Január 16-án a kecskeméti Neumann János Egyetemen került sor a FruitVeB és a NAK közös szervezésű posztharveszt konferenciasorozatának újabb, immár harmadik állomására.
A rendezvényt Dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB elnökének köszöntője nyitotta meg, majd Csizmadi Imre NAK osztályelnök üdvözölte a csaknem 200 fős közönséget. A FruitVeB elnöke elmondta, Magyarországon a nyugati országokhoz képest termelésben egyre jobban állunk, legnagyobb lemaradásunk a posztharveszt és az értékesítés területén tapasztalható, ezért különösen fontos, hogy alaposabban foglalkozzunk ezekkel a területekkel. Csizmadi Imre elsősorban azt emelte ki, hogy a téma fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már harmadik alkalommal vonz szép számú látogatót a konferencia. A termésátlagokat a jó termelőknek már sikerült a legmagasabb szint környékére emelni, a tárolással viszont gondok vannak. Célszerű lenne összefognunk, hogy kölcsönösen segítsük egymást a tanulásban, az új ismeretek átadásában.
Az előadások sorát Dr. Nagypéter Sándor, a Délalföldi Kertészek Szövetkezetének elnöke nyitotta meg „TÉSZ szerveződések aktuális kérdései” című expozéjával. Elnök úr Csizmadi Imre gondolatmenetét folytatva kijelentette, hogy az összefogásé a jövő, a „magányos harcosok” ideje lejárt. A mostani 21%-ot sem elérő szervezettségi szintet 40% köré kellene emelni Magyarországon, mégpedig minél hamarabb. A 2025. évben 41 szervezet adott be operatív programra kifizetési kérelmet, amely összességében 12 milliárd Ft támogatási igényt jelentett. Összesen 49 termelői szervezet létezik az ágazatban, ami azt jelenti, hogy a TÉSZ-ek száma túl sok, a szervezettségi szint az árualap tekintetében viszont alacsony. Részletes bemutatásra került a termelői szervezetek szervezeti és működési struktúrája, melynek során kiemelte, hogy Nyugat-Európában sem azért fogtak össze a gazdálkodók, mert feltűnően jóban voltak egymással, hanem kényszer szülte a kooperációt. Ennek érdekében szükség van egy jól meghatározott, transzparens árképzési módra, pontosan definiált elszámolási időszakra, és fontos, hogy kifelé profitorientált, befelé nonprofit alapon működjön a termelői szervezet. Közös akaraton alapuló döntéseket kell hozni, esetleg több döntési szinten, ez hosszú távon biztosabb együttműködést jelent, mint az integráció. Nem pusztán felvásárlási struktúrát kell kialakítani, a termelői szervezet ennél jóval magasabb szintű együttműködést jelent, ahol a cél a termékek koncentrációja, a piac védelme. Ezért kell a termelői szervezetnek egy olyan védőbástyának lennie, amely képes biztosítani a tagok piacra jutását – ehhez hatékony logisztikai rendszer és értékesítési szakértelem szükséges. Cserébe a tagoknak háttérbe kell szorítaniuk rövid távú egyéni érdekeiket a nagyobb biztonságot jelentő termelői és értékesítési közösséggel szemben – így homogén, nagy mennyiségű árualap biztosítható átmeneti értékesítési kényszerek nélkül, és ebben döntő szerepe van a csak közösen megvalósító modern infrastruktúra létrehozásának, valamint az egységes minőségbiztosítási rendszer, például az ESG követelményrendszer kidolgozásában, amit a kisebb termelők egyedül biztosan nem képesek bevezetni. A legbiztosabb piacot Magyarországon az áruházláncok jelentik, erre kell felépítenie mindenkinek az értékesítési politikáját, ami egyben humánerőforrás-fejlesztést, megfelelő szakembergárdát is kell, hogy jelentsen – ez az egyetlen lehetőség az importnyomás elleni küzdelemben.
A második előadást Kelemen Péter, a Medifruct Kft. ügyvezetője tartotta „OP, egyéb piaci lehetőségek” címmel. Előadását a Medifruct bemutatásával kezdte, amelynek fontos jellemzője, hogy dinamikus bővülést mutatott mind a taglétszám, mind a termékpaletta területén. Mi volt a növekedés alapja? Elsősorban az átláthatóság, ami mind a gazdálkodásra háruló költségek, mind a termelői szervezet által nyújtott kötelező szolgáltatások tekintetében jellemző volt. Fontos, hogy igyekeztek a központi adminisztrációs költségeket alacsonyan, 2% körüli szinten tartani, közös minőségtanúsítási rendszert vezettek be, és egyre újabb kultúrák bevonásával bővítették a termékkört. Termelői szempontból napjainkban egy új TÉSZ alapításánál célszerűbb egy már meglévő szervezethez csatlakozni, mivel a már működő TÉSZ-ek 10%-os nemzeti támogatásban is részesülnek, a forgalom 4,1%-át kitevő uniós támogatás mellett is, nekik szólnak az Operatív Programok (OP) – ezek célja a minőségrendszerek, szaktanácsadás, promóció, K+F, termeléshez kapcsolódó beruházások, posztharveszt beruházások és akár (speciális feltételekkel) szállítóeszközök beszerzése is. A gyakorlatban az új jelentkezők általában két szempontot vesznek figyelembe, az egyik az Operatív Programok kínálta lehetőségek, a második pedig az adott TÉSZ piaci kapcsolatai. A termelői szervezet minden évben módosíthatja az OP-t, ami a hosszú távú tervezés mellett rugalmasságot jelent.
