Folyamatosan terjeszkedik az USA-ban, és félő, hogy szállítmányokkal más földrészeken is megjelenik. Az amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata) 1983-ban jelent meg először Európában, hazánkba a 2000-es évek elején jutott el. Az almalégy Észak-Dakotából eljutott egészen Kaliforniáig a keleti parton, aztán Texason át Floridába. Közben megfertőzte a washingtoni almatermő vidéket is, ahol karanténnal próbálják megakadályozni a terjedését.

Almalégy

A 4-5 milliméteres, fekete-fehér potrohú és sötéten csíkozott szárnyú almalégy elsősorban a nyári és őszi almafajtákra veszélyes, de a téli almákat is károsítja. Kedvencei a vékony héjú, édeskés almafajták. Nyár elején rajzik, körülbelül egy hónapig. A nőstények 8-10 nappal kikelésük után rakják le tojásaikat a gyümölcsök húsába. A lárvák lassan fejlődnek, amíg a károsított gyümölcs le nem hullik a fáról, azután gyorsan befejezik fejlődésüket, kirágják magukat és a földben bábozódnak. A lárvafejlődés hossza a megtámadott almafajta érési idejétől függ, lehet két hét egy nyári érésű almában, vagy három hónap egy késői érésűben. Elterjedési területe déli részein második nemzedéke is kifejlődik.

Az almán kívül károsítja a körtét, a cseresznyét, a szilvát, az őszibarackot, a galagonyát, az aróniát, a vörös áfonyát, a somot is.

Az almában fejlődő lárvák szabálytalan, megbarnuló járatokat rágnak a gyümölcs húsában, amitől az alma felszínén bemélyedések alakulnak ki. A nyári almák általában megrohadnak.

Washington államban július 11-én lép életbe az új szabályozás, amely nemcsak az eddigi gyümölcs és növényi rész szállítását tiltja a fertőzött területekről, hanem kiterjed a földre és termesztőközegekre is. Cserepes és földlabdás gazdanövényeket sem lehet növényegészségügyi bizonyítvány nélkül kiszállítani a karantén alá vont területről. A kártevő 1980-ban jelent meg az államban és terjedését azóta is nyomon követik csapdázással és monitorozással, hiszen nagyon nagy veszélyt jelent az egymilliárd dollár termelési értékű washingtoni almaágazatra.

Horváth Csilla cikke, megjelent a Magyar Mezőgazdaság honlapján 2020. június 27-én.

A cikk utánközlése a szerző tudtával és engedélyével történt.