A 2019. évihez hasonlóan általában véve átlagosnak mondható eredményekkel zárta a 2020. évet is a magyarországi zöldségtermesztés. Az időjárás mellett leginkább a koronavírus járvány következtében kialakult helyzet tartotta izgalomban a termelőket, különösen a március-áprilisi időszakban.

A 2020. évben az országos szabadföldi zöldségtermesztő terület valamivel meghaladta a 82 ezer hektárt. (Ebben azonban nincs benne a görögdinnye és sárgadinnye területe, melyek együtt körülbelül 4 000 hektárt jelentenek. E két faj ugyanis termesztéstechnológiailag zöldségféle, de kereskedelmi és fogyasztói szemmel gyümölcsként kezeljük őket.) A szabadföldi zöldségek termőterülete az elmúlt néhány évben a 80-83 ezer hektár közötti intervallumban ingadozik, így a termőterületet tekintve igazán érdemi változásról nem számolhatunk be, inkább csak szerkezeti átalakulásról.

Ami hajtatást illeti, 2020-ban körülbelül 3 500 hektáron folyt hajtatott termesztés. Ez a termőterületi adat azonban a többszörös hasznosítású termesztőberendezések területe miatt technológiai területet jelent, a fizikálisan meglévő nettó hajtatófelület 2 400 – 2 500 hektár között lehet. Üvegházakban körülbelül 200 hektáron történt frisspiaci árutermelés, további 30-40 hektár üvegházi felületen pedig palántanevelés. A legfontosabb hajtatott zöldségfajok a paprika (kb. 1 500 hektár), a paradicsom (kb. 380 hektár), az uborka (110-120 hektár), az alacsonyabb technológiai szintet igénylő fajok közül pedig a káposztafélék (500-550 hektár).

A mennyiségi adatokat nézve az átlagok sokéves távlatban szabadföldi termesztésben termelt zöldségfélék esetében – görög és sárgadinnye nélkül – 1,2-1,3 millió tonna között szóródnak, míg a hajtatott zöldség és a termesztett gomba együttesen évente 430-470 ezer tonnával járulnak hozzá az országos éves terméseredményekhez. Így elmondható, hogy a hazai zöldségtermelés teljesítménye valahol az 1,5-1,8 millió tonna közötti intervallumban mozog az utóbbi években., melyhez a görög- és sárgadinnye 170-200 ezer tonnás termésmennyiségét is hozzászámítható.

A kertészeti ágazat teljesítményére igen nagy hatással van az időjárás, ami a 2020. évben sem alakult optimálisan. Az Országos Meteorológiai Szolgálat adataiból kiderül, az elmúlt 120 évből a 2020. volt a hatodik legmelegebb a hőmérsékleti rangsorban. Az évkezdetet enyhe időjárás jellemezte, február elején a sokéves átlaghoz képest 10°C-al volt melegebb néhány napig. Január és február érdemi csapadék nélkül telt, március és április pedig országszerte fagyokat hozott. A nyár csapadékos, de általában véve nem túl forró volt, bár voltak igen forró napok, hosszan tartó kánikulai időszakok nem alakultak ki. A csapadék eloszlása sem időben, sem térben nem volt egyenletes, jellemzőek voltak a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű vizet hozó zivatarok. Az ősz még nyári idővel indult, de szeptember végétől változékony és hűvös volt az idő, sok és egyenetlenül eloszló csapadék mellett.

Szabadföldi zöldségkultúráink közül a legkoraibb a spárga, melynek szezonkezdete éppen egybe esett a pandémia kitörését követő bizonytalansággal. A hagyományosan határon túli vendégmunkások által végzett betakarítás a határok lezárása miatt problémákba ütközött és a hideg tavasz sem tett jót a hozamoknak. A betakarítatlanul maradt tételeket és a gyengébb hozamokat figyelembe véve az országos termésmennyiség sokéves átlagához képest képest 8-10%-kal maradt el.

