagy mesterséges alapanyagokból, viszont olyan tudományos és technikai háttérrel, hogy az több mint meglepő. Hogy néz ki egy korszerű „almagyár”?

Ha az ember a székesfővárosból keletre indul, és az M3-as autópálya végén rákanyarodik a 49-es útra, Mátészalka után, de főként az egyik leghumorosabb nevű magyar települést, Ököritófülpöst elhagyva az út mentén szinte mindenütt almafákat lát. Igazi fa formájúakat, meg olyanokat, amelyekbe sok mindent bele lehet képzelni, csak éppen az almát nem. Ezek már ugyanis – szaknyelven úgy mondják – intenzív gazdálkodással nevelt ültetvények, amelyek inkább szőlőtőkékre hasonlítanak. Közelebbről is megnézhetünk ilyet Csengeren a csak névrokonságban lévő „Apátiak” jóvoltából: Apáti Ferenc, az egyik legjelentősebb helyi gazdálkodó, a Csengerker Kft. ügyvezetője, illetve Apáti Ferenc, a Debreceni Egyetem docense, a Zöldség-Gyümölcs Terméktanács alelnöke a vendéglátónk, aki családi gazdaságukban 30 hektáron maga is almát termel.

– Csenger környéke – kezdik az alapvetőkkel – valaha almanagyhatalom volt, ezer hektáron termett itt meg a gyümölcs. Ma már csak mintegy 300-400 hektáron, a többi ültetvényt kivágták, mert azok még főként nagy állami gazdaságok és téeszek almásai voltak, régi típusú és kiöregedett fákkal. A „szabolcsi alma” a mai napig fogalom, annak ellenére, hogy a megye almatermesztésében inkább az ipari alma dominál, itt ugyanis több léüzem van, amelyekben inkább a hagyományos ültetvényeken termő, alacsonyabb értékű almát dolgozzák fel. Csenger környékén azonban döntően jó minőségű étkezési almát termesztenek, és a régió tíz-tizenöt éve azzal büszkélkedhet, hogy itt van a legtöbb úgynevezett intenzív vagy szuperintenzív ültetvény.

– Azt szoktuk mondani, hogy mi már nem is termesztjük, hanem gyártjuk az almát – fogalmaz a Csengerker ügyvezetője, akinek 65 hektárnyi ültetvénye van. Az egyiket bejárva meg is mutatja, mit is jelent mindez: a magas, karcsú, keskeny lombú almafák maximum egy méterre egymástól sorjáznak, a tökéletesen gömbölyű gyümölcsök pedig fürtökben csüngenek rajtuk, mint valami képeskönyvben. Ha hegyvidéken lennénk, az egész megtévesztésig hasonlítana egy szőlőültetvényre. Különösen, hogy a sorok tetején mindenütt fekete jégháló van kifeszítve, alul pedig öntözőrendszer fut végig.

A témával kapcsolatban bővebben itt olvashat.