A június 20. és 30. közötti időszak történései

Az Érdi bőtermő konzervipar számára történő nagyobb tömegű betakarítása – vagyis a magyar meggy feldolgozóipari szezonja – június 20. körül kezdődött. Már a szüret kezdetén látható volt, hogy számottevő minőségi problémák vannak az extrém – sok helyen 150 – 200 mm-t is meghaladó – esőzések miatt. A gyümölcs jelentős hányada szétrepedt a fán, illetve az ép gyümölcsöket is laza, puha gyümölcshús, rossz konzisztencia és a magas víztartalom miatt alacsony Brix-érték jellemezte, ami összességében rontotta a feldolgozhatóságot. A kezdeti probléma az Érdi bőtermő szürete alatt nem mérséklődött. Míg a szezon elején pont a szüreti időszakban a Duna-Tisza közén voltak extrém esőzések, és ezáltal jelentős minőségi károk, addig június utolsó napjaira az észak-keleti országrészt sújtotta néhány nap alatt 50 – 100 mm-t meghaladó csapadék. Ráadásul a legjelentősebb meggytermő tájakat éppen az Érdi bőtermő szüretének közepén. Ennél fogva csak a szerencsésebb, kevesebb csapadékot elszenvedett termesztőkörzetekben lehetett jó, illetve elfogadható minőségű Érdi bőtermőt szüretelni. Tiszta képet a szezon végén fogunk látni, de jelenlegi becslésünk szerint hozzávetőlegesen az Érdi bőtermő 20 – 25 százaléka nem volt alkalmas konzerv- és hűtőipari feldolgozásra, de még a beszállított és átvett tételek esetében is 5 – 22 százalék közötti minőségi levonásokat alkalmaztak a feldolgozók a minőségi problémák miatt. Ezzel együtt a feldolgozóipari szezon első tíz napjában a konzerviparban tartották magukat a 250 – 280 Ft/kg induló árak.  (Ez nettó árat jelent, a feldolgozó üzembe beszállított tételekre vonatkoztatva; hozzátéve, hogy a relatíve magas minőségi levonások mértéküknek megfelelően lefelé korrigálják a ténylegesen realizált átlagárat).

A konzervipar számára nem feldolgozható Érdi bőtermőből – jelenlegi, de további pontosítást igénylő adataink szerint – mintegy 2 000 tonnát vásárolt fel a léipar, 50 – 60 Ft/kg áron (mely szintén nettó ár, a feldolgozó üzembe beszállított tételekre vonatkoztatva). A fennmaradó 1 és 3 ezer tonna közöttire becsülhető mennyiséget minőségi problémák miatt viszont a földre kellett lerázni. A német export „alig” működött ebben az időszakban, elhanyagolható mennyiség került kiszállításra a repedéssel és/vagy a felvizesedett gyümölcshússal járó minőségi bizonytalanságok, szállítási kockázatok miatt. Az említett tényezők kétoldalúsága miatt egyrészt a hazai termelők, kereskedők is óvakodtak az exporttól, másrészt a feldolgozhatóság bizonytalanságai miatt a német vevők sem nagyon keresték a magyar meggyet. A hazai hűtőipar számára relatíve magas árak (lásd a június 19-ei prognózisunkban leírtakat) miatt a hűtőipari üzemek ebben az időszakban nem vagy alig vásároltak magyar meggyet. Tehát gyakorlatilag ez a piaci szegmens is kiesett a magyar meggy „alól”, mint ahogyan érdemi lengyel érdeklődésről és vásárlásról sincs tudomásunk. A frisspiac egyébként sem meghatározó szegmens, de a „felvizesedett” meggyet nem lehetett sokáig pulton tartani, így e szegmens is óvakodott a vásárlástól (illetve sok volt a minőségi reklamáció). A minőség miatt más feldolgozóipari szakágazatok (szárítóipar, pálinkaipar, stb.) is nehezen tudtak dolgozni az Érdi bőtermővel, továbbá a relatíve magas árak is fékezték az e piacok irányából megnyilvánuló keresletet. Összességében tehát ebben az időszakban a magyar meggy számára mindössze a belföldi konzervipar és – relatíve kis mennyiségben és alacsony áron – a belföldi léipar jelentett felvevőpiacot (bár ez is elérte a léiparunk kapacitásainak felső határát), minden más értékesítési csatorna jelentős részben „elveszett”.

A július 01. és 08. közötti időszak eseményei

A meggypiacon július 1-én, illetve első napjaiban jelentős változás következett be. A június 20. körül kialakuló 250 – 280 Ft/kg közötti induló árak 210 – 230 Ft/kg-ra, vagyis mintegy 15 – 20 százalékkal zuhantak, ami a „lehetséges, de nem valószínű”, és előzetesen egyetlen piaci szereplő által sem várt forgatókönyvnek tekinthető.

A közép-magyarországi és dunántúli termőtájakon június végén, észak-kelet Magyarországon július első hetében elindult a késői érésű fürtös meggyek (Debreceni bőtermő, Kántorjánosi, Újfehértói fürtös, Petri) szürete. Feltűnő volt – melyre prognózisunkban fel is hívtuk a figyelmet –, hogy az Érdi bőtermő és a Debreceni bőtermő betakarítása közötti szokásos néhány nap szünet nem volt meg. Az Érdi 4 – 5 nap késéssel érett, míg a többi fajta nagyjából normál időben, szorosan egymást követte, sőt „egymásra ért” a két fajta, illetve általában a fürtös meggyek. Ráadásul a szokásosnál kisebb időbeli különbség volt a különböző termőtájak érési idejében is. A minőségi problémák sajnálatos módon megmaradtak a fürtös meggyeknél is. A gyümölcsöknél általában repedés már nem tapasztalható, és még az átlagosnál puhább, vizesebb gyümölcshús ellenére is feldolgozhatók. Azonban a július 2. és 4. körül megjelenő antraknózis-fertőzés napról-napra komolyabb méreteket ölt – különösen az idősebb, nagy koronatérfogatú, sűrűbb állományok termését tizedeli. A fürtös meggyek ültetvényeinek jó részében (helyenként negyedében, harmadában) olyan mértékű az antraknózis jelenléte, hogy az integrátor vagy feldolgozó lerázni sem engedi, mert a feldolgozásnál már lekezelhetetlen. A léipar körülbelül július 6-óta a fürtös meggyeket már nem vásárolja fel, elsősorban a cigánymeggyre és az Oblacsinszkára alapoz. Ennél fogva az erősen antraknózis-fertőzött ültetvények termése gyakorlatilag piac nélkül marad. A német export – meglepő módon – továbbra is nagyon vontatottan halad, a fürtös meggyeknél is alig vannak kiszállítások, aminek okát még vizsgálnunk kell. A hazai hűtőipar viszont július első napjaiban – az árak csökkenése hatására – elkezdett dolgozni, azonban jelenleg is mintegy „fél gőzzel” működik. Július 7-8-ra eljutottunk odáig, hogy a hazai konzervüzemek időnként szüneteltetik az átvételt, mert a feltorlódott termést nem tudják lekezelni. Valószínűsíthető, hogy az árak július elejei zuhanása is az általuk már tapasztalt kínálati nyomásra vezethető vissza.

Nyilvánvaló, hogy szezon közben, néhány nap leforgása alatt pontosan nem látható és nem értékelhető, hogy ez a nem várt, negatív fordulat milyen tényezők következménye. Jelenleg csak kereshetjük az okokat, de pontosan beazonosítani, illetve azok súlyát meghatározni most még nem tudjuk. Meglátásunk szerint a keresleti-kínálati viszonyok alakulásának „legjobb” indikátora a piacon az ár. Ha az ár csökken, az általában a kínálat növekedésére vagy a kereslet csökkenésére, vagy a két tényező együttes hatására vezethető vissza (természetesen nem elfelejtve a különböző piaci szereplők alkupozíciói közötti erőkülönbségeket és az értékesítés szervezettségének/szervezetlenségének a piacra kifejtett hatásait sem). Ebből kiindulva összegyűjtöttük azokat a tényezőket, amelyek a keresletre és a kínálatra ebben az időszakban nagyon rövid távon hatást gyakorolnak.

A nagyon rövid távú keresletre ható tényezők:

  • Az Érdi bőtermőnél és később a fürtös meggyeknél sem működnek a német kiszállítások, a szokásosnál jóval kisebb mennyiségek jutnak német piacra.
  • Szinte abszolút nincs lengyel érdeklődés, nem működik ez a csatorna.
  • A hazai hűtőipar előre láthatóan a szokásos mennyiség körülbelül felét fogja felvenni, később szállt be a meggypiacba, és nem működik teljes kapacitáskihasználással most sem.
  • A léipar a repedt Érdi bőtermőből vásárolt, de a fürtös meggyekre nem jelent érdemi keresletet (lásd fentebb).
  • A fürtös meggyekre a jelek szerint az egyetlen érdemi vevő a belföldi konzervipar maradt (mely egy normál, 4 – 5 hetes szezonban is körülbelül legfeljebb 40 ezer tonna meggy feldolgozására képes, ami heti 8 – 10 ezer tonnának felel meg). A nagyon rövid távú kereslet vonatkozásában azonban jelenleg erős korlátot jelent, hogy gyors minőségi romlás kockázatát hordozó puha, felvizesedett gyümölcshús miatt az ilyen meggy maximum 2 – 3 napig tárolható előhűtőkben. Ennek következtében a feldolgozók a szokásosnál jóval kisebb alapanyag-pufferrel tudnak működni, ami erősen korlátozza az időegység alatt átvehető alapanyag mennyiségét.

A nagyon rövid távú kínálatra ható tényezők:

  • A különböző fajták összeérnek (az Érdi bőtermő összecsúszott a fürtösökkel), valamint a különböző fürtös fajták és a különböző termőtájak érése is összetorlódott valamelyest, ami összetolja az időszakos kínálatot.
  • A július első napjaiban megjelenő, és az idő előrehaladtával csak fokozódó antraknózis-fertőzéstől, valamint egy esetleges újabb csapadékos időszaktól való félelem miatt a július első dekádjára várt szárazabb időszakban egyfajta „pánikbetakarítás” indult meg (jóllehet, a piacnak most éppen az ütemezett és széthúzott betakarítás kedvezne, a nagy betakarítási hullám csak ront a helyzeten). Valószínűsíthető, hogy az árak július elejei zuhanásának (melynek pont vissza kellene fognia a szüretet, és vissza kellene tartania a kínálatot a piactól) a „céljával” ellentétes, kontraproduktív hatása van: az árak további zuhanásától tartva még inkább gyorsítják a szüretet a termelők, ahelyett, hogy mérsékelnék azt.

Mindezen tényezők hozzávetőlegesen július 1. és 12. között erősen összetolják a kínálatot.

A fentiek alapján viszont szinte minden tényező az időszakos kereslet csökkenése és kínálat növekedése irányába hat. A most tapasztalható jelek alapján úgy tűnik, hogy a fürtös meggyek kínálati nyomását ebben az időszakban a belföldi hűtő- és konzervipar – a külföldi és egyéb piacok „kiesésével” – nem bírja lekezelni. Még úgy sem, hogy az Érdi bőtermőnél a repedés, a fürtös fajtáknál az antraknózis miatt a termés relatíve jelentős része be sem takarítható, a piacra sem kerülhet. Egyes feldolgozók véleménye szerint a hazai meggyszezon csúcsa július 12. körül véget is ér, melyet még további kb. egy hét „kisebb terhelésű” időszak követhet.

A június 19-ei prognózisunkban utaltunk rá a már akkor is látott jelek alapján, hogy július első dekádjában fennáll egyfajta kínálati torlódások lehetősége, melyek az árakat lefelé nyomhatják. Arra azonban egyetlen piaci szereplő sem gondolt, hogy a keresleti oldalon szinte minden tényező a kereslet csökkenése, a kínálati oldalon pedig annak átmeneti, időszakos növekedése irányába fog hatni, és ilyen törés következik be a piacon. Mindez nyilvánvalóan időjárási és piaci hatások együttes következménye, melyeket a későbbiekben alaposan elemeznünk kell. Az bizonyos, hogy az idei meggyszezon – a relatíve kedvezőtlen alakulása mellett – nagyon sok tanulsággal, tapasztalattal szolgál, melyeket a szezon végeztével alaposan ki kell értékelnünk a meggyágazat későbbi fejlesztési irányainak helyes meghatározásához.

Összeállította:
Dr. Apáti Ferenc
FruitVeB alelnök

Budapest, 2020. július 09.                                                                                                                          FruitVeB