A kertészet jövőbeni fejlődésének és a kertészeti vállalkozások fejlesztési terveinek, elképzeléseinek legfőbb gátja ma már a munkaerő-hiány, még az időjárás és a tőkehiány is csak ezután következik – sommázza a jelenlegi helyzetet a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke. Számításaik szerint az elégtelen munkaerő-ellátottság közvetlenül és közvetve évi mintegy 50-80 milliárd forint kárt (termelésiérték-kiesést) okoz az évi 300 milliárd forint körüli termelési értékű zöldség-gyümölcs-ágazatban. A ráépülő feldolgozóiparral együtt a teljes szektor szintjén a kár már közelít a 100 milliárd forinthoz. Apáti Ferenc azt mondja, míg 15-20 évvel ezelőtt még bővelkedtek az olcsó munkaerőben, most alig akar valaki az agráriumban dolgozni és főleg kétkezi munkát végezni. „Odáig jutottunk, hogy már azt sem nagyon zavarjuk el, aki nem végzi rendesen a munkáját, még megfeddeni sem nagyon merjük, nehogy odébb álljon” – fogalmaz az elnök.
Bár a mezőgazdasági munkák legalább középfokú szakképesítést igényelnének, az esetek 80-90 százalékban betanított munkással kell beérniük a munkáltatóknak. De belőlük is hiány van, nem is a fizetések miatt, hanem mert ma már kevesen akarnak a szabad ég alatt dolgozni, ha fúj, ha esik, ha 35 fok van árnyékban. A fiatalok számára nem vonzó már ez az ágazat, az alkalmazottak nagyobb része 50 pluszos.
Pedig az idénymunkások nem is keresnek keveset: az északkeleti országrészben ugyan még csak 8 ezer forint körül van a napi bér, havi 22 munkanapra ez is 166 ezer forintot jelent nettóban, az ország középső és nyugati részein viszont napi 10-12 ezer forint alatt már senki sem megy napszámba, de inkább 12-15 ezer forint a jellemző, ami már 260 ezer forintos nettó keresetet jelent. Magyarországra nem jellemző, hogy külföldről jönnének dolgozni az agráriumba, az ukrán, román munkaerő inkább Nyugat-Európába megy, ahogyan a magyar is – teszi hozzá Apáti Ferenc.
A foglalkoztatottak számáról nincsenek naprakész adatok, de becslések szerint a zöldség-gyümölcs ágazatban összesen mintegy 140 ezer főállású foglalkoztatottnak megfelelő mennyiségű munkaerő dolgozik. A részmunkaidős vagy szezonális munkásokkal együtt mintegy 200-250 ezer embernek adnak munkát.
A munkaerőhiányra elvileg megoldást jelentene az automatizálás és a robotizálás, a zöldség- és gyümölcstermesztésben azonban ez még azokon a területeken is gyerekcipőben jár, ahol egyáltalán lehetséges. Szedőrobotok ugyan már léteznek, de nehéz megtanítani őket arra, melyik az érett gyümölcs vagy zöldség is melyik nem az. A szüret robotizációja előrébb tart, de ezek a gépek vagy nem annyira hatékonyak, vagy nagyon drágák. A metszést még nem sikerült gépesíteni, a termésritkítás robotizációja pedig még a tudomány szintjén is megoldatlan.
A permetezés már megoldható drónokkal, a kapálás és az egyéb talajmunkák is egészen jól gépesíthetők, de ezeknek a munkálatoknak amúgy is alacsony az élőmunka-igénye a teljes vertikum szintjére vetítve. A teljes robotizációra legelőször a szántóföldi zöldség – például hagyma-, gyökérzöldség- és káposzta – termesztésben van esély.
A totálisan gépesíthető szabadföldi zöldségtermesztésben egyébként néhány hét vagy egy-két hónap van egy évben, amikor alkalmi munkaerőre van szükség a gazoló kapálásnál vagy a betakarításnál-válogatásnál.
Az olyan szabadföldi zöldségek esetében, amilyen a paprika vagy a dinnye, az ültetéshez és a szedéséhez is sok kézre van szükség – de miután ez legfeljebb 3-5 hónapra ad munkát, a vállalkozások nem vesznek fel állandóra munkaerőt.
Az úgynevezett hajtatókertészetekben, ahol üvegházban, fóliaházban termesztik a növényeket, a decemberi ültetéstől a következő novemberi szezonzárásig, tehát gyakorlatilag egész évben lehet munkát adni az embereknek, ezért ezek jellemzően állandó munkaerőt foglalkoztatnak. A rövid kultúrás fóliákban, ahol saláta- és káposztaféléket termesztenek, szintén ciklikus a munkaerőigény: tavasszal-ősszel általában 2-2 hónapra van rá szükség. A legnagyobb munkaerő-igénnyel rendelkező ágazatok (például a kajszi és az őszibarack, az alma, a málna, a szeder, a kézi betakarítású szabadföldi és a hajtatott zöldségek) jelentős, 30-40 százalékot közelítő vagy meghaladó területi visszaesést szenvedtek el az elmúlt évtizedben. Stagnálásra vagy esetleg enyhe növekedésre – kevés számú, egyenként kis felületen termesztett faj kivételével – csak a relatíve kevés munkaerőt igénylő ágazatok voltak képesek (egyebek között a bodza, a dió, a meggy, a szilva és a totálisan gépesített szabadföldi zöldségek).
A gyümölcstermesztésben két nagy élőmunka-igényes munkaművelet van: a metszés, ami késő ősztől kora tavaszig tart, és törekszenek a gazdák állandó vagy családi munkaerővel megoldani, illetve a betakarítás, ami gyümölcsfajtól függően 1-3 hónapos időszak, és ezért nem lehet, csak idénymunkásokkal megoldani.
Apáti Ferenc elmondta még: az élőmunkáért folytatott verseny rendkívül kiélezett. Nagyobb eséllyel indulnak benne azok az ágazatok, illetve vállalkozások, amelyek a lehető leghosszabb időre tudnak munkát biztosítani. Ezért aztán sok esetben ennek megfelelően állítják össze a termelési szerkezetet, és például a szamóca mellett dinnyét, a cseresznye mellett meggyet, szilvát és almát is termesztenek, hogy ne csak 1-2, hanem akár 6 hónapig is meg tudják tartani az igénymunkásokat.
A helyzetet bonyolítja, hogy hiába az előrelátás, ha a térség gazdaságilag fejlett, és van ipar, szolgáltató szektor, az általában felszív minden munkaerőt. Szegényebb régiókban, ahol sok a munkanélküli, könnyebben lehet munkás kezet találni – vagy onnan elvinni az ország más részeibe, ám akkor a szállást is biztosítani kell hetekre, hónapokra.
A FruitVeB elnöke úgy látja: a munkaerőhiány mostanra olyan kritikussá vált, hogy a zöldség-gyümölcstermesztők kénytelenek elfogadni: egyáltalán nem biztos, hogy akkor és annyi emberrel tudnak aktuálisan dolgoztatni, mint amennyire éppen szükség lenne. Emiatt pedig kénytelenek a szükségesnél tovább a fán hagyni a gyümölcsöt vagy a földben a zöldséget, ez viszont alapvetően befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét is egyaránt.