Gyökérzöldségek esetében az aszályos és hűvös évkezdet jelentette az egyik legnagyobb problémát, a vetések idején a legtöbb helyen száraz talajba kerültek a magok és az alacsony hőmérséklet is lassította a kelést. A nyári csapadékoknak és a túlnyomó részt öntözéssel történ termelésnek köszönhetően a sárgarépa az elmúlt tíz év átlagának megfelelő 60 ezer tonna körüli mennyiséget hozta. A petrezselyemgyökér némileg gyengébben teljesített, 4-5%-os volt a visszaesés az átlaghoz képest. Bár a cékla termőterülete az előző évhez képest jelentősen, mintegy 10%-kal csökkent, a jó hozamok mennyiségben kompenzáltak, az éves termésmennyiség a 10,5 ezer tonnás sokéves átlaghoz képest 13-15%-kal volt nagyobb. Zeller esetében érdemi ugrás következett be a termésmennyiségben, de e mögött jelentős termőterületi növekedés áll. Ha ez utóbbit figyelmen kívül hagyjuk, akkor az látszik, hogy ez a kultúra is az átlagnak megfelelő hozamokat produkálta.

Fokhagymánál jelentős termőterületi csökkenés volt, az előző évihez képest mintegy 150 hektárral csökkent a terület. Ennek ellenére mennyiség tekintetében átlagos év volt 2020., ami a részben technológiai fejlődéssel és a hozamok növekedésével is magyarázható. Vöröshagymából szintén kisebb volt a termőterület, mint az előző évben, azonban a 100 hektáros léptékű csökkenés nem köszön vissza a termésmennyiségben. A sokéves átlagnak megfelelő 58-60 ezer tonnás termésmennyiséghez képest majdnem 15%-kal több hazai vöröshagymát takarítottak be a termelők.

A fejes káposzta, a kelkáposzta, a karfiol és brokkoli termőterületei évek óta lefelé tartó trendet követnek, a csökkenés nem állt meg 2020-ban sem. A területi visszaesés ezen kultúrák esetében meglátszik a terméseredményekben is, a fejes káposzta mennyisége körülbelül 10%-kal, a kelkáposztáé nagyjából 25%-kal, a karfiolé és a brokkolié 40%-kal volt kevesebb, mint a tízéves átlag.

A szabadföldön termesztett étkezési paprika termőterülete az elmúlt években folyamatosan csökkent. Az 5-6 évvel ezelőtti 1 000 hektáros terült 2020-ra 600 hektár alá csökkent. A területcsökkenés a termésmennyiség zuhanását is okozza, az említett időszakban 30 ezer tonnáról 16,5 ezer tonnára esett vissza. A fűszerpaprika termőterülete és termésmennyisége is hasonló tendenciát mutat, csak arányaiban tér el. A fűszerpaprika termőterülete ebben az időszakban 1 000 hektárral csökkent, 2020-ban már csak alig valamivel 1 500 hektár felett volt. A korábbi 20 ezer tonna körüli volumen pedig 17 ezer tonna alá esett. A 2020. évben a hűvös tavasz és nyárelő, valamint növényvédelmi problémák jelentették a legnagyobb kihívást e két kultúra termelésében.

A hajtatásban előállított termékek esetében a káposztaféléknél volt tapasztalható erősebb mennyiségi visszaesés, pedig a termőterületek az előző évhez hasonlók volt. A termesztési körülmények is megfelelően alakultak, különösen a korai szegmensben és más különösebb termesztés akadályról sincs információnk. Ennek ellenére a hajtatásból származó káposztafélék mennyisége a sokéves átlag alatt maradt.

A hajtatott paprika termőterülete érdemben nem változott, de a termesztőknek gondot okozott a hűvös tavasz és nyárelő. Az időjárás okozta problémákat leginkább a fűtés nélküli berendezésekben termelők érezték meg. A hűvös idő negatívan befolyásolta a hidegfóliás állományok kezdeti fejlődését és a biológiai védelemben alkalmazott hasznos szervezetek populációi is lassabban érték el a megfelelő szintet. E mellett a kártevők szokásosnál nagyobb nyomásával is számolni kellett, korábban és nagyobb tömegben jelentek meg, mint az megszokott volt. A piaci viszonyokat tekintve azonban a termelők jó évet zárhattak, egész évben keresleti volt a helyzet jó értékesítési árak mellett.

A hajtatott paradicsomnál a termelést tekintve egy átlagos évről számolhatunk be. A termőterület érdemben nem változott, a termésmennyiség pedig az elmúlt pár évben kialakult 130-135 ezer tonnás sáv felső határán volt. A termesztési körülmények jónak voltak mondhatók, egyedül a liszteskék okoztak a szokottnál valamivel nagyobb problémát a növényvédős szakembereknek és a termelőknek. Ami a piaci viszonyokat illeti, a magasabb árkategóriába tartozó koktél és cherry paradicsom típusok fogyasztása némileg visszaesett, ami a termelői árak csökkenésében is megmutatkozott. Ehhez az is hozzájárult, hogy az utóbbi időben sokan tértek át ezen típusok termesztésére, és időnként szinte túlkínálat alakult ki a piacon. A fürtös és gömb paradicsomok esetében a termelői árak az előző évi árakhoz hasonlóan alakultak.