A kávészünet előtti utolsó előadás Dr. Némedi Erzsébet élelmiszeripari stratéga „A láthatatlan veszteség ára – miért üzleti kérdés a post-harvest innováció” címmel tartotta meg, amelyben először az élelmiszerek élelmiszerláncba történő visszaforgatásának fontosságát emelte ki (jelenleg globálisan a legoptimistább becslések szerint is 33% körül van a kidobott, szemétbe kerülő élelmiszerek aránya). Jelenleg százszor gyorsabban használjuk ki termőföldjeinket, mint ahogy regenerálódnak, a légkör szén-dioxid tartalma és az átlaghőmérséklet is jelentős mértékben növekszik – márpedig az ökoszisztéma rendszer billenőpontok olyan határértékek, amelyeken túllépve az éghajlati rendszerben bekövetkező változások önfenntartóvá válnak, és nincs visszaút, beindul a Seneca-elv, a rendszer összeomlása megállíthatatlanná válik. A fenntartható növekedés megvalósításához elengedhetetlen az újítás, ezért érdemes ismerni az innovációk hat fő jellemzőjét – ezek között pedig a termelékenység és értékteremtés növelésén kívül a humán erőforrások optimalizálása is fontos tényező. Az Európai Unióban napjainkban a betakarított zöldségek és gyümölcsök 39-42%-a megy veszendőbe, ezért is lenne különösen fontos, hogy az előadás további részében bemutatott innovatív módszerek (a betakarítás, szállítás, noninvazív érésvizsgálat, légtárszabályozás, és egyéb tárolási körülmények, okos tárolórendszerek, prediktív analitika, lebomló és okos csomagolóanyagok) bevezetésre kerüljenek, vagy használatuk szélesebb körben terjedjen el. Az előadás végén megemlítésre kerültek olyan, most még űrtechnológiának, sci-finek tűnő megoldások, amelyek a jövőben elterjedhetnek az élelmiszeriparban is (krioprezerváció, vitrifikáció, enkapszulációs dehidráció, gyümölcslevek nagynyomású tartósítása (HPP), hidegplazma-kezelés).
A kávészünetet követően Mariusz Kakol, a Bayer Lengyelország régiómenedzsere következett „lengyelországi tapasztalatok és várakozások 2025-2026” előadásával. Először Lengyelország legfőbb hagymatermesztő régióit mutatta be (Kujávia-Pomeránia [4282 hektár], Nagy-Lengyelország [8064 hektár]), ebből a két vajdaságból származik a lengyel hagymatermés 60-70%-a. Ennek a koncentrációnak elsősorban nem klimatikus, hanem tradicionális okai vannak, és a két vajdaságban termesztett fajták is különböznek egymástól: északabbra a hosszú nappalos (ilyen fajtákat termesztenek Magyarországon is), délebbre, pedig az úgynevezett hosszú-hosszú nappalos fajták vannak termesztésben (hazánkban nem termesztenek ilyen típust). A jelenlegi nagybani hagymaárak hihetetlenül alacsonyak (0,5 PLN alatt, azaz 0,1 EUR, vagyis 40 Ft/kg környékén alakulnak). A Központi Statisztikai Hivatal (GUS) adatai szerint az országos termésátlag mindössze 29 t/ha (a holland termésátlag a lengyel háromszorosa), mivel a termőterület 60%-a öntözetlen, sőt, az utóbbi években az elektromos energia árának megugrása miatt tovább zsugorodott az öntözött terület. (Ennek oka, hogy Lengyelország jelentős mértékben támaszkodik a szénerőművekre, és az ezekből származó áramot az EU bünteti. Napelemekkel lehetne ugyan olcsóbb áramot előállítani, de itt meg a lengyel szabályozás áll a termelők útjában: a napelemekhez kötelező jelleggel akkumulátorokat is kell telepíteni, így pedig már nem éri meg a beruházás.) Az éves országos termésmennyiség körülbelül 667 ezer hektár, de Lengyelország nagy importőr is: a holland és a belga másodosztályú hagyma gyakorlatilag azonnal a lengyelekhez kerül, és ipari hasznosításra a hámozóüzemekben dolgozzák fel. Németországból évente 78 ezer tonna friss áru érkezik, de ennek héja sötétebb, a későbbi betakarításból származó lengyel hagyma pedig megy a németekhez. A lengyelek kifejezetten a sárgásbarna héjú hagymát kedvelik, míg a németeknél a sötétbronz héj számít közkedveltnek a fogyasztók körében.
A 2025-ös évben minden időjárási körülmény tökéletes volt a hagymatermesztők számára (hőmérséklet, páratartalom, talajhőmérséklet stb.) egészen májusig, amikor egy extrém hideg időszak miatt az állományok gyakorlatilag egy hónapig nem fejlődtek semmit, azaz egy teljes hónap kiesett a tenyészidőszakból. Májustól a hőmérséklet hirtelen emelkedni kezdett, megérkezett a csapadék, és ennek hatására jobb eredménnyel zárták 2025-öt, mint az előző évet, viszont a gombafertőzések ellen egy átlagos évben megszokotthoz képest plusz három-öt kezelést kellett alkalmazni – néhány növényvédő szerből országos hiány alakult ki. A nagyobb termés azonban túltermelést eredményezett, ami azonnal meglátszott az árakon, és erre a szeptemberi esők miatt bekövetkezett minőségromlás tovább erősített. Ez azt is jelenti, hogy 2025-ben azok a termelők jártak jól, akik a lehető legkorábban, még a földről el tudták adni a hagymájukat, mert ekkor az árak még nem zuhantak a mélybe.
A 2026-os évre a téli -15—18°C-os hidegek miatt az áttelelő hagymáknál (3500 hektáron) biztosan várható némi kiesés (ez a hideg még a december végi hóesés előtt károsította az állományokat). A lengyel piac tele van olcsó hagymával, ami szintén rontja a termelők kilátásait. Jelenleg 4-5000 euró (kb. 2 millió Ft) az átlagos hektáronkénti termelési költség (tárolás nélkül), és 700 termelő állítja elő az országos termelés 37%-át, míg a kistermelők (1-2 hektár) száma rendkívül magas. A legnagyobb termelők 150 hektár körüli területen foglalkoznak hagymával. A kistermelők általában felvásárlók számára értékesítenek, a tárolókban június-júliusig is eláll a hagyma, és jelenleg a raktárakban sok az áru. Általában igaz, hogy a nagytermelők nagy tárolókapacitásokkal is rendelkeznek (ezek többféle, változatos rendszerűek, nincs széles körben egyértelműen preferált műszaki megoldás), így a nagy gazdaságok a jó tárolási lehetőségeik miatt márciusban szokták megkezdeni saját tételeik értékesítését.
A nemzetközi kitekintést követően Dr. Hitka Géza, a MATE Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének egyetemi docense vette át a szót. „Tárolók építési hibái, a kivitelezés és a tárolás tudománya” című értekezésével. Sokféle kedvezőtlen változás érheti a terményt a tárolás során (a szakmában elterjedt a tréfás „poszt-hervasztás” elnevezés), de az biztos, hogy az áru jobb állapotban nem fogja elhagyni a tárolót, mint ahogy bekerült. A hűtőházak tervezésénél az elsődleges szempont a hőterhelés meghatározása – ehhez figyelembe kell venni a sokféle hőforrást – az állandó és változó hőforrásokat, vagyis a beáramló hőt, a légzési hőt, valamint az árulehűtés és a konténerek hőterhelését. Ezek összeadása egy bonyolult folyamat, amelyre az előadó egy példaszámítást is bemutatott, fiktív értékekkel. Hagymánál a hűtőteljesítmény mellett a légcsere is kritikus tényező, mert a betárolt terményt nemcsak hűteni, hanem szárítani is kell (csírázásgátlás), ezért a páratartalom-szabályozás és a nagy légsebesség alkalmazása elengedhetetlen. A termények tömegveszteségét meghatározó tényezők közül kiemelkedik a vízgőznyomás differencia (VDP), ami hagymánál 0-2°C között, 65-75%-os páratartalomnál még elég alacsony ahhoz, hogy ne legyen nagy a súlyvesztés, de elég magas ahhoz, hogy ne nedvesedjen be a hagyma nyaka, ami megelőzi a Botrytis fertőzést. Biztos jele a hűtőtároló alultervezésének ha lejegedesedik az elpárologtató felülete, ilyenkor ugyanis a harmatpontnál kisebb hőmérsékletű felülettel dolgozunk – ilyenkor a leolvasztás miatt a rendszer teljesítménye tovább csökken, folyamatos problémákat okozva. Fontos a levegőmozgatás sebessége és típusa (szívó vagy nyomó, hagymánál az első, gyümölcsök esetében pedig az alacsonyabb páratartalmat garantáló második megoldás az előnyösebb) és a légcsatornák kialakítása, hogy a levegő a terményeken át tudjon folyni. Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy milyen a teremfeltöltés módja – nem mindegy, hogy a targoncás honnan kezdi a rakodást – az elpárolgtatót szeretik az ajtó fölé elhelyezni (a hazai hűtőházak 90%-ában így van), mert kényelmesen hozzáférhető, hűtéstechnológiailag azonban nem ez a helyes megoldás.
A délutáni programot első előadóként Dr. Zsom Tamás, szintén a MATE Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének egyetemi docense nyitotta meg a „Vöröshagyma korszerű tárolása” című előadásával. Először a vöröshagyma minőségi követelményeit ismertette, rávilágítva az első- és másodosztályú áru közötti főbb különbségekre, majd a tárolással összefüggő biológiai, élettani jellemzőket vázolta részletesebben. Ezeknek az ismeretében értelmezhetők a tárolással és tágabb értelemben a posztharveszt kezeléssel összefüggő ismeretek, például a tárolási szakaszok. Ismertette a vöröshagyma korszerű tárolása során alkalmazott tárolási, szellőztetési módozatokat (holland rendszerű tárolók stb.), majd a válogató-, osztályozó- és csomagoló gépsorokat mutatta be. Az előadás utolsó nagyobb fejezetében a vöröshagyma tárolás során bekövetkező elváltozásai kerültek bemutatásra (vizenyősödés, zúzódás, öregedés, mikrobiológiai eredetű elváltozások), különös tekintettel a kihajtásgátlásra, amelynek több eljárását is részletezte az előadó (abszcizinsav, 1-MCP, gamma besugárzás, kisenergiájú röntgenbesugárzás, ózon).
A Klim’top Controls SAS FR képviseletében Mihail Prodan a konténeres és az ömlesztett tárolási módozatok közötti különbségeket mutatta be igen részletesen, kitérve a kamra kapacitása és az átlagos napi betakarított mennyiség közötti összefüggésre. Különös figyelmet fordítottak az ideális konténerméret meghatározására (tárolóhelyiség mérete, targoncák jellemzői stb.), és bemutattak egy külön hagymatárolásra tervezett, erre a célra kialakított tárolókonténert, amelynek a fizikai séreülések elkerülése érdekében minden felülete gyalult, minden éle lekerekített. Az előadás következő részében a közös és a különálló hűtőkörök közötti különbségeket és az általuk kínált opciókat tárgyalták ki részletesen (párásítás, elektromos leolvasztás, szén-dioxid-elszívás, környezeti levegőfelhasználás), majd a légáramok útját folyamatábrákon is ismertették.
Dr. Notterpek Jácint az Agri Rootz GmbH képviseletében először a vállalatot mutatta be, majd a tárolási szakaszok részletes ismertetésétnél először a szárítás folyamatába vezette be a hallgatóságot a fontosabb betegségek és a tárolási hőmérsékletek közötti összefüggések elemzésén keresztül. A főbb kórokozók felsorolását és az ideális tárolási feltételek bemutatását követően a szárítás-sebgyógyulás folyamatát részletezte Mollier-diagramok segítségével, majd az eddig elhangzottakat a gazda zsebére vetítve különböző árak és veszteséghányadok mellett ecsetelte a jövedelmezőséget. Bemutatta, hogyan zajlik egy tároló létesítése a tervrajztól a megvalósulásig, majd a ládás, konténeres tárolórendszereket, illetve a szabad tárolási megoldásokat mutatta be. Az előadás utolsó részében a Rootz Control vezérlőrendszert ismertette, amelyben precíziós érzékelők vezérlik a tárolás folyamatát a legideálisabb eredmény érdekében.
A konferencia zárásaként a Sylvania képviseletében Fodor József mutatta a be a posztharveszt műveletek során alkalmazható fényforrásokat, különös tekintettel a világítótest által kibocsátott spektrális jellemzőkre. A kék fény serkentheti a zöldségek érését, csírázását és elszíneződését, ami gyorsabb romláshoz vezet, és már napi 4 óra fehér fény hatása elegendő lehet ahhoz, hogy például a burgonya zöldülni kezdjen, ami a szolanin és a csakonin toxikus vegyületek jelenlétére utal – ezek hányingert, fejfájást vagy hasmenést okozhatnak. Az előadó által bemutatott megoldások kifejezetten a zöld spektrumban működnek, ez a speciális fény pedig meghosszabbítja a tárolási időt, és kétszer-háromszor hatékonyabb a hagyományos megvilágításhoz képest.
Az előadók által közzétételre engedélyezett, letölthető előadások:
