Sajnos az alacsony szerződési árak, az átvétel körüli anomáliák jelentős mértékben rontják a termelési kedvet, ebből adódóan a szükséglet jelentős hányada importból kerül feldolgozásra. Az országos termésátlagok messze elmaradnak a nemzetközi élvonaltól, bár egyes termesztési körzetekben, főleg frisspiacra történő termesztés esetén, kiugróan jó eredmények is előfordulnak.
Egy-egy kultúra a termelési céltól és a termésmennyiségtől függően 100-300 kg/ha nitrogént (N) igényel. Akut hiány a termesztési gyakorlatban viszonylag ritkán fordul elő, ami az idősebb leveleken klorotikus tünettel járó színelváltozást okoz. Annál gyakrabban lehet találkozni az egyoldalú nitrogéntrágyázással, ami a lombtermés viszonylatában aránytalanságot vált ki, különösen, ha bőséges csapadékkal is párosul.
A sok nitrogén és víz fellazítja a szöveteket, aminek következtében romlik a tárolhatóság, gyakori a termésrepedés. A nitrogénigény a tenyészidő elején alacsony, a lombozat kifejődésével fokozatosan növekszik, jelentős mértékben a répatestek növekedésekor ugrik meg. Foszforigényük más zöldségnövényekhez képest kifejezetten alacsony, a felvétel dinamikája, a tenyészidő elején a zöldtömeghez képest nagyobb, később fokozatosan csökken. A káliumigény fajtacsoportonként, a termesztési cél függvényében változik. Rövid tenyészidejű, azaz hajtatott és szabadföldi csomós répák esetében kevésbé, de az ipari és tárolási célból termesztetteknél alapvető feltétele a jó minőségnek a megfelelő káliumellátottság. A talajban jól beállított N:K arány, amit a fejtrágyázások során is sikerül tartani (1-2:3), javítja a szállíthatóságot, a tárolhatóságot, a betegségellenálló-képességet, de kedvezően hat a szárazság- és fagytűrésre is.
A témával kapcsolatban bővebben itt olvashat.
