Magyarország szilvatermesztése általában

Magyarország az EU-csatlakozás környékén 5 300 hektáron termesztett szilvát, ami az azt követő 10 évben folyamatosan emelkedett, és 2015-re már megközelítette a 8 000 hektárt. A területi bővülés oka alapvetően nem a kimagasló jövedelmezőség volt, hanem – az intenzív gyümölcskultúrákhoz képest – mérsékeltebb tőkeigény és a gépesíthető betakarításnak köszönhető alacsonyabb munkaerő-igény, ami “csábító” a tőke- és munkaerő-hiányos gazdasági környezetünkben. Az utóbbi három évben azonban a termőterület meredek zuhanásnak indult, jelenleg 6 600 hektáron termesztünk szilvát. A legjelentősebb termesztőkörzetek Bács-Kiskun, Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben találhatók. A három megye adja a hazai termőfelület kb. 70%-át. Az éves termésmennyiség 50-80 ezer tonna között ingadozik évjárattól függően, a tízéves átlagtermés 64 ezer tonna. Ez a meglévő termőfelület mellett 8-13 t/ha átlagterméseket jelent (korrigálva a nem termő ültetvényekkel: 16-20 t/ha), ami kb. fele a gazdaságos termeléshez szükséges szintnek, tehát a termelési színvonal tekintetében vannak jelentősebb elmaradásaink. 

Idei helyzetkép

A 2019. évi magyarországi szilvatermés közepes-jó szintet mutat, bár fajtánként és termesztőkörzetenként jelentősek az eltérések. A virágzás összességében jó volt, de az időjárás érdemi kiesést okozott a termésben: a március-április rendkívül aszályos volt (ez a virágzás időszakára csúcsosodott ki erős talaj- és légköri aszállyal) és több alkalommal alakultak ki éjszakai fagyok, majd következett egy nagyon hűvös, borult, fényszegény és extrém csapadékos május. Ezen időjárási feltételek nem kedveztek a termékenyülésnek és a terméskötődésnek, melynek következtében május-június folyamán erős tisztuló gyümölcshullás következett be. A júniusi vihar- és jégkárok további – főleg minőségi – kárt okoztak a termésben szinte mindegyik jelentősebb termesztőkörzetben. Mindezek okán a sokéves átlagtermés környékén (60-65 ezer tonna) becsüljük az idei termést, ami 5-10%-kal elmarad a tavalyi termés mögött. A tavaszi fagyok és a viharkárok által erősebben sújtott észak-keleti országrész egyes termesztőkörzeteiben az országos átlagnál valamivel gyengébb a termés. 

A szilvaszezon a korábban érő, dél- és közép-magyarországi termőhelyeken a legkorábbi fajtákkal (’Katinka’, ’Cacanska rana’, ’Topfive’, stb.) július elején kezdetét vette. A nagyobb terméstömeg inkább július második felében érkezett meg a piacra, amikor megkezdődött a „C. lepotica” szürete, illetve elindult a korai fajták betakarítása – a termés meghatározó részét adó – észak-keleti országrészben is. Július első felében közepes-jó árszínvonal alakult ki a frisspiacon: a Németországba irányuló frisspiaci exporttételek árai 120-150 Ft/kg között alakultak (kézzel szedett, I. oszt. termék, válogatva, farekeszbe kiszerelve, súlyra egalizálva, előhűtve, kamionba rakva). A belföldi frisspiaci termelői árak ekkor még nettó 70-90 Ft/kg szinten mozogtak. A szezon felfutásával (’C. lepotica’, illetve az észak-keleti termőtájak beindulása) az árak folyamatosan zuhantak, és július végére a ’C. lepotica’ nagy terméstömegének megjelenésével – sok más évhez hasonlóan – bedugult a piac: a frisspiaci nettó termelői árak sok helyen 30-50 Ft/kg mélységébe zuhantak (amiért már betakarítani sem feltétlenül érdemes), sőt egyes tételek eladhatatlanná váltak. Jelentősebb értékesítési gondokkal jelenleg az egyéni értékesítést választó vagy arra kényszerülő kistermelők küszködnek. A feldolgozóipari alapanyag (géppel rázott szilva, elsősorban velő, lekvár, aszalvány, fagyasztott termék, pálinka, stb. előállítása céljára) termelői ára egész júliusban relatíve alacsony szinten, a nettó 35-50 Ft/kg tartományban mozgott. Ennek egyik oka, hogy a konzervipar a korai fajtákkal (különösen a ’C. lepoticával’) kevésbé tud dolgozni, így érdemi kereslet a konzervüzemek részéről még nem mutatkozik ebben az időszakban. A pálinkaipar is szerény „érdeklődést” mutatott eddig, ami valószínűleg három tényezőnek köszönhető: egyrészt tavaly „bevásárolt” az olcsó alapanyagból, másrészt a pálinkafőzés hatósági díjainak jelentős emelése erősen visszafogja a keresletet, harmadrészt egyes tételeknél a szárazanyagtartalom (Brix) valamelyest elmarad a szokásostól, ami vélhetően az átlagosnál hűvösebb időjárással van összefüggésben. 

Valószínűsíthető, hogy – az elmúlt évekhez hasonlóan – a középérésű főfajta (’Stanley’) szüretének kezdetére már valamelyest tehermentesül a piac a ’C. lepotica’ fajtát jellemző túlkínálati nyomás alól, és a termelők jobb (ár)pozícióban várhatják a következő időszakot. Ezt erősítheti az is, hogy ezzel a fajtával már a konzervipari felvásárlás is beindul. 

Az idei szilvaterméssel egyebekben érdemi minőségi problémák mindeddig nincsenek, de a – nagy területeket érintő – jégverések okoztak számottevő minőségi károkat, ami egyes esetekben eladhatatlanná teszi a termést. 

Piaci háttérinformációk

Az Európai Unióban jelenleg szűk 160 ezer hektáron termelnek szilvát. A termőterület nagyon jelentősen csökkent, az ezredfordulón még 250 ezer hektárhoz közelített. A betakarított termés mennyisége az elmúlt években 1,3-1,5 millió tonna között ingadozik (átlagosan 1,4 millió tonna), és a termőterület drasztikus csökkenése ellenére nem mutat érdemi változást, vagyis a termelési színvonal jelentősen emelkedett. Magyarország piaci részesedése az EU-ban 4-5%, amivel nem lehet piacmeghatározó. Európa legnagyobb (EU-n kívüli) szilvatermelője Szerbia, átlagosan 400-500 ezer tonna szilvát állít elő évente, amivel képes egyes években jelentős túlkínálatot és nyomott árakat előidézni. 

A hazai szilvatermés kb. 75-80%-a a belföldi piacon kerül értékesítésre, mintegy 20-25%-át pedig exportáljuk. A felhasználási irányt tekintve: a termés szűk fele a feldolgozóiparba kerül (hazai vagy külföldi, utóbbi döntően német), bő fele pedig hazai vagy külföldi frisspiacra. A hazai friss szilvafogyasztás alacsony, 1,3 kg/fő körüli, de emellett jelentős az ipari feldolgozás, leginkább lekvár, befőtt és pálinka formájában. A friss/nyers szilvaimportunk nem számottevő, 1 000-2 000 tonna körül alakul, nagyobbrészt Németországból, Macedóniából, Olaszországból és Spanyolországból érkezik. A friss/nyers szilvaexportunk jelentős: évente változóan 8 000-12 000 tonna, aminek átlagosan fele Németországba kerül, kisebb exportpiacaink Csehország, Szlovákia, Ausztria, Románia, Lengyelország. Szilvapüré exportunk fokozatosan eltűnik, 2015-ben még 450 tonnát exportáltunk Németországba, 2018-ban már csak 34 tonnát. Szilvapürét – a statisztikák szerint – Magyarország nem importál. Az aszalt szilvából 900-1 100 tonna közé tehető az importunk, melynek döntő többségét (90%) Chiléből szerezzük be, az exportunk 200-400 tonna, melynek döntően Szlovákia és Szlovénia a célországa. Növekvő tendenciát mutat a szilvabefőtt exportunk, míg 2015-ben 250 tonnát exportáltunk, 2017-ben és 2018-ban már 1 300 tonnát. 

FruitVeB