A léalma ára augusztus 10-én nettó 13 Ft/kg-mal indult, majd 15 és 17 Ft/kg-ra emelkedett (egyes, Re-fajtákat termelő gazdálkodók ennél 2 Ft-tal magasabb árat kapnak), és az újabb belépő szereplő augusztus 28-án már megadta a 20 Ft/kg nettó árat. Ezzel a léalma ára már megközelítette az általunk prognosztizált 20-26 Ft/kg-os sávot, bár még mindig nagyon alacsony. Jóllehet nagy termés van mindenhol Európában, de a tavalyi „rekordgyenge” termés miatti visszafogott sűrítménygyártás, a 10-12 millió tonnával alacsonyabb idei kínai almatermés, a nagy, de a rekordtól messze elmaradó magyar termés miatt eleve nem számítottuk 20 Ft/kg-nál alacsonyabb árakra, a piac mégis lassan érte el ezt az árszintet. Közben nem kell elfejteni azt sem, hogy az elmúlt két hétben a beszállítások szünetelése miatt néhány tízezer tonna léalma már kárba veszett, illetve a márciusi fagyok és nyári aszály okán kialakuló erőteljesebb gyümölcshullás jelei már érzékelhetők a nem öntözött ültetvényekben, ami tovább csökkentheti a kínálatot.

Gyakran merül fel az a kérdés, hogy mi lenne a reális ára a léalmának. Ezt a kérdést azonban csak a hazai léalma-termő felület pontosabb ismeretében lehet megválaszolni (lásd 1. táblázat).

A hazai 26 000 hektáros ültetvényfelületből mintegy 5 000 hektárt tesznek ki az intenzív vagy félintenzív művelési rendszerű, étkezési célú ültetvények, melyek 150-200 ezer tonnás össztermésének mintegy harmada, azaz 50-75 ezer tonna a léalma. Ezekben az ültetvényekben a léalma csak az étkezési alma előállítás mellékterméke (utóbbi adja az árbevétel 90-95%-át), a léalma hányad előállításának költségét nem lehet lekapcsolni az étkezési almáról, így ez esetben „léalma önköltségről” nem nagyon beszélhetünk. Valószínűsíthető, hogy ezekben az ültetvényekben kb. nettó 20 Ft/kg léalma ár alatt betakarítatlanul marad a léalma, mert ennyiért nem érdemes rontani az étkezési alma szedési hatékonyságát.

A legnagyobb hányadot az extenzívebb művelési rendszerű, kettős hasznú ültetvények teszik ki, ahol – elsősorban az időjárástól függő – változó sikerrel, de végeredményben kb. fele-fele arányban állítanak elő étkezési és léalmát. A két hasznosítás irány önköltsége itt sem szétválasztható, tehát a léalma önköltsége itt gyakorlatilag megegyezik az étkezési almáéval. Meglátásunk szerint ez a legkevésbé célravezető léalma-termelési mód, mert a keletkező ipari hányad léalmának túl drága, étkezési almának pedig túl gyenge minőségű.

Ezeken felül mintegy 7 000 hektárt tesznek ki a 20-25 évnél idősebb ültetvények, melyek érdemben már csak léalma előállítására képesek. Rendelkezünk mintegy 4 000 hektár ipari célültetvénnyel (ezek döntően még 15 évnél fiatalabbak), melyek mintegy 80-100 ezer tonna léalmát produkálnak. Ezzel e két ültetvénytípus adja a hazai léalmatermés felét. Specializált léalmatermelés esetén nagyságrendileg 25-30 Ft/kg önköltségről beszélhetünk. Ennél olcsóbban jelenleg még a magas színvonalon művelt, ipari célültetvényekben sem lehet léalmát előállítani. Ebből kiindulva kb. a 37-40 Ft/kg lenne az a reális ár a léalmáért, ami már elfogadható nyereséget jelentene a gazdáknak – támogatások nélkül is. A piac azonban jól láthatóan nem kíván ennyit fizetni a léalmáért, mivel a sokéves átlagárak 26 Ft/kg körül mozognak. Ez azt jelenti, hogy a piacnak kb. annyit ér meg a léalma, amennyibe az előállítása kerül. Hosszú távra ez mindenképpen egy intő jel!

A nyomott áraknak sok oka van, mert a piac egy komplex rendszer, de ezekből most csak a legfontosabbakat említjük:

  • Egyrészt, Európa szinte egyetlen országában sem zajlik speciális léalma-termelés (csak nálunk és részben a lengyeleknél), így a döntően étkezési almát előállító európai országok nem annyira érzékenyek a léalma árára, mert nem abból élnek meg. A korszerű almatermeléssel rendelkező országokban az étkezési alma adja a termés 70-80%-át, illetve az árbevétel 90-95%-át.
  • A hazai piac valamilyen szinten bekalkulálja az árakba a 200-400 ezer Ft/ha összegű, terület alapon járó támogatásokat is (ami egy kg termésre vetítve 10-25 Ft/kg a termelési színvonaltól, vagyis a terméshozamoktól függően), ennek megfelelően lejjebb tolja az árakat, mint amit az önköltség indokolna.
  • Az almasűrítmény tényleges, illetve a következő egy évben várható piaci ára bekorlátozza az adható léalmaárat. A sűrítmény árát sok tényező befolyásolja: az üdítőitalok és gyümölcslevek fogyasztása (amire az almasűrítményt használják), a világ narancs- vagy szőlőtermése (mivel ezek sűrítményei az almasűrítmény helyettesítő termékei), valamint a várható almatermés (mint megvásárolható alapanyag).
  • Az almasűrítmény vevői, valamint gyártói mint e komplex piac meghatározó méretű szereplői általában gazdasági erőfölényben vannak a termelőkkel szemben (bár ezen erőfölényüket a 2017. évi 50 Ft/kg körüli léalma áraknál nem tudták érvényesíteni), így – főleg nagy termés esetén – az árak alakítására jóval nagyobb hatást fejthetnek ki, mint a termelők.

Az árak kialakulása tehát egy nagy, komplex piacon megy végbe, melyet sok szereplő alakít (talán élen a sűrítmény vevőivel, melyek még a sűrítmény gyártóitól is nagyobb vállalatok), így több tényező kölcsönhatásának eredménye az ár.

dr. Apáti Ferenc
a FruitVeB és az ÉKASZ alelnöke