Ezt akár a piaci igények, a klíma változásával, gazdasági okokkal is magyarázhatjuk, a legnagyobb gond azonban az, hogy ezeket a termékeket nem tudtuk másokkal helyettesíteni, mutatott rá Majtényi Bernát, a Garten Kft. ügyvezető igazgatója az V. Zsendülés Kertészeti Konferencián.

Egyebek közt a vörös-, fokhagyma, negyedelt pritaminpaprika, málna, egres, fekete-, piros- és fehér ribiszke, szamóca exportja szűnt meg, és a kör várhatóan tovább bővül például a korai káposztával, a kínai kellel.

A képet tovább árnyalja, hogy azokkal a termékekkel is baj van, amelyekről azt hisszük, gondtalanul értékesíthetők.

A szabadföldi paprikatermesztésünk az utóbbi 2 évtizedben évről évre csökken, mert egyebek közt a munkaerőhiány miatt romlik a jövedelmezősége. A hajtatásban a fehér paprika kárára emelkedett a kápia típus részesedése, az exportban azonban csak néhány évig volt bővülés, tavaly pedig visszaestünk a 2010-es szintre. Az export csökkenését azonban nem a felvevőpiac szűkülése, hanem annak az átalakulása okozta, amihez sajnos mi nem tudtunk, akartunk alkalmazkodni, hangsúlyozta a kereskedő. Ha továbbra sem vesszük figyelembe a fogyasztói igények változását, nem sok jóra számíthatunk.

Az áruházak kínálatában 3-4-szer annyiféle paprika szerepel, mint 10-20 éve, így nekünk is váltani kell, újabb paprikatípusokat is termeszteni kell, ez pedig nem megy fejlesztések nélkül, főként a hajtatásban, hangsúlyozta Majtényi Bernát.

A hazai zöldségexportból a paprikánál is nagyobb részesedésű görögdinnye esetében ennél is rosszabb a helyzetünk. Bár a 2000-es évek elején a világ öt legtöbb dinnyét exportáló országa közt tartottak bennünket számon, mára jócskán lemaradtunk, mert nem újultunk meg. Ezzel szemben a spanyolok és az olaszok elrobogtak mellettünk. Amíg nálunk a termelés jócskán visszaesett, a spanyolok az utóbbi 10 évben megkétszerezték a görögdinnye termőterületét, és a hazai fogyasztás igen nagymértékű élénkítése mellett az exportot is növelték azokra a piacokra is, ahová mi is szállítunk. Az olasz termelés és kiszállítás szintén számottevően nőtt.

Mindehhez egy dolog kellett: a piaci igények felmérése és kiszolgálása, annak megfelelő fajták, típusok termesztése, márkaépítés.

Ami nekik sikerült, nekünk nem, mert ha fel is ismerjük a gondot, nem sokat teszünk a változtatásért.

Majtényi Bernát úgy véli, hogy több tényezővel is magyarázhatjuk miért maradunk le mindinkább. Kereshetjük az okát a termesztési szerkezetben, hiszen a kisebb gazdaságoknak jóval kisebb a mozgásterük, nehezebben termelik ki a piaci igények kielégítéséhez nélkülözhetetlen fejlesztések költségeit. A tészeken kívül, a termesztőket összefogó, technológiában is segítő, piaci információkkal ellátó nagykereskedők támogatását is fölvetette. Illetve olyan támogatási formák bevezetését, amelyek a kötelező szabványokhoz kapcsolódó szolgáltatások (vízvizsgálata, növényvédőszer-maradék ellenőrzése, tanúsítások) elvégeztetését könnyítenék. Szerinte a támogatott beruházások egy részét nem előzi meg piaci felmérés, és vannak a későbbiekben egyáltalán nem működtetett beruházások is. Tőke, munkaerő és vállalkozó kedv hiányában késve követjük a trendeket. Gyümölcsben pedig nagy adósságunk a hazai fajtanemesítés, illetve a jól bevált magyar fajták háttérbe szorítása.

Racskó Anna, az Apimex Budapest Kft. ügyvezetője szerint a külföldi szállításainknak mindinkább a mennyiségnél és a minőségnél ma már jobban szűkíti a szigorú szermaradék-követelmény.

Nem könnyíti meg a helyzetünket az sem, hogy a környező országokban zöldségből és gyümölcsből is az önellátásra törekszenek.

Az olaszok vagy a spanyolok versenyelőnye csak részben adódik az éghajlatból, termésmennyiségből, ezekben az országokban jóval nagyobb a termelők kereskedőkkel, termelői szervezetekkel szembeni bizalma, erősítette meg Kálmán András, a DélKerTÉSZ külkereskedelmi vezetője. Bár a szentesi TÉSZ ebből a szempontból az egyik kivétel, szinte 100 százalékos a tagi hűség, náluk is sokat dolgoznak azért, hogy a termelők megbízzanak a szervezetben, és úgy beszállítsák a terméket, hogy még nem tudják, mennyit kapnak majd érte. A hosszú távú értékesítési csatornákat ugyanis csak úgy lehet kiépíteni, ha tervezhető, és szavatolt a mennyiség. Sok termelő nem meri elkötelezni magát, és az energiájának, idejének egy részét még ma is a termesztés helyett a piac, felvásárló keresésére fordítja.

Forrás: http://magyarmezogazdasag.hu/2019/03/09/kell-e-meg-magyar-zoldseg-gyumolcs-kulfoldon