Az idén csapadékot hoznak a fagyosszentek, amire szükség is van, mert a hónapban eddig az ország túlnyomó részén a szokásosnál kevesebb esett.
Lehűlés helyett az idén csapadékot hoznak a májusi fagyosszentek, de nagy szükség is van már az esőre, mert a hónap első dekádjában az ország túlnyomó részén az ilyenkor szokásosnál kevesebb esett. Az amúgy is elég későn vetett nyári növények korai fejlődéséhez a jelenleginél több talajnedvességre van szükség a felső talajrétegben, és ez most úgy néz ki, hogy bőségesen pótlódik az előttünk álló egy hét során.
Május első tíz napjának csapadékmennyisége a keleti országrészben többfelé az 5 mm-t sem érte el, csak lokálisan kiadós záporokból esett több, inkább a Dunántúlon mérhettünk nagy területen 5-15 mm-t, de az ország nagy részén így is kevesebb hullott az ilyenkor szokásosnál. Az Alföldön az elmúlt 30 és az elmúlt 90 nap csapadékösszege is jelentős negatív eltérést mutat a sokéves átlaghoz képest, így a talaj felszín közeli rétege meglehetően kiszáradt, és a középső talajréteg is sokat veszített nedvességtartalmából. A fél méternél mélyebb talajréteg azonban országszerte jó vízellátottságú. A hőmérséklet a hét elején ismét visszaesett a múlt hét második feléhez képest. A maximumok csak 15 és 20 fok között alakultak, reggelente pedig 10 fok alá hűlt a levegő, de kedden hajnalban többfelé volt 5 foknál is hidegebb.
Az őszi vetések jó állapotban vannak, az őszi búza a zászlóslevél megjelenése körüli fenológiai fázisban jár, az árpa már kalászosodik, a repce pedig teljes virágzásban van. Kellő nedvesség áll rendelkezésükre a talajban, a hőmérséklet is többé-kevésbé megfelelő, a hirtelen nagy meleg nem lenne ideális. Ugyanakkor az utóbbi hetek tartós levélnedvessége miatt a kórokozók is gyorsan szaporodtak. A nyári kapás növények vetése késést szenvedett a hideg, majd a sok eső miatt, de a napraforgó és a kukorica zöme már a talajban van, és egyre többfelé sorolnak már a kis növények.
A gyümölcsök zöme túl van a virágzáson, már a terméskezdemények fejlődnek. Több fajta is megszenvedte a március végi, április eleji fagyokat, az áprilisi csapadékos idő pedig nem kedvezett a beporzásnak, annál inkább a megbetegedéseknek.
Március utolsó harmadában kiterjedt esők érkeztek, az ország nagyobb részén átnedvesedett az ekkorra már kiszáradó fölső talajréteg. Kivétel ez alól az északnyugati országrész, ott csak áprilisban kezdődött ez a folyamat, de az április közepi nagy mennyiségű csapadék ott is feltöltötte a talajt. A hónap utolsó dekádjában azonban főként az Alföldön már száradni kezdett a talaj. Május első dekádjában főleg keleten kevés csapadék hullott, a talaj tovább veszített a nedvességtartalmából. Az összegzett csapadék az ország túlnyomó részén a tenyészidőszak kezdete óta az optimális mennyiség fölött vagy a körül alakul. A szokásosnál enyhébb őszi és téli idő hatására az összegzett hőösszeg számottevően meghaladja az optimális értéket. Az átlagosnál enyhébb tél és kora tavasz miatt a kultúrák a szokásosnál hamarabb fejlődésnek indultak, viszont áprilisban gyakran volt az optimálisnál hidegebb időjárás.
Összességében az előttünk álló egy hétben a Dunántúlon és a középső országrészben nagy területen valószínű 50 mm-t meghaladó csapadék, de a Tiszántúlon is sokfelé eshet 20-30 mm. A hőmérséklet nem esik vissza számottevően, de továbbra is az ilyenkor szokásos értékek alatt marad. A minimumok 10 fok körül a maximumok pedig a héten 15 és 20 fok között alakulnak, a tartósan borult, csapadékos tájakon lesz ennél hűvösebb, és a héten pár fokkal erősödik a nappali felmelegedés.
A cikkhez szemlézett írások:
