Az utóbbi évek szendergése után újjáéledhet a léalma piaca – az EastFruit interjúalanya Andrij Jarmak, a FAO szakközgazdásza volt.
Öt évvel ezelőtt az aktuális világpiaci helyzet világossá tette a léalma célültetvények tulajdonosai előtt, hogy az adott piaci helyzetben veszteségre vannak ítélve. A fejlődő országokban számos termelő hagyott fel a sűrítmény (AJC; apple juice concentrate) célú léalma betakarításával, mert termelési költségeik magasabbak voltak a felvásárlási áraknál. A 2022/23-as évben azonban változott a helyzet: megkezdődött az AJC és az ipari alma árának emelkedése. Az EastFruit egy hosszabb interjú keretében a FAO szakközgazdászát, Andrij Jarmakot kérdezte a változás okairól, illetve arról, hogy ez a trend hosszú távon mennyire bizonyul majd tartósnak.
“Azzal kezdeném, hogy a Trentóban megrendezett Prognosfruit konferencia résztvevői között szokatlanul nagy arányban képviseltették magukat az AJC előállító vagy sűrítménnyel kereskedő cégek döntéshozói. Ez már eleve jelzésértékű a téma fontosságát illetően, és ne menjünk el amellett sem, hogy az ágazat legutóbb nagyon sikeres évet zárt – ezt a feldolgozók és kereskedők mind az előadások során, mind a konferencián folytatott háttérbeszélgetések során egyaránt megerősítették. Az almasűrítmény, illetve az ipari alma vagy a frisspiacon eladhatatlan minőségű alma árának emelkedésének okait a konferenciát követően az alábbi 11 fő kiváltó okban foglalnám össze:
- Kínában 2022-ben igen szerény almatermést takarítottak be, ezért a 2022/2023-as piaci évben kevesebb kínai AJC érkezett a világpiacra.
- A sűrítmény világpiacát leginkább befolyásoló két országban, azaz Kínában és Lengyelországban is tömeges méretekben kezdődött meg az extenzív és félintenzív ültetvények lecserélése intenzív ültetvényekkel (sőt, Kínában most már trendszerűnek tűnik az extenzív, munkaerőigényes ültetvények kivágása is, főleg az elöregedett kistermelők körében – csak tavaly 70 ezer hektárral, 2%-kal csökkent az alma termőterülete). Ugyanez a modernizációs folyamat figyelhető meg a világ több országában, például újabb két, az európai és az amerikai piaci egyaránt fontos közvetett szereplőjének számító Moldova és Ukrajna esetében is.
- A gazdasági fejlődés ütemének megtorpanása (COVID után ukrán háború, tajvani krízis) a fejlődő országokban, de az Európai Unióban is a lakosság jövedelmének csökkenését, de legalábbis stagnálását idézte elő. Ez általánosságban a vásárlási döntések racionalizálásához vezet, így például a sűrítményből visszahígított almalé többszörösen olcsóbb, mint a nem sűrítményből készült NFC (not from concentrate) almalé. Ez azt jelenti, hogy a visszahígított almalé iránt megugrott és továbbra is nő a kereslet.
- A világszerte megugró munkaerő-költségek miatt a fejlődő országokban nem volt kifizetődő a léalma betakarítása, ami komolyan szűkítette a feldolgozóipar számára szükséges alapanyag kínálatát, ennek megfelelően a világpiacra kerülő AJC mennyiségét.
- A szintén globális trendnek tekinthető urbanizáció egyre csökkenti a vidéken élő népesség létszámát, vagyis az egy háztartásra jutó almafák számát. Vagyis csökken a vidéken, házikertekben megtermelt alma mennyisége, viszont a nő a városokban boltokban almalevet vásárló háztartások száma.
- Növekszik a kereslet a gyümölcslé-tartalmú alacsony alkoholtartalmú és alkoholmentes italok iránt, és ezekhez az almalé számít a legolcsóbb, könnyen elérhető alapanyagnak.
- Az AJC világpiaci ára olyan hosszú időn keresztül volt kifejezetten nyomott szinten, hogy több felhasználási célra is megnövekedett az érdeklődés a sűrítmény iránt.
- Az AJC árát, reálértékét több éven keresztül tovább csökkentő globális infláció egyszerűen túlságosan is megfizethetővé, olcsóvá tette ezt a terméket. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy közben az almafeldolgozás energiaköltségei számottevően emelkedtek, ami még tovább csökkentette az ágazat jövedelmezőségét. Egy bizonyos szint után az ágazat csak magasabb árakon volt képes folytatni működését, tehát igazából az összes többi tényezőt mellett a mostani áremelkedés tekinthető egy ilyen szempontból bekövetkező korrekciónak is, ahol a termék reálértékét az amerikai dollár és az euró megváltozott reálértékéhez képest igazították vissza.
- A 2023/24-es piaci évben az eddigi prognózisok szerint a narancstermelés volumenének meredek bezuhanása várható, ami jelentősen emeli majd a narancskoncentrátum árát – és mivel ennek helyettesítő terméke az almalé, automatikusan az AJC árának növekedését váltja ki.
- Szintén előrejelzéseken alapul a következő ok is: a 2023-as termőévben Kína és Lengyelország almatermése a prognózisok szerint egyaránt csökkeni fog az előző évhez képest.
- Dél-Kelet-Ázsia és a Szubszaharai Afrika országaiban robbanásszerű bővülést mutat az ezeken a területeken egzotikusnak számító (visszahígított) almalé fogyasztása (több más gyümölcslé, bogyósgyümölcs-levek és zöldséglé fogyasztásának növekedésével együtt). Ez egyrészt ezen országok lakosságszámának gyors növekedése, valamint viszonylag jó gazdasági növekedése miatt lehetséges (egyébként a Föld lakossága is tovább növekszik, ami szükségképpen emeli a fogyasztás volumenét).
Amint látható, igen sok tényező együttes hatásának tulajdonítható a közelmúltban megkezdődött áremelkedési trend. Sőt, ezen faktorok közül több is kifejezetten tartónak tűnik, ami jó hír az olyan országok termelőinek, ahol a megtermelt alma kifejezetten nagy hányada nem alkalmas frisspiaci fogyasztásra (vagy egyszerűen csak a feldolgozóiparban sikerül értékesíteni). Kifejezetten az ilyen országok közé tartozik Ukrajna, Moldova, Grúzia (Georgia), Üzbegisztán, Tádzsikisztán, valamint Lengyelország és Magyarország is. Különösen kedvező ágazatfejlesztési lehetőségek előtt áll Üzbegisztán, ahol a lakosság bevételei egyre nőnek, miközben a helyi termelők nem éppen a legjobb minőségű almákat termelik. És térjünk is vissza arra a kérdésre, hogy vajon meddig tarthat majd ez az emelkedő ártrend.
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a fentebb felsorolt 11 ok mindegyikét rövid, közép- és hosszú távú (fenntartható) kategóriákba kell sorolni. A rövid távú, átmeneti vagy időszakos okok közé nyilván azok tartoznak, amelyek gyorsan megváltozhatnak – a gyümölcstermesztők esetében a “gyors” változás az egy éven belüli időtávot jelenti. A középtávú okok közé a 3-5 éven belül módosulni képes trendek sorolhatók, míg az AJC árát növelő tényezők esetében az 5 évnél is tovább fennálló tényezők számítanak hosszú távú, fenntartható hatásoknak.
Rövid távon ható tényezők:
A fenti listából ide tartoznak a termésmennyiségekkel kapcsolatos hatások, mivel egy rossz termést egy jó is követhet egy éven belül, illetve rekordtermést követően kisebb volumen várható. Szintén ide sorolható számos közgazdasági folyamat, mint például az infláció vagy a gazdasági visszaesés, amelyek képesek relatíve gyorsan fordulatot venni. Néhány esetben nehéz különbséget tenni, éles vonalat húzni a rövid- és a középtávú tényezők között, például a magas inflációs környezete vagy gazdasági stagnálás is több éven át fennmaradhat, elhúzódhat, de talán nem túlzás kijelenteni, hogy az AJC áremelkedésének szempontjából az összes befolyásoló tényező legalább 40-50%-a rövid távú faktornak minősíthető.
Középtávon ható tényezők:
Elsősorban az italgyártók és egyéb szaktorok által megnövekedett kereslet, valamint a bővülő jövedelmű és növekvő létszámú lakosság keresletnövekedése számít középtávú, 3-5 éves időtávon módosulni képes hatásnak. Elsősorban azért, mert az AJC még abban is esetben is a legolcsóbb gyümölcskoncentrátum marad, ha az ára tovább nő, így a fogyasztás sem fog hirtelen csökkenést mutatni. Ez a hatás egyrészt több éven keresztül fennmaradhat, amíg egy olcsóbb alternatíva nem lép a világpiacra, és az is valószínűtlen, hogy Afrika vagy Ázsia országaiban hirtelen megáll a népesség növekedése vagy akár a gazdasági növekedés (ez összességében még akkor sem következik be, ha néhány ország esetleg problémákkal szembesül a közeljövőben). Részben ebbe a kategóriába, részben viszont már a hosszú távú hatások közé tartozik a munkaerő drágulásának kérdése. Az nyilvánvaló, hogy egyszer csak nem lesz hirtelen több olyan ember, aki hajlandó lenne almát szedni, így az is valószínűtlen, hogy a munkabérek csökkenni kezdenének. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy az ipari alma átvételi árának tartós növekedése előidézhet olyan viszonyokat, hogy megérje többet fizetni a szedőmunkások alkalmazásáért. Összességében az AJC árnövekedését okozó tényezők 30-35%-a tartozik a középtávú hatások közé.
Hosszú távon ható tényezők:
A munkaerő kérdése mellett az ültetvények modernizálása és a globálisan megfigyelhető urbanizáció tartozik a hosszú távú faktorok közé, vagyis az összes tényező kb. 20%-a tekinthető hosszú távú hatásnak. Merészen gondolkodva, tehát az afrikai és ázsiai országok gazdasági növekedését fenntarthatónak tartva elképzelhető, hogy ide soroljuk a legutolsóként feltüntetett okot is, de konzervatív felfogást alkalmazva ezt egyelőre nem ebbe a kategóriában, hanem a középtávú okok között kell megemlíteni.
Fentiek összegzésével tehát valószínűnek tartom, hogy az ipari alma ára a következő évben biztosan, de igen nagy valószínűséggel a következő két évben magas marad. Középtávon, tehát 3-5 éves időszakot tekintve az árak vagy stabilizálódni fognak, vagy enyhe csökkenés látszik majd, ami nagyban függ a 2023/24-es és a 2024/25-ös piaci években bekövetkező áremelkedés mértékétől. Ha túl gyors lesz a drágulás, sebesebb lehet a visszaesés üteme is.
Több rövid távú tényező is közbeszólhat, de megítélésem szerint ez a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy Ukrajnában a jelenlegi 2,5 UAH/kg (7 USD cent/kg; 25 Ft/kg) iparialmaár a 3-3,2 UAH/kg (28,6-30,5 Ft/kg) közötti sávba, vagy akár tovább is emelkedhet majd. (Ukrajnában a háború miatt sokkal kevesebb olyan szereplő maradt, akik viszonteladóként adják el a begyűjtött alapanyagot a feldolgozóknak, és a házikertekből, valamint az elhagyott ültetvényekből kb. 400 ezer tonna ipari almát tudnak a feldolgozóknak beszállítani. Rengetegen hagyták el az országot, akik pedig nem, azok közül sokan harcolnak a fronton.) Mivel Ukrajna a világ hatodik legnagyobb AJC exportőre évi 100 ezer tonna feletti exportvolumennel, továbbá Európa harmadik legfontosabb exportőre, a globális trendek azonnal jelentkezni fognak az ukrán iparialmaárakban. Ez nagy segítség lesz azoknak a termelőknek, akik ültetvényeiben korszerűtlen fajták találhatók, mivel nem kell azonnal kihúzni a fákat. De még azoknak a gazdáknak is jól fog jönni, akik 70% feletti étkezési arányt érnek el, mert a fennmaradó 20-30%-ot jó áron fogja megvenni az ipar.
