Lengyelországban az ipari alma piaci helyzete az utóbbi hetekben a termelők körében számos aggodalomra adott okot. A Sady Ogrody lapnak Dr. Pawel Kraciński, a Varsói Agrárökonómiai és Élelmiszergazdasági Kutatóintézet szakembere nyilatkozott.

Jelenleg milyen állapotok uralkodnak a lengyel ipari alma piacán?

Az utóbbi napokban jelentős sorok alakultak ki az átvevő/felvásárló helyeken, és rekordot ért el a beszállított ipari alma mennyisége. A beszállítások feltorlódását az árak csökkenése kísérte: a betakarítási időszak kezdetén még 30 groszy/kg (23,5 Ft/kg) áron vették át a gyümölcsöt a feldolgozók, de az utóbbi napokban már csak 20-22 groszyt (15,5-17 Ft-ot) fizettek az alma kilójáért. Ez egy átlagos árnak tekintendő, de ritka volt az olyan felvásárló, aki 25 groszy/kg árat fizetett, sok helyen az átlagár alatt került az alma a feldolgozóüzemekbe.

Miért ilyen alacsonyak az árak?

Az objektív tényezők közül a bőséges idei termést emelném ki, amit a feldolgozók azonnal a javukra fordítottak. A második objektív, és igen elkeserítő, kellemetlenül hangzó tényező a termelők alacsony szervezettségi foka, mivel ez ahhoz vezet, hogy igen sokan hajlandók még nagyon alacsony áron is beszállítani, pont, mint 2018-ban. Egyszerűen fogalmazva az a helyzet, hogy a felvásárlók egy pillanatig sem haboznak lejjebb vinni az árakat, mivel tudják, hogy úgyis lesznek termelők, akik még így is eladják nekik a terményüket. Paradox módon az átvételi pontokon észlelhető kígyózó sorok és a csökkenő árak további pánikot váltanak ki, és még inkább növelik a kínálatot. Az idei évben az ágazatnak voltak problémái a munkaerő rendelkezésre állásával, ami egyaránt hatással volt a betakarításra, és kisebb mértékben a feldolgozó-kapacitásra is.

Igaz-e az az állítás, hogy a feldolgozóüzemek szándékosan csökkentik az átvételi áraikat?

Egy piaci szereplő, legyen az akár egy termelő, egy feldolgozóüzem, vagy egy egyszerű alkalmazott, mindig a saját érdekében cselekszik. Az almapiacon pedig a legerősebb szereplők a feldolgozóüzemek, közülük is a nemzetközi vállalatok. Ezért az ilyen termőévekben, mint amilyen a mostani is, erejüket igyekeznek a lehető legjobban kihasználni, amíg csak azt a társadalmi nyomás lehetővé teszi – ezért például az idei helyzet nem annyira súlyos, mint a 2018-as.

De határozottan vissza kell, hogy utasítsam azokat a vádakat, amelyek a külföldi tőkének tulajdonítják az alacsony árakat – nem valószínű, hogy a családi kézben levő feldolgozó többet lennének hajlandók fizetni idén, mint a legnagyobb piaci szereplők.

Milyen tanulságokat lehet levonni az idei szezonból?

Egyetlenegy megszívlelendő tanulság vonható le: ki kell valahogy bekkelni ezt a nehéz időszakot, utána pedig össze kell fogni, egyesülni kell. Csak így lehetünk megfelelő súlyú ellenérdekelt fél a feldolgozókkal szemben. Nem szabad, hogy problémát jelentsenek a közösen szervezett árubeszállítások és a közösen lefolytatott ártárgyalások. Ha a gyümölcstermesztők nem fognak össze, senki sem fogja helyettük megoldani a problémáikat.

Számíthatunk-e további árcsökkenésre? Véleményem szerint már nem kell ettől tartani. Az alma betakarítási szezonja a végéhez közeledik, az üzemek óriási mennyiséget vásároltak fel, amin már biztos, hogy hasznuk lesz, így nem látok okot a további árcsökkentésre. A jelenleg kínált árak már most is nagyon alacsonyak, különösen, ha figyelembe vesszük az inputok, főleg a műtrágyák és az üzemanyagok költségeit.