A hajtatott uborkánál mind termőterületben, mind termésmennyiségben stagnálás volt tapasztalható. A járvány kitörésének idején az uborka piac megtorpant, mely a tavaszi, fűtött állományok értékesítési áraira rányomta a bélyegét. A nyári időszakra – mire a hideghajtatott kultúrák szedése elkezdődött – az árak normalizálódtak, ezt követően az elmúlt évek átlagárai voltak tapasztalhatóak a szezon végéig. A 2020-as év hektikus időjárása, illetve a hirtelen jelentkező csapadékosabb és az ezzel együtt járó hűvösebb időjárás nem kedvezett a hideghajtatott termesztésnek, ezért itt terméscsökkenés volt tapasztalható. A kedvezőtlen időjárás fokozta az uborkatermesztésben az egyik legnagyobb kockázatot jelentő gombabetegségeket, ami nemcsak a termés csökkenését jelentette, hanem minőségi romlást is, így a nem fűtött kultúrák esetében a nyári időszakban is alacsonyabb árbevétel volt realizálható. Ha a tavaszi-nyári csapadékosabb időjárás a következő években is folytatódik, akkor hideghajtató fóliaházak területi csökkenése lesz várható. 

Az ipari zöldségfélék közül a zöldborsó termőterülete az előző évhez képest némileg nőtt. Bár a szezon rosszul indult és a hűvös idő, a korai állományokra érkező fagyok miatt, és később a betakarítás körül voltak jelentős problémák, a termésmennyiség mégis a tízéves átlagban 93 ezer tonna fölött volt körülbelül 10%-kal. A csemegekukorica termőterülete éppen hogy nem érte el a 30 ezer hektárt, ami hosszú időtávon igazából nem jelent érdemi változást. A termésmennyiségre kihatással volt a korai állományok esetében a hűvös május, aztán később a nyári szélsőséges időjárás. A nehézségek ellenére a sokéves átlagnál némileg jobb lett a termés mennyisége, ez számszerűsítve körülbelül 490 ezer tonna. Az időjárás az ipari paradicsom esetében is negatív hatással volt a termelési eredményekre. Az 1 500 hektárnál valamivel nagyobb termőterületen a tervezett 120 ezer tonnás mennyiséghez képest csak 100 ezer tonna körüli mennyiséget takarítottak be a termelők, ami egyértelműen az termesztési szezonban tapasztalt időjárás számlájára volt írható. Öröm az ürömben, hogy míg a zöldborsó betakarításakor és a csemegekukorica másodvetéseknél az időjárás hátráltatta a munkákat, az ipari paradicsom betakarításának idején kedvezően alakult.

A görög- és sárgadinnye termesztés hanyatlása nem állt meg a 2020. évben sem, az előző évi 4 700 és 450 hektáros területeknél egyaránt csökkenés volt tapasztalható. A visszaesés görögdinnye esetében volt meghatározó, itt mintegy 1 000 hektárral kisebb területen foglalkoztak a termesztésével, mint az előző évben.

A sárgadinnye termőterületében 10% alatti volt a csökkenés mértéke. A termésmennyiségeket tekintve a görögdinnye esetében mintegy 50 ezer tonnás az elmaradás a tízéves átlag 190 ezer tonnához képest. Sárgadinnyénél is volt csökkenés, de lényegesen kisebb mértékű. A termelést a hűvös szezonkezdet lassította, az első tömeges szedések görögdinnyéből a szokásoshoz képest körülbelül két héttel később kezdődtek. A hűvös és a sok csapadék a minőségre is kihatással volt, egyes fajták esetében kifejezetten rosszul alakult. Később a helyzet némileg normalizálódott, de a szezon során végig akadtak piaci-kereskedelmi problémák, számottevő exportról 2020-ban már nem is beszélhettünk, csak kevés vállalkozás tudott érdemi tételekkel külpiacra lépni.

Összességében elmondható, hogy a 2020. évben az időjárás okozta problémák és a pandémia jelentette különleges helyzet ellenére az ágazat teljesítménye a sok éves átlagnak megfelelő volt mennyiségi viszonylatban, a piaci viszonyok és az árak termékek nagyobb részénél jól alakultak.

FruitVeB