Moldovában is jól jön ez a segítség a gazdáknak, tekintettel arra, hogy a tavalyinál 100 ezer tonnával nagyobb termést várnak, és már a tavaly rosszabb termés értékesítésével is gondjaik akadtak, mivel nekik Oroszország volt a fő exportcéljuk, és nehezen tudtak szállítani. A moldáv AJC export volumene kb. az ukrán mennyiség fele, 50 ezer tonna, ezért Moldova is fontos szereplőnek számít, így az itteni árak is érzékenyen fognak reagálni a világpiaci folyamatokra.
Grúziában (Georgiában) az állam továbbra is támogatja az alacsonyabb minőségű almák termesztését, így nekik arányaiban talán kevesebb hasznot hoz majd a jelenlegi helyzet, bár idén az országban még a szokásosnál is több “minőségi problémával” küzdő alma prognosztizálható.
Üzbegisztánban dinamikusan bővül az almaágazat, és a bővülés jelentős részét pont az alacsonyabb minőségű almák képviselik, de akárcsak itt, úgy Tádzsikisztán esetében is meg kell jegyezni, hogy ezekben az országokban a feldolgozókhoz jóval kevesebb alma kerül. Ennek oka, hogy az európai mércéhez képest alacsony minőségi szintet képviselő gyümölcsöket nem az iparba, hanem igen alacsony áron a friss piacokra viszik, de ez még mindig jóval magasabb ár annál, mint amit a feldolgozók kínálnak. Közép-Ázsia országaiban ugyanis szokás, hogy ezeket a gyümölcsöket nagy mennyiségben a napon megaszalják, majd “kompótkeverék” formájában az orosz piacra exportálják.
Jót vagy rosszat jelent majd a drága AJC a professzionális termelők számára?
Természetesnek tűnhetne, hogy egy ilyen nehéz és magas kockázatú ágazatban minden fillér bevételnövekedés jót tesz a gazdáknak, véleményem szerint azonban hosszabb távon az ipari alma árának emelkedése inkább tekinthető negatív, mint pozitív fejleménynek. Ez ugyanis lassítja a kiváló minőségű alma termesztésére való átállás ütemét, vagyis minél drágább az ipari alma, minél tovább odázódik az átállás, annál tovább marad sebezhetőbb egy ország kertészeti ágazata. És amikor majd megint előáll az a helyzet, hogy az AJC árát növelő tényezők meggyengülnek, az alacsony minőségű almát nagy arányban termelő országok gazdái megint veszteségeket fognak elszenvedni.
Stratégiai szempontból sokkal érdekesebb és fenntarthatóbb eredményekkel járnak egy olyan piaci helyzet, amelyben a sűrítmény ára tartósan olyan magasra emelkedne, hogy az már lehetővé tenné, hogy az ipari alma és a frisspiaci alma szektorok egymástól véglegesen elváljanak, mint ahogy az megtörtént már régebben más gyümölcsök és zöldségek esetében. Másként szólva: üdvös lenne, ha az AJC és az ipari alma árának emelkedése biztosítaná azt a fedezetet, ami elég lenne ahhoz, hogy a rezisztens fajták totálisan gépesített termesztése jövedelmezővé válhasson.
Ebben az esetben a magas AJC ár azt is lehetővé tenné, hogy a feldolgozók beruházzanak a termesztésbe, vagyis növelhetnék saját ágazatuk fenntarthatóságát, további lehetőségeket kínálva a vertikális integráció bővítése felé. Sajnos azonban egyelőre a gépesítés és az ilyen típusú termelés automatizálása még számos szempontból fejlesztést igényel, mint ahogy a fajták területén is van még teendő a betegség- és kártevőrezisztencia, a jó BRIX-értékek és a termőképesség elérése területén. Egyelőre az látható, hogy az ilyen típusú almatermesztési irány nem számít prioritásnak, bár számos fejlődő országban időről-időre vannak erre irányuló kísérletek – ám ezek eddig nem jártak sikerrel.”
A cikkhez szemlézett írások:
Reincarnation of apple juice concentrate or “long live low-quality apples”?
Kapcsolódó cikkek:
Lengyelország: léalma-felvásárlási minimum árakat közölt több feldolgozó
WAPA 2023 prognózis: 3,3%-kal csökken idén az EU almatermése
