Kockázatos és merész döntést hozott Márkus Zsolt, a Veresi Paradicsom Kft. vezetője, amikor elhatározta, hogy három hektárnyi területet tesz alkalmassá téli üzemre. Kockázatos döntés, hiszen ilyenkor nehéz versenyezni a spanyol áruval a hazai piacon.
A Kft. vezetője még mielőtt beszállt volna a termelésbe, végignézte a magyar és a holland paradicsomtermesztés költségstruktúráját. Tudta, hogy a hollandokkal összevetve itthon mennyit nyer vagy veszít a fő működési költségeken, például a fűtésen, a bérhatékonytalanságon, a földterületen vagy a technológián. Jó közelítéssel megbecsülte, hogy milyen pozícióban lesz a versenytársakhoz képest.
Márkus Zsolt úgy véli, hogy technológiai tudásban messze vagyunk még, hiszen a modern hidrokultúrás üvegházaknak nincs komoly hagyománya nálunk. Sajnálatos tény, hogy itthon nincs fajtanemesítés, üvegházas technológia-fejlesztés.
„ Magunknak kell kikísérleteznünk, hogy melyik paradicsomfajta hogyan bírja a helyi viszonyokat, és persze azt is, hogyan fogadja a piac a termék ízvilágát.”
Márkus Zsolt a különösen édes és zamatos fajtákra specializálta magát, döntően koktél paradicsomokra. Egyikük, a Cukorfalat Brix-foka 12-es, azaz 100 grammnyi oldatban 12 gramm cukor édességet érzünk a kóstolásakor. Eközben egyetlen négyzetcentiméternyi föld sem található az üvegházban. Kókuszpaplanon, derékmagasságban ülnek a növények, a töveikhez egy-egy vékony cső hozza a tápelemekkel dúsított vizet. Saját laborjuk segítségével mérik a bejövő és a kimenő víz tápanyagtartalmát, pH-ját, nyomon követik a növényzet párologtatását. Nagyjából 30 különféle paramétert rögzítenek a növényházban, ezek alapján egy szoftver irányítja az árnyékoló ernyő be- és kihúzását, a fűtés be- és kikapcsolását – természetesen a napszaknak, évszaknak, a növényzet fejlődési fokának és egészségügyi állapotának megfelelően. A pontos és összehangolt működés következtében előre meg tudják mondani, hogy a 4 méteres magasságban nyíló virágokból pontosan mekkora termés várható a szedési zónában 49 nap múlva.
A munkaerő minőségi munkáján múlik a hozamuk egyharmada. Precizitás, sterilitás tapasztalható mindenütt. A dolgozók minden egyes megkezdett sorban új kesztyűt húznak, mielőtt hozzáérnének a növényekhez, és kamerarendszer ellenőrzi, hogy a fegyelem ne is lazuljon. A gyökerek erősítésére és védelmére egy talajgombát vetnek be, a levélzetet egy ragadozó fürkészdarázsfaj védi meg az üvegházi liszteskétől. Vegyszerekre gyakorlatilag nincs szükség – akár biominősítést is kaphatna a technológia, ha termőföld is lenne benne. Csakhogy abban túl sok a fejlődést akadályozó, talajeredetű kórokozó, ami a kontrollt megnehezítené.
Németországban és Ausztriában a fogyasztók a hazai terméket választják a spanyol paradicsommal szemben, hiszen tudják, hogy annak nem kell egy hétig utaznia a pultokig. Az érettebben szedett áruhoz kevesebb vegyszert is használnak fel, így a végeredmény egy zamatosabb paradicsom lesz. De vajon tudja-e ezt a magyar fogyasztó is? És ha igen, ezek az előnyök mennyit érnek neki? – teszi fel a kulcskérdést az ügyvezető.
A témával kapcsolatban bővebben itt olvashat.
