Dinnyefélék
A világon 3,7-3,9 millió hektáron folyik dinnyetermesztés. A Földön ott, ahol a klimatikus viszonyok alkalmasak a termesztésre, valamilyen típusát biztosan termesztik. Az elmaradottabb országokban rohamosan növekszik a termesztése. Európában az elmúlt 4-5 évben jelentős átrendeződések zajlottak le a termelésben, ami nagy hatással volt a piaci folyamatokra is.
Görögdinnye
A fejlett országokban a dinnye nemesítéseknek köszönhetően egyre többféle, különböző alakú, színű, méretű fajtatípus, fajta jelenik meg. Rohamosan nő a magnélküli fajták termesztésének aránya. Az újonnan nemesített fajták magasabb cukortartalommal rendelkeznek, ezzel is ösztönözve a fogyasztást. Már nem csak a fejlett országokban, hanem szinte a világon mindenütt korszerű hibrid fajtákat termelnek a hagyományos konstans fajták helyett. Folyamatosan javul a termelés színvonala, ezáltal a hozamok is. Így az elmúlt években jelentősebb területnövekedés nélkül is 20 – 30%-kal nőtt a betakarított termés mennyisége. A fejlett országokban, így Európában is folyamatosan növekszik az oltott dinnye aránya. A dinnye mérete pár ország kivételével, egyre a kisebb méretű, 3 – 6 kg tömegű termések felé tolódik a régebbi 7 – 10 kg-os termésektől.
Európa legnagyobb dinnyetermelője Spanyolország. A termőterület 20 ezer hektár körül stabilizálódott az utóbbi években. Ekkora területről évi 1,2 – 1,3 millió tonna dinnyét takarítanak be, melyből közel 800 ezer tonnát exportálnak, főleg az európai országokba. Az ország földrajzi adottságának köszönhetően már március elejétől meg tud jelenni a piacokon a spanyol dinnye, és egész július közepéig-végéig tud olyan mennyiséget adni, hogy a belföldi ellátás (ami körülbelül 500 ezer tonna) mellett bőven jut exportra is.
A 2005 körül elkezdődött technológiai korszerűsítésnek köszönhetően Spanyolország lett az európai dinnyepiac meghatározó szereplője. Új fajták bevezetésével, a termelőkörzetek növelésével 6 – 7 hónapon keresztül tudja ellátni a belföldi fogyasztást és érdemben 5 hónapon át tud jelentős mennyiségeket exportálni. Ezzel nem csak az exportot, hanem a belföldi fogyasztást is tudta növelni az elmúlt 10 évben.
Jelentős dinnyetermesztő még Európában Olaszország, Görögország, Törökország. E három országban a belföldi fogyasztás is tekintélyes mennyiséget jelent, de Olaszország és Görögország nagyobb mennyiségeket szállít az európai piacokra a május-június időszakban. Magyarországra is rendszeresen érkezik olasz és görög származású dinnye.
A 2019-es termelői év az európai dinnyetermesztők számára közepes eredményekkel zárult. A szélsőséges időjárásnak köszönhetően több országban voltak elemi károk. A hűvösebb május és részben június nem kedvezett a fogyasztásnak sem. A spanyolok rosszabb tavaszi indulás után uralták Európa dinnyepiacát, egészen augusztus közepéig nagy mennyiséget tudtak szállítani.
Magyarországon a dinnyetermelés országos átlagot tekintve szintén közepesnek mondható volt, mert a tenyészidő folyamán több szélsőséges körülménnyel kellett megküzdeni.
2019-ben a görögdinnye termőterülete 4 800 hektár körül alakult. Az előző évhez képest Békés megyében csökkent, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nőtt a termőterület. Az ültetések a szokott időben megtörténtek (Békés, Baranya, Tolna április 10-én kezdődött és április végén befejeződött az ültetés) túlnyomó részt talajtakarással, részben fóliaalagutak alá. Míg Szabolcsban a fő ültetési idő május eleje-közepe, Békésben a nagyobb termelők „széthúzták” az ültetési időszakot április 10-től május 20-ig. Ennek oka egyrészt a betakarításnál várható munkaerő-problémák elkerülése, másrészt a piaci lehetőségek szélesítése.
2018-hoz képest rendkívül hűvös és csapadékos volt a május, ami 10 – 14 nappal kitolta az első tömeges szedés kezdetét. Így csak július 5. és 10. között jelentkezett nagyobb mennyiségben magyar dinnye a piacokon (ez 2018-ban már június 25 – 30. között megtörtént). A virágzáskori hűvös éjszakák miatt az első kötések sem voltak jók, így a betakarított mennyiségek a vártnál alacsonyabbak voltak az első szedéseknél. Nem alakult ki a piacokon túlkínálat annak ellenére sem, hogy ebben az időszakban nem volt kánikula (mely egyébként nagy mértékben növeli a fogyasztást is). Sajnálatos módon egy nem jól időzített akciózás megzavarta a piacot. Ez szerencsére aránylag hamar rendeződött és egész szezonban a kereslet-kínálat egyensúlyban maradt. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei termőterületeken a betakarítás nagyobb tömegben augusztus 5 és 10. között kezdődött. Ekkorra a Békési dinnye 75 – 80 százaléka már betakarításra került, így a kínálat kiegyensúlyozott maradt a szezon végéig.
Az augusztusi időjárás a fogyasztásra pozitívan hatott. Ekkor már jelentősebb mennyiséget lehetett volna szállítani exportra is, de a belföldi ellátás biztosítása érdekében 2019-ben csak 55 ezer tonna került exportértékesítésre, a tavalyi 63 ezer tonnával szemben.
A görögdinnye értékesítésében továbbra is nagy mennyiség került „feketén” a piacra. Ennek arányát a szakemberek 25 – 30%-ra becsülik. A termeléshez kötött támogatást nem minden termelő igényli (vagy nem minden területére), hogy az értékesítésnél legyen lehetősége a „fehér-fekete” csatornák kombinációjára. Ezért a terület és a termésmennyiség is becsült adatnak tekinthető. Az ÁFA csökkentésével sokat javulhatna a helyzet. Most a feketén értékesítők jelentős versenyelőnyben vannak a tisztességes termelést, értékesítést végzőkkel szemben. Ez nehezíti, lassítja a további termesztéstechnológiai korszerűsítéseket.
Az év folyamán nem volt könnyű a növényvédelem sem. A sok eső miatt többet kellett védekezni, elsősorban a gombás és baktériumos betegségek ellen. Az egyik legnagyobb feladatot 2019-ben a gyomok elleni küzdelem jelentette, főleg a termesztési szezon második felében. A termés minősége 2019-ben nem volt olyan kimagasló, mint az előző évben. A minőségi problémákat nagyobbrészt az időjárás, részben pedig szakmai-termesztéstechnológiai hibák okozták. Több év tapasztalata, hogy június végétől július 15 – 20-ig a belföldi piacra kell koncentrálni, mert ebben az időszakban az exportpiacokon nem tudunk versenyképesek lenni a spanyol áruval szemben. Viszont július végétől augusztus végéig sokkal komolyabb lehetőségeink lehetnének ezeken az értékesítési vonalakon. Ehhez kell megtalálni a megfelelő termesztéstechnológiát.
Szükség van a termesztéstechnológia további javítására, a minőségi áru előállítása érdekében védjegyek bevezetésére. Ehhez termelőkörzetenként nagyobb összefogásra lenne szükség, mert csak így lehet megtartani hosszabb távon a belföldi piacokat és növelni az export árualapot.
Sárgadinnye
A sárgadinnye termőterülete Magyarországon 450 hektár volt 2019-ben. A termelés közel 60%-ban már fóliákban történik. A termelt mennyiség 19 ezer tonna körül volt. Ezzel június közepétől- szeptember végéig Magyarország „önellátó”. Tovább lehetne növelni a fóliás termesztést, mert így a magyar termelésből hosszabb ideig biztonságosan lefedhető a megoldható. Még főszezonban is előfordult, hogy olasz, spanyol sárgadinnyével találkozhatunk az áruházláncok polcain. A fóliás termesztés nagyobb termésbiztonságot és jobb minőséget ad, mint a szabadföldi termesztés.
Egyre nagyobb a kereslet a sárgadinnye iránt a bel-és export piacokon is. 2019-ben a szabadföldi sárgadinnye termesztők hasonló problémákkal szembesültek, mint a görögdinnye termesztők. 2019-ben a sárgadinnye piaca kiegyensúlyozott volt, komolyabb túlkínálat nem alakult ki, inkább enyhe keresleti piac volt jellemző.
Káposztafélék, salátafélék
Ezen növényfajokhoz azok a zöldségfélék tartoznak, amelyeknek nem a termését, hanem a föld feletti részét (levelét, virágát, módosult szárát stb.) fogyasztjuk, több növénycsaládba tartozó fajok. Étkezésben e fajok helyettesítik egymást, ezért, ha egyiknek nő a fogyasztása a legtöbb esetben a másiké csökken (például salátafélék és kínai kel). Jelentős fogyasztási szokásváltozások következtek be az elmúlt 1 – 2 évtizedben e fajok esetében. Az ide sorolt zöldségfélék többségét a gazdaságos termelés szempontjából érzékenyen érinti a tapasztalt klímaváltozás.
Sok növényfaj tartozik ide, ezek közül Magyarországon nagyobb vagy kisebb mennyiségben termelt fajok: karfiol, brokkoli, bimbóskel, fejeskáposzta, vöröskáposzta, kelkáposzta, karalábé, kínai kel, stb. A különböző salátafélék: fejes saláta, jégsaláta, színes levelű saláták, endívia, ruccola, stb. A lényegesebb levélzöldségek közé soroljuk még a spenótot, a sóskát, a rebarbarát.
Európai viszonylatban, így Magyarországon is csökken néhány káposztaféle termesztése (fejeskáposzta, kínai kel), míg növekvő tendenciát mutat a bimbóskel, brokkoli és a vöröskáposzta, egyes országokban a karalábé. Az északabbra fekvő országokban növekszik a karfiol termesztése is, nálunk főleg a nyári időszakban csökken a termőterülete. A fejletlenebb országokban a tárolt káposztafélék reneszánszukat élik, mert télen biztonságos, olcsó vitaminforráshoz juttatja a fogyasztókat. A globalizáció miatt télen is kaphatóak – sok esetben importból származó – melegigényes növényfajok (paprikafélék, paradicsom, uborka). Ez a lehetőség a fogyasztók egy bizonyos körénél visszaszorította a káposztafélék fogyasztását. Azon fajok iránt, amelyeket nagyobb mennyiségben lehet felhasználni fagyasztott, félkész salátamixek készítésénél, folyamatosan nő a kereslet (karfiol, brokkoli, bimbóskel, vöröskáposzta, különböző salátafélék).
A káposztaféléknél a legnagyobb termelők és egyben a fogyasztók is a nagylélekszámú országok. Ilyen Kína, India, Indonézia, Oroszország, Ukrajna. A nagytömegű káposztafélék exportja nem jellemző, legfeljebb csak a környező országokba. Az elérhető viszonylag alacsony ár és a magas fuvarköltségek miatt nem teszik gazdaságossá. Talán ez alól kivételek a kora tavasszal hajtatott berendezésekből származó termékek. Minden ország próbál „berendezkedni” az önellátásra a tömegtermékeknek számító fajoknál (fejeskáposzta, kelkáposzta, kínai kel). Európában a legjelentősebb káposztaféléket termelő országok: Oroszország (közel 120 ezer hektár), Ukrajna (75 ezer hektár), Románia (70 ezer hektár), Lengyelország (27 – 30 ezer hektár). Jelentős termelőnek számítanak még Olaszország, és Németország.
Magyarországon 2019-ben 3 500 hektáron termesztettek káposztaféléket, ebből nagyságrendileg 510 hektáron fólia alatt). A megtermelt mennyiség fóliákban 34 ezer tonna, míg szabadföldön 86 ezer tonna, összesen 120 ezer tonna volt. A termőterület tovább csökkent. Ennek hátterében a fogyasztási szokások változása, piaci okok, tárolási és munkaerőgondok állnak. Egyes fajok termesztését negatívan érinti a klímaváltozás is, ilyen például a karfiol. Az évenkénti termelési kedv is elég hullámzó, főleg az előző év termesztési sikere és a piaci árak vannak legnagyobb hatással a termesztés volumenére. A káposztafélék termesztéséről aránylag könnyen „át lehet állni” más növényfajra, kevés speciális gépet vagy eszközt igényel. Magyarország a legtöbb káposztaféléből még most is önellátó tud maradni, talán ez alól a karfiol a kivétel egyes időszakokban. Külkereskedelmi egyenlegünk évek óta nulla körüli. Tavasszal még mindig jelentős a hajtatásból származó fejeskáposzta és kínai kel exportunk, melynek nagy része a Skandináv országokba kerül.
A tavaszi időszakban (március-május) egyre nagyobb arányú a francia, az olasz és a spanyol import karfiol jelenléte a magyar piacokon. Tárolt káposztafélékből – eltérő mértékben – február és április között szokott megjelenni az import, főleg lengyel és holland áru. Ezt ki lehetne váltani tárolók építésével.
A feldolgozóipar egyre kevesebb káposztafélét dolgoz fel, kevés az ipari céltermelés. Ezen a téren érdemi fejlesztések nem történtek az elmúlt évtizedben. A termelők is felhagytak a speciális technológiát kívánó, feldolgozóipar számára történő termesztéssel.
A klímaváltozás a zöldségfajok közül a káposztafélék termesztését nehezítette meg a legjobban. A nemesítők törekednek arra, hogy olyan új fajtákat állítsanak elő melyek jobban alkalmazkodnak a melegebb, szárazabb klímához, több betegségnek és kártevőnek ellen állnak. Magyarországon szinte 100%-ban olyan területen termesztik a káposztaféléket, amelyek öntözhetőek. Ma a karfiol és a kelkáposzta termesztés legkockázatosabb eleme néhány kártevő elleni védekezés biztonságos megoldása. Ilyenek az üvegházi molytetű és a tripszek. Minden termesztett káposztafajnál széles fajtaválaszték áll rendelkezésre, külön a frisspiaci, feldolgozóipari és tárolási célokra. Sajnos még sokszor előfordul, hogy a termelő nem tervezett értékesítési célra választ fajtát. Az egész éves minőségi árualap biztosításához pedig lényegesen több tárolóra lenne szükség.
A 2019-es termelői év a káposztatermesztés szempontjából jó évnek mondható. Talán az augusztus- szeptember volt túl meleg, ami nem volt ideális időjárás a termesztésre. Különösen kedvező volt a hűvös, csapadékosabb május, júliusi időjárás. Ennek ellenére elég sok növényvédelmi probléma jelentkezett az év folyamán, mely jelentős költségnövekedést eredményezett. A profi termelők, akiknek sikerült betartani a szigorú termesztechnológiát, jó hozamokat, minőséget értek el.
Legtöbb termelő még most is úgy tartja, hogy a káposztaféléket kis tőkebefektetéssel is lehet eredményesen termelni. Ez a teória azonban már nem állja meg a helyét. Az akkut munkaerőhiány rákényszeríti a termelőket, főleg a profikat, hogy növeljék a gépesítettség szintjét és az üzemméretet, új technológiai elemeket, fajtákat használjanak. Ez jelentős plusz befektetést igényel.
Hajtatott fejeskáposzta
2018-ban elfogadható ára volt a hajtatott fejes káposztának, ezért a „szokásos” területcsökkenés nem következett be 2019-ben (csak minimálisan, 20 hektárral csökkent a terület). Zömében továbbra is alacsony légterű sátrakban (5 m széles) hajtatnak fejeskáposztát Magyarországon. Ezekben a fóliákban már mást nem nagyon lehet gazdaságosan termelni. Káposzta hajtatással jórészt idősebb termelők foglalkoznak. A kiültetések február 10 – 28. között történnek, a betakarítás április 5 – 30. között. A hajtatott fejeskáposzta jelentős része, 75 – 80%-a exportra kerül, főleg a Skandináv országokba. Az időjárás a termesztés egész ideje alatt kedvező volt, ezért a hozamok és a minőség is jól alakultak. Növényvédelmi gondot egyes termelőknél a meztelen csigák és a levéltetvek okoztak. Az utóbbi években komoly vetélytársat kaptunk, a macedónok síkfólia alatt termelnek, 30 – 40%-kal alacsonyabb költséggel.
Hajtatott kínai kel
A fogyasztás csökkenése még drasztikusabb e növényfajnál, mint a fejeskáposztánál. Az ok a különböző salátafélék térhódítása. Ennek ellenére 2018-hoz képest csak kis mértékben csökkent a termesztés (körülbelül 10 hektárral). A termesztés egyik legnagyobb kockázata, ha a szedés előtti egy hét folyamán 20 – 25°C-nál melegebb van. Ez április közepén egyre többször fordul elő. Ilyenkor a növény nem tudja megfelelő mennyiségben a kalciumot felvenni, aminek következtében belső fejbarnulás alakulhat ki, így az áru értéktelenné válik.
Kisebb területen folyik még Magyarországon karfiol, karalábé, valamint kelkáposzta hajtatása is. 2019-ben ennek összes területe körül 150 – 160 hektár körül mozgott. Az itt termelt áru jelentős része a helyi fogyasztói és a nagybani piacokon értékesül.
Szabadföldi káposztafélék termesztése
2019-ben karfiolt közel 300 hektáron, míg brokkolt és bimbóskelt körülbelül 60 hektáron termeltek. A termelt karfiol nagyjából fele a frisspiacon értékesült, míg a többit a feldolgozóipar vásárolta fel. Kelkáposztát szabadföldön 250 hektáron termeltek, vöröskáposztát 50 hektáron, karalábét (friss fogyasztásra és tárolásra együttvéve) 80 hektáron, kínai kelt őszi tárolásra közel 50 hektáron.
A legnagyobb termőterülete a fejeskáposztának volt, 1 700 hektár. A termelés a síkfóliás technológiával kezdődik. A különböző tenyészidejű és típusú fajták lehetőséget adnak arra, hogy május végétől következő év április végéig álljon a fogyasztók rendelkezésére fejeskáposzta. Savanyítás céljára több különböző fajtát termesztenek.
Az elkövetkezendő években a káposztafélék termesztésében (hajtatott és szabadföldi egyaránt) további átrendeződések várhatóak. Az ezt leginkább befolyásoló tényezők: klímaváltozás, fogyasztási szokások változása, piaci tényezők, munkaerőgondok. Egyes káposztafélék termelését növelni lehetne bizonyos tájkörzetekben. Az egész termékpályán javítana a tárolókapacitások növelése, a feldolgozóipar fejlesztése, a termesztéstechnológia és gépesítettség és az integráció szintjének növelése.
Salátafélék
Európában az elmúlt évtizedben a legdinamikusabb növekedés a salátafélék fogyasztásában tapasztalható. A salátafélék sokszínűségének köszönhetően a félkész és kész salátakeverékek egyre népszerűbbek a fogyasztók körében. Ezzel párhuzamosan növekszik a termesztési kedv is. Úgynevezett „salátagyárak” alakultak ki, ahonnan ütemezett ültetéssel áprilistól-novemberig folyamatosan, ütemezetten el tudják látni a vevőket, feldolgozókat. Ma már a saláta jelentős része nem mint friss saláta jelenik meg a piacon, hanem inkább feldolgozott formában, előre csomagoltan (Ilyen temékeket állít elő például az Eisberg Hungary Kft.). A nagyobb termelők kombinálják a hidegfóliás salátahajtatást és a szabadföldi termesztést. Fűtött körülmények között nem számottevő a saláta hajtatása.
Tavasztól őszig a helyi piacokon mindig lehet vásárolni különböző típusú (fejes- és jégsaláta, endívia stb.) salátákat. Még mindig jelentős importra szorulunk és nem csak a téli időszakban, hanem főszezonban is, ezért a piac oldaláról még jelentős tartalékok vannak. Éves szinten 650 hektáron termesztenek salátát, egy- egy területen évente átlag két-háromszor, típustól függően), a termelt mennyiség 37 ezer tonna.
Gyökérzöldségek
Gyökérzöldségek, melyeknél a karógyökér és egyéb föld alatti és feletti szervek megvastagodása útján úgynevezett répatest képződik, mely emberi fogyasztásra alkalmas, kifejezetten erre a célra termesztik. Több különböző növényrendszertani családba tartozó faj tartozik a gyökérzöldségek közé. Fontossági sorrendben ezek a sárgarépa, petrezselyem, zeller, pasztinák, cékla, retek, fekete gyökér.
Ezek közül többet Magyarországon kisebb felületen hajtatnak is, főleg helyi piacokon történő értékesítésre. Egy-egy növényfaj esetében – a termesztés célját tekintve – rendkívül eltérőek a hozamok. A legtöbb gyökérzöldség iránt egész évben folyamatosan nő a kereslet, hol a frisspiaci, hol a tárolási áru utáni igény növekszik meg. A fogyasztás folyamatos növekedést mutat, nem csak a frisspiaci, de a feldolgozott, félkész termékek, salátamixek szegmensében is. A sárgarépa és a cékla ivólevek formájában történő fogyasztása is rohamosan nő.
Sárgarépa
Világviszonylatban 1,2 millió hektáron termesztenek sárgarépát, ebből Kína több mint egyharmaddal részesedik. Jelentős termelő még Oroszország és az Egyesült Államok (100 – 100 ezer hektár), az Egyesült Királyság (10 000 hektár), Németország (közel 9 ezer hektár) termelése.
A sárgarépa termesztése folyamatosan növekszik a világ minden táján. Megfigyelhető, hogy nem a területi növekedés számottevő. A terület inkább stagnál, vagy enyhén csökken, azonban a korszerű termesztéstechnológiák terjedésének köszönhetően a hozamok növekednek. A fogyasztás a fogyasztás a feldolgozott termékek irányába (salátamixek, ivólé stb.) tolódik. A feldolgozóipari alapanyag előállításánál nagyobb hozamra képes fajtákat termelnek, ami tovább növeli a betakarított termés összes mennyiségét is. A sárgarépát sokféleképpen fogyasztják. Friss termékként a hajtatott répa fogyasztásának több országban nagy hagyománya van. Magyarországon is kedvelt ez a forma a május-június időszakban. Az új termesztéstechnológiáknak és a korszerű fajtáknak köszönhetően egész szezonban (május-október között) lehet friss sárgarépát vásárolni. A téli időszakban pedig „mosott répaként” értékesítik, de különböző félkész és kész termék, salátamixek állandó alkotórésze is. Egyre többen állnak át a bio répa termesztésére, a bébiételek egyik legfontosabb összetevője.
2019-ben Magyarországon enyhén nőtt a sárgarépa termőterülete, közel 1 600 hektár volt. Hajtatásban némi csökkenés következett be, körülbelül 70 hektáron termesztették, főleg a munkaerőgondok és a konkurens olasz import miatt csökkent a termelési kedv.
Nagyobb volumenű sárgarépa hajtatás Csongrád megyében Mórahalom és Kistelek térségében, valamin Bács-Kiskun megye déli részén folyik. A szabadföldi termesztés területe továbbra is zömében a Duna-Tisza közén, a Homokhátságtól egészen Pest és Heves megye déli részéig terjed. Magyarországon a sárgarépa jelentős részét már öntözés és korszerű technológia mellett termelik.
Az időjárás meghatározó a termesztés sikerében, a tavalyi évre pedig igen vegyes emlékekkel gondolnak vissza a termelők. A szezon kezdete nem volt rossz, bár a vetések idején szárazság volt, így a vetés száraz talajba került. Szükség volt a kelesztő öntözésre. Április közepétől július közepéig kedvező volt az időjárás a növények optimális fejlődéséhez mind csapadék, mind hőmérséklet tekintetében. Július végén beköszöntött a nyár, egyre többször jelentkeztek hőségnapok és a csapadék is kevesebb volt, ezért a répatestek fejlődése nem volt optimális. Az augusztus végi extrém melegek pedig már kimondottan ártottak a növények fejlődésének, a répák fejlődése lelassult, megállt, sok helyen egyes fajták magszárba is mentek. Növényvédelmi szempontból átlagosnak mondható volt 2019, de ahol május-július között erősebb gombás fertőzések jelentkeztek, ott jelentős lombveszteség következett be. Ennek hatására ősszel újra indult a levélképződés, ami a répatestek beltartalmára volt negatív hatással.
A betakarítás időszak (október-november) sem volt problémamentes. Október szokatlanul meleg volt, november pedig igen csapadékos, ami nehezítette, hogy a betakarítást jó minőségben lehessen elvégezni, és negatívan hatott a tárolhatóságra is.
2019-ben hajtatásban 1,5 ezer tonna, míg szabadföldön 68,5 ezer tonna sárgarépa termett. Ez a mennyiség egy átlagos évnek felel meg. A piac és így az árak is elfogadhatóak voltak. A jó termelési színvonalon dolgozó, magas hozamokat és jó minőséget elért termelők összességében jó évet zártak.
Petrezselyem (gyökér, levél) és paszternák
A paszternák termesztése folyamatosan csökken, 2019-ben már csak 140 hektáron termesztették. A betakarított mennyiség 5 000 tonna körül alakult. A feldolgozók igényei egyre csökkennek, egyre inkább a petrezselymet használják a különböző fűszerkeverékekhez.
A gyökérpetrezselymet még mindig sokan termesