Nagymagvú zöldségek
A nagymagvú zöldségek közé tartozik a hazánkban a legnagyobb területen termelt csemegekukorica és zöldborsó, valamint a babfélék.
Csemegekukorica
A csemegekukorica ízét elsősorban a benne lévő cukortartalom határozza meg, amely zsenge, úgynevezett tejes érés állapotában a legmagasabb. A piaci trendeket követve az elmúlt években fokozatosan terjedtek el a szuperédes fajták, melyek mára már nálunk is meghatározóak a termesztésben. A csemegekukoricát felhasználhatjuk főzve köretnek, más zöldségekkel együtt savanyúságnak, de különböző salátáknak is igen kedvelt alkotóeleme. A vásárlók leggyakrabban konzerv formában találkozhatnak vele a kiskereskedelmi kínálatban, de egyre kedveltebb az előfőzött, vákuum csomagolt kukorica is. A csemegekukorica tápértéke nagy, kitűnő ízanyagai mellett sok energiát is szolgáltat. Nagy mennyiségben tartalmaz fehérjét, szénhidrátot és C- vitamint, illetve nagy a vas-, foszfor- és mésztartalma is. Számottevő mennyiségű karotint is tartalmaz.
A világon 1 – 1,1 millió hektáron termesztik. A technológiai korszerűsítésnek köszönhetően folyamatosan nőnek a hozamok. A világ legnagyobb termelői az Egyesült Államok, Kína és Thaiföld, valamint az Európai Unió tagországai közül Magyarország és Franciaország. Lengyelország az utóbbi években egyre nagyobb területen termelve az uniós rangsor harmadik helyén szerepel. Az embargó bevezetése után Oroszország számottevően növelte a csemegekukorica termőterületét, mely jelenleg 16 – 18 ezer hektár között van. A kitűzött cél az önellátás, melyet a nem olyan távoli jövőben el is érhet, ha a fejlesztések ilyen ütemben haladnak.
A hozam függ a fajtatípustól, a termesztéstechnológiától és az időjárási viszonyoktól, ezért világviszonylatban nagy a szórás a termésátlagokat tekintve. A legnagyobb fajlagos hozamok az Egyesült Államokban és az Európai Unió tagországaiban vannak. Utóbbiak közül is kiemelkedő Franciaország, ahol nagy fokú a termésbiztonsága és magasak a hozamok. A francia eredményekhez képest a 15 – 16 tonna közötti hazai átlaghozam még 20 – 25 százalékos elmaradást mutat.
Magyarország Európa legnagyobb csemegekukorica termelője és exportőre. 2019-ben több mint 300 ezer tonna készterméket szállítottunk a világ minden részébe. A belföldi fogyasztás feldolgozott formában csak 5% körüli, ami 1 – 1,5 kg/fő éves mennyiséget jelent. Ehhez jön még a frisspiaci áruként, csöves kukoricaként történő fogyasztás, erről azonban nem állnak rendelkezésre pontosabb adatok.
Hazánk kitűnő klimatikus- és talajadottságokkal rendelkezik és a legtöbb helyen az öntözővíz is rendelkezésre áll a csemegekukorica sikeres termesztéséhez, a termőterület körülbelül 75 – 80%-a öntözött. A csemegekukorica versenyképes termesztése csak korszerű technológiai szint mellett lehetséges. A termesztés szinte teljes mértékben gépesíthető, a faj jól beilleszthető a vetésforgóba, növényvédelme és tápanyagutánpótlása is megoldott. A hazai termőtájak közül termőterületben és hozamokban kiemelkedik Hajdú-Bihar megye, ahol a hazai termőterület közel fele található. Nagyobb jelentőségű termesztési körzetek vannak még Szabolcs-Szatmár-Bereg (4 000 hektár fölött), Békés ( 2 800 hektár körül), Bács-Kiskun (2 500 hektár körül), Jász-Nagykun-Szolnok (2 400 hektár körül) Csongrád (2 000 hektár körül) megyékben is.
A termesztett csemegekukorica 60 – 65 százalékát a konzervipar, a fennmaradó hányadát pedig a hűtőipar dolgozza fel. A konzerv és fagyasztott csemegekukorica mellett évről-évre emelkedik a frissen vagy főzve értékesített mennyiség is. Konzerv csemegekukoricából 220 – 230 ezer tonnát exportálunk évente, 60 – 62 milliárd Ft értékben. A fagyasztott termékekből 70 – 75 ezer tonna a kivitel, mely 16 – 17 milliárd Ft értéket képvisel. Az agrártermékek közül ezért a csemegekukorica az egyik legjelentősebb exportcikkünk. Legnagyobb vevőink Lengyelország, Németország és az Egyesült Királyság.
2019-ben a statisztikai adatok szerint megközelítőleg 29 ezer hektáron termesztettek csemegekukoricát feldolgozás céljára. Nagy valószínűséggel azonban ebben nincsen benne a másodvetések egy része, valamint nagy a bizonytalanság frisspiaci csöves kukorica termelése és értékesítése vonatkozásában is. E forma jelentős része (60 – 70 százaléka) útmenti árusoknál, strandokon vagy helyi piacokon értékesül. Becslések szerint e célra 2 500 – 3 000 hektáron termesztenek kukoricát. A termesztés jórészt kis gazdaságokban folyik, ezért nem szerepel a statisztikákban. A 2019. évben termelt mennyiség 510 ezer tonna körüli, ami 15,5 tonna hektáronkénti átlaghozamnak felel meg. Az utóbbi években a kistermelők körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend a fóliában, palántáról történő termesztés. Ezzel a módszerrel már május végén-június elején értékesítésre kész frisspiaci áru állítható elő.
A 2019-es év igen vegyes eredményeket hozott a csemegekukoricát termesztők körében. Nehezen indult a tavasz, az első vetések április közepén nagyon száraz talajba kerültek, a kelés is rendkívül elhúzódó volt. A rendkívül hűvös, csapadékos május hátráltatta a növények fejlődését, a kukoricák „lesárgultak”. Aztán a különböző tenyészidejű és eltérő időben vetett fajták érése összecsúszott. Ez azt eredményezte, hogy a fő betakarítási szezonban, július vége és augusztus közepe között a feldolgozóknál kapacitásbeli problémák adódtak. A betakarítás július közepén indult meg. A júniusi és júliusi időjárás kedvező volt a kukorica fejlődésére. A kisebb növényegészségügyi problémák és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tomboló viharok okozta károk ellenére jó termés ígérkezett. Az augusztusi betakarításakor jelentkező hőségidőszakok jelentős mennyiségi és minőségi károkat okoztak. A korai fajtáknál a golyvás üszög átlagosnál erősebb fertőzése csökkentette a termést és néhány tájkörzetben felütötte fejét a kukorica csíkos mozaik vírus is. Ezért 2019-ben legtöbb termelő csak átlagos évet tudott zárni. A piaci lehetőségek folyamatosan kedvezőek voltak, végig éreztette hatását 2018-as gyenge termelési szezon. Szinte végig keresleti vagy egyensúlyi piaca volt a feldolgozott csemegekukoricának, ami bíztató jel az elkövetkező évek termelését tekintve is.
Zöldborsó
A világon 1 millió hektáron termesztenek zöldborsót. Az Európán kívüli országok közül a legnagyobb termelők: Kína, India, Egyesült Államok, Kenya, Algéria, Peru, Marokkó. A zöldborsó a világ legtöbb országában az egyik legfontosabb fehérjeforrás. Nem véletlen, hogy a nagy lélekszámú országokban jelentős a borsó termelése. Rövid tenyészideje miatt a legtöbb országban legalább egy évszakban eredményesen termeszthető. A legtöbb ország statisztikájában nincs különválasztva a zöldborsó és a szárazborsó termelése, ami a hozamok összehasonlítását teszi nehézkessé. A szárazborsó nem kíván feldolgozást, szárítás után könnyen tárolható, súlya azonban csak 55 – 60 százaléka a betakarított borsónak.
Az Európai Unió termelése több év átlagában megközelítőleg 1,5 millió tonna. A két legnagyobb termelő Franciaország és az Egyesült Királyság, 300 – 350 ezer tonna körüli mennyiségekkel. Nagyobb termelőnek számít még Belgium is. A borsó termesztésében világviszonylatban enyhe növekedés várható, különösen a fejlődő országokban. Európában az elmúlt években enyhén csökkent a kereslet és a fogyasztás. A változó fogyasztási szokásokat mutatja viszont, hogy az aprószemű cukorborsók iránt növekszik a feldolgozóipar igénye.
Magyarországon az elmúlt években 20 – 21 ezer hektáron termesztettek borsót, ebből 2,5 – 3 ezer hektárt szárazborsóként, a többit zöldborsóként takarították be. Egy átlagos évben a hagyományos zöldborsó hozama 5,5 – 6 tonna, míg a szárazborsóé 3 – 3,5 tonna hektáronként. A zöldborsót főleg az Alföldön termesztik, körzetei megegyeznek a csemegekukoricáéval. A korai zöldborsó után gyakori a másodvetésű növények termesztése, általában csemegekukorica, de lehet egyéb zöldségnövény is.
Az elmúlt két év időjárás szempontjából nem kedvezett a zöldborsó termesztésnek. A 2018-as év az elmúlt 15 – 20 év legrosszabb terméseredményeit hozta, az átlaghozam 3,9 – 4 tonna között volt a tervezett és elvárt 5,5 – 6 tonna helyett. Ez hatással volt és van a termesztési kedvre is. 2019-re jelentős termőterület-csökkenés következett be, 2019-ben a vetésterület már csak 19 200 hektár volt, ami megközelítőleg 10 százalékos csökkenést jelent. Mivel a 2019-es év sem sikerült jól, ezért a csökkenés folytatódik 2020-ban is.
A feldolgozóipar összes kibocsátásának 80 – 85 százalékát a csemegekukorica és a zöldborsó feldolgozása adja, ami nem szerencsés. A feldolgozás gazdaságossága attól függ, mekkora mennyiség áll rendelkezésre, ezért a feldolgozóipar számára lényeges, hogy a termőterület és a hozamok ne csökkenjenek. A feldolgozók az elmúlt években hiába emelték közel 30 százalékkal a termelői árakat, ez nem fedezte a hozamcsökkenésből eredő veszteségeket. A gazdaságos termeléshez legalább 5,3 – 5,5 tonna hektáronkénti hozamra lenne szükség. 2018-ban 3,9 – 4 tonna, 2019-ben pedig 4,5 – 4,6 tonna volt az átlagos hozam.
A zöldborsó termesztése egyszerűnek tűnik, de a klímaváltozás hatásai miatt egyre kockázatosabb. Annak ellenére, hogy tenyészideje rövid (3 – 3,5 hónap), öntözés és korszerű tápanyagutánpótlás nélkül már nem lehet megbízhatóan termelni. Az elmúlt évtizedben elmaradtak a termesztéstechnológiai kutatások (fajták és típusok használata, talajművelés módjai, tápanyagutánpótlási kísérletek stb.), melyek hiányában nehéz a fejlődés.
A 2020. év „vízválasztó” lesz a zöldborsó esetében, mert ha hasonlóan rossz évük lesz a termelőknek, mint a korábbi két szezonban, akkor még drasztikusabb területcsökkenéssel lehet számolni, ami akár a feldolgozóipar összeomlásához is vezethet.
A 2019-es év termelési tapasztalatai
Az év nem indult könnyen, mert április közepéig rendkívüli aszály volt, addig pedig el kellett vetni a zöldborsó 70 – 75 százalékát. Az öntözhető terület zöldborsó esetén a teljes területnek mintegy 65 – 70 százaléka. Így ahol nem tudtak kelesztő öntözést adni, ott nagyon heterogén volt a kelés. A hivatalos öntözési szezon hiába lett előre hozva, sok helyen nem végeztek a csatornák és a vízművek karbantartásával, így vizet sem tudtak szolgáltatni.
A hűvös, csapadékos április végi és májusi időjárás kedvezett a zöldborsónak. A gazdák bizakodóak voltak, mert ugyan a korai vetések nem ígértek rekordtermést, de a középkései és kései fajták biztató képet mutattak. A június 10. körül érkező hőhullám, a több napon keresztül tartó hőség azonban számottevően rontotta a kilátásokat. A korai vetések betakarítása ekkor már javában folyt, itt komoly minőségromlást okozott a 35 – 38°C-os hőség. A munkát csak éjszaka lehetett végezni, de még így is sokszor előfordult, hogy a borsó a beszállítás közben „befülledt”, elindult az erjedés. Az ebben az időszakban épp virágzásban lévő kései és középkései fajtáknál pedig komoly kötődési problémák jelentkeztek, sok volt a „léha hüvely”. Így a tervezett 5,6 – 5,8 tonna közötti országos termésátlag – ami még május végén reálisnak tűnt – helyett az átlaghozam csak 4,5 – 4,6 tonna lett. Ez a legtöbb termelőnél még a termelési költségeket sem fedezi, ezért sokan termelő gondolkodnak más növényfaj termesztésében, jellemzően azok, akik nem rendelkeznek speciális borsóbetakarító géppel.
Babfélék termesztése
A világon körülbelül 900 – 950 ezer hektáron termelnek különféle babféléket étkezési célra, mely lehet a zöldborsóhoz hasonlóan zöldbab vagy szárazbab. A termesztés inkább a fejlődő országokban növekszik, mert a babfélék fehérjékben rendkívül gazdagok, viszonylag olcsó az előállításuk, így kulcsszerepük van a lakosság élelmezésében. A fejlett országokban a termelés stagnál, annak ellenére, hogy egyre gyakoribb a felhasználása salátamixekben és köretként.
A legnagyobb termelő országok Kína, Indonézia és Törökország. A déli és fejlődő országokban inkább a szárazbab termesztése terjedt el. Európában körülbelül 120 ezer hektáron termesztenek babféléket, a legnagyobb termelő Spanyolország.
Magyarországon a termőterület 2019-ben sem változott érdemben az elmúlt évekhez képest, 2 500 hektár volt. Talán a zöldbabként betakarított terület csökkent a fejtettbab és a szárazbab előnyére. A babot termesztők döntő többsége, közel 90 százaléka korszerű technológiával termel, így kicsi az évek közötti termésingadozás is. Még a szélsőségesnek mondható 2019-es évi időjárás mellett is hozták a tervezett hozamokat, összesen 24 000 tonnát takarítottak be. A kései másodvetéseknél helyenként gondot okozott a takácsatkák és a gyapottok bagolylepkék lárváinak kártétele.
A termesztést lehet főnövényként és másodnövényként is végezni, rendkívül jó előveteménynek számít. A hazai termesztésben van tartalék, lehetne növelni a területet és a mennyiségeket, különösen a szárazbab esetében. Jelenleg a magyar szárazbab fogyasztás 50 – 60 százaléka importból származik.
Spárga
A világon több mint 8 millió tonna spárgát termelnek egy évben, a termőterület 1,5 millió hektár. A termelés 85 – 90 százalékát Kína adja. A spárga fogyasztása folyamatosan növekszik, köszönhetően annak, hogy a spárga a modern gasztronómia elengedhetetlen alkotója. Európában a spárga 60 – 70 százalékát a vendéglátás, a gasztronómia használja fel, otthoni elkészítése kevésbé népszerű. A kiskereskedelemi láncokban ma már egész évben kapható spárga, friss és feldolgozott formában is.
Európában a friss spárga szezonja március elejétől június végéig tart. A téli időszakokban jelentős mennyiség érkezik a déli féltekéről, zömében Peruból és Mexikóból. A fehér spárga népszerűsége folyamatosan csökken, míg a zöldé nő. A termesztési arány világviszonylatban 30 : 70. A világ spárgatermesztő országainak rangsorában Németország a negyedik. Az ültetvények területe 2019-ben 28 500 hektár volt, melyről körülbelül 160 ezer tonnát takarítottak be. Ez 5,6 tonnás hektáronkénti átlaghozamot jelent. A nagy mennyiségű belföldi termelés ellenére Németország még így is behozatalra szorul. Friss és feldolgozott termékeket is vásárol külföldről. A friss spárgát hét európai országból, valamint Peruból és Mexikóból szerzi be. Az évi spárga fogyasztás 190 ezer tonna körül van. Az egy főre jutó fogyasztás 1,5 – 1,6 kg/év.
Spanyolország évente közel 65 ezer tonna spárgát termel, ezzel a világ termelési rangsorában az ötödik helyet foglalja el. A termesztésben a zöld spárga dominál. Az elmúlt öt évben az átlagos hozamok 4,6 – 5,2 tonna körül alakultak. Jelentősebb európai termelőnek számít még Olaszország, ahol a 2019-es évben 7 500 hektár ültetvényről 46 500 tonnát takarítottak be (ez 6,2 tonna átlagos hozam). Nagyobb termesztők még Franciaország, Hollandia és Görögország.
A magyar spárgatermesztés a termőterület alapján a 18. helyen szerepel a világranglistán, míg az összes termés mennyisége alapján a 19. helyet érdemeljük ki. Az átlaghozamokat tekintve azonban jóval hátrébb sorolódunk, csak a 34. helyhez elég a hazai produktum. Hazánk a világ termelésének mindössze 0,1 százalékát adja. A legnagyobb termesztőkörzetek Bács-Kiskun megyében és Csongrád megye déli részén alakultak ki, de az utóbbi években egyre többen foglalkoznak spárgatermesztéssel a Nyírségben is. Fehér spárgát főleg laza, homokos vályogtalajon termelnek, míg zöldet inkább a kötöttebb talajokon. A spárga termesztése nagy körültekintést igényel, mivel többéves kultúráról van szó. Rendkívül fontos a jó termőhely kiválasztása, a precíz éves ápolási munkák elvégzése. A spárga termesztésének munkaerő-igénye nagy, különösen a betakarítási időszakban. A szakszerű munkaerő biztosítása egyre nehezebb, ami hátráltatja az iparág fejlődését. Németországban a nagyobb spárgatermelő gazdaságokban már működnek spárgabetakarító gépek. Magyarországon az átlagos üzemméret miatt ez nem terjedt el, spárgával sokan kisebb területeken foglalkoznak, kevés a nagynak mondható spárgatermelő.
Az európai frisspiaci spárgaellátásba a magyarországi termesztés jól beilleszthető. A szezon elején március eleje és április közepe között a korai spanyol és olasz áru érkezik a piacokra. Ez után, április közepétől május első feléig a hazai termés léphet be az áruforgalomba, és szerencsés esetben megelőzi a németországi tömeges betakarítási szezont, ami május közepétől júniusig tart. A piaci kockázatot az időjárás rejti. Ha úgy alakulnak a körülmények, az termelő tagországok termésének zöme közel azonos időben lép be a piacra és túlkínálat alakul ki. Jó példa erre a 2018-as szezon.
A spárga termesztésénél rendkívül fontos a technológia fegyelmezett betartása, jövedelem csak akkor képződhet, ha az első osztályú sípok aránya eléri a 80 százalékot. A betakarításra általában romániai és ukrajnai munkavállalókat alkalmaznak a gazdák. A spárga szedése nem könnyű munka, különösen a fehér spárgáé, megbízható és a munkáját jó minőségben végző munkaerőt találni azonban egyre nehezebb.
A 2019-es szezon átlagosnak volt mondható, különösebb piaci zavarok nélkül zajlott. A nagy szárazság (őszi- téli- tavaszi) helyenként nagyobb mértékű hozamcsökkenést eredményezett. Az 1 650 hektár termőterületről körülbelül 6 500 tonna termést takarítottak be, ez 3,9 tonnás átlagnak felel meg.
Torma
Az Európai Unióban évente 27 – 30 ezer tonna tormát termelnek, ennek több mint felét Magyarországon. Nagyobb termelőnek számít még Olaszország, Hollandia és Németország. Az elmúlt években a lengyel tormatermesztés is komolyabb fejlődésen ment keresztül. A legtöbb tormát Magyarország exportálja, legnagyobb vevőink Németország, az Egyesült Királyság, Lengyelország, és Csehország.
A magyarországi torma termesztés nagyon koncentrált, 90 százalékban Hajdú-Bihar megyében folyik. A termőterület jól behatárolható, Hajdúvértes környékén tizenhárom településen foglalkoznak vele. A tormával foglalkozó gazdák aránylag egységes technológiával, azonos minőségben termelnek, így egységes lehet a piaci megjelenés is. A tormatermesztés a zöldségágazaton belül az egyik leginkább kézimunkaigényes kultúrák közé tartozik, 1 200 – 1 500 óra a hektáronkénti munkaidő-ráfordítás.
A termesztés zömében kis családi gazdaságokban folyik, melyek mérete 0,2 – 1 hektár között van, ezért a gépesítést megoldani nem könnyű. Kevés termőterület áll rendelkezésre, ami rákényszeríti a termelőket a monokultúrás termesztésre. A nagyobb területen gazdálkodók (esetleg többen összefogva) már az ültetés és a betakarítás egy részét gépesíteni tudták. Egy hektár torma éves művelési költsége földbérlet és amortizáció nélkül 1,8 – 2,2 millió forint. Az egy hektárról betakarított mennyiség 8 – 12 tonna között változott az elmúlt években. A torma átvételi ára évente 20 – 30 százalék eltéréssel ingadozik, az e miatti bizonytalanság jelentősen befolyásolja a termelési kedvet. A termelői kör egyelőre stabilnak mondható, a termőterület évek óta 1 300 – 1 500 hektár között mozog. A megnövekedett költségek – különösen a munkaerő költsége – miatt egyre kisebb a jövedelem és egyre nagyobb a termelés kockázata. Gépesítéssel lehetne csökkenteni a fajlagos költségeket, jobb termesztéstechnológiával pedig 10 – 12 tonna között stabilizálni a hektáronkénti hozamokat, ehhez azonban nagyobb összefogásra és az üzemméretek növelésére lenne szükség. A torma keresett exportcikk, azonban jelentős része nem feldolgozott formában értékesül.
A hajdúsági torma 2009. október 21-én oltalom alatt álló eredetmegjelölést kapott, ám a védjegy adta lehetőségeket nem használják ki az iparág szereplői, így nem igazán mozdítja elő a piac növekedését.
A 2019-es év a nehézségek ellenére átlagosnak volt mondható, mind a termesztés, mind az értékesítés tekintetében.
Egyéb zöldségfajok
Az előzőekben a legfontosabb szabadföldi és hajtatott zöldségfajok elemzését végeztük el, azonban e fajok mellett még nagyon sok egyéb zöldségféle termesztése folyik Magyarországon kisebb-nagyobb felületen. Ebből is látszik, hogy mennyire széles skálájú a hazai zöldségtermesztés.
A teljesség igénye nélkül pár zöldségfaj, mely kimaradt a részletes elemzéséből, de azért van vagy vélhetően lesz jelentősebb termesztése hazánkban:
– korai burgonya
– édeskömény
– spenót, sóska
– padlizsán(tojásgyümölcs)
– édesburgonya (batáta)
Minden fajnak – sok esetben még az egyes fajtatípusoknak is – merőben eltérő a termesztéstechnológiája, az ökonómiája és a piacon mutatkozó igény. A termesztéshez szükséges kézimunka igényben is óriási különbségek vannak, nagyon eltérőek a gépesítés lehetőségei is. Arra vonatkozóan rendkívül nehéz tanácsot adni, hogy melyik fajt milyen üzemméret mellett érdemes termelni, hogy az gazdaságos legyen. Az sem mindegy, mely piacon, milyen formában kívánjuk értékesíteni a termelt árut, dolgozhatunk frisspiacra, tárolásra vagy feldolgozó ipar számára is.
A legtöbb termelő nem csak egy növényfajjal foglalkozik, aminek számos oka van, például vetésforgó betartása, a kézi és gépi erő kapacitásainak jobb kihasználása, piaci lehetőségek jobb kihasználása, vevői igények kielégítése, stb. Az elkövetkezendő években leginkább az akkut munkaerőhiány miatt felértékelődik majd a nagyobb szaktudást, nagyobb tőkebefektetést igénylő, gépesített precíziós gazdálkodás. Ehhez további önképzésre, a szaktanácsadás színvonalának javítására és magasabb fokú integrációra lesz szükség.
Gomba
A világ gombatermesztéséről nem állnak rendelkezésre teljes körű, megbízható adatok, mivel sok országban a statisztikákban együtt kezelik a termesztett és gyűjtött gomba mennyiségét. A gombafogyasztás a manapság divatos életmódváltoztató irányzatok miatt reneszánszát éli. Növekedés főleg a nagy lélekszámú ázsiai országokban tapasztalható, mint Kína, India, Indonézia vagy Thaiföld. Jelenleg a világon 25 – 30 gombafaj termesztése megoldott, de összesen csak öt adja a termesztett gomba teljes mennyiségének 95 százalékát. Ezek a csiperke, a laska, a shiitake, a júdásfüle és a téli fülőke.
Európában 90 százalékban a kétspórás csiperkegombát termesztik, két „színváltozatát”, a fehéret és a barnát. Az éves gombatermelés meghaladja az 1,2 millió tonnát. Ebből bő 800 ezer tonna friss fogyasztásra, a fennmaradó hányad valamilyen feldolgozott formában kerül értékesítésre. Feldolgozásra a frisspiacra már nem alkalmas, túlfejlődött, nyitott vagy törött gombatestek kerülnek. Az Európában megtermelt gomba körülbelül 55 százalékát két ország adja, Lengyelország és Hollandia. Hollandia 4 – 5 éve előzte meg Lengyelországot. Jelentős termelő még Spanyolország 100 – 120 ezer tonnával, Írország és Németország 70 ezer tonna körüli mennyiséggel, valamint Olaszország és az Egyesült Királyság 55 – 60 ezer tonna közötti mennyiségekkel. A gombafogyasztás az Európai Unióban megközelíti a 6 kg/fő/év mennyiséget. Oroszországban kedveltebb, az éves fogyasztás 10 kg/fő, azonban ebben benne van a gyűjtött gombafogyasztása is.
Hazánkban az 1990 – 2000 közötti időszakban volt látványos a gombaágazat fejlődése, majd stagnálás következett. Ennek oka, hogy az extenzív fejlesztéseknek köszönhetően termelésünk nem lett versenyképes a lengyel és holland termeléssel. Az elmúlt 5 – 6 évben Oroszország az embargó bevezetésével és az önellátást elérni kívánó fejlesztésekkel drasztikusan növelte termelését, a korábbi 5 000 tonnáról 130 – 140 ezer tonnára. Kínában is nagy léptékű fejlesztések történtek, exportőr meghatározó a konzerv gomba piacán.
Az elmúlt 15 – 20 évben az Európai Unió tagországai közül Lengyelországban fejlődött a legnagyobb mértékben a gombatermesztés. Ez idő alatt 30 – 40 ezer tonnáról 350 ezer tonnára növekedett az éves mennyiség. Lengyelországban van olyan gombafarm, amely egymaga több gombát állít elő, mint Magyarország összes gombatermelője együtt.
A hazai gombatermesztés 14 – 15 céghez köthető, a legnagyobb termelők a Bio-Fungi Kft., a Korona Gombaipari Egyesülés és a Pilze-Nagy Kft.. Az első kettő csiperkét termeszt, míg a harmadik laska gombát. Közel 400 gombatelep működik ma Magyarországon, körülbelül 4 ezer embernek adva állandó munkát.
A gombaágazat a kertészet azon speciális alágazata, mely a legnagyobb tőkebefektetést és kvalifikált, jól képzett munkaerőt igényel az év minden napjára. A gomba termesztéséhez szorosan kapcsolódó tevékenység a gombakomposzt előállítása.
A gombát zárt térben termesztik, ezért az időjárási viszonyok nem befolyásolják a termelést. A termesztett gomba 91 – 92 százalékát a csiperke adja, 7 – 8 százalékot a laska, a fennmaradó hányadon a shiitake és a déli tőkegomba osztoznak.
A gombatermesztés hazánkban Budapest környékén, Heves, Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron megyékre koncentrálódik. Éves szinten 12 – 14 ezer tonna kerül exportra, a többi belföldön értékesül. Az export főleg a szomszédos országokba, Ausztriába, Romániába, Szlovákiába és Horvátországba irányul. A laskagomba fő felvevője Németország. A jövőben új beruházásokkal és a korszerű technológiák arányának javításával a termelési volumen növelhető lenne. A belföldi fogyasztás mennyiségének növeléséhez a lakosság ismereteinek bővítésére, szemléletformálásra és erős marketing akciókra lenne szükség.
A 2019-es évben 31 ezer tonna gombát állítottak elő a magyar gombatermesztők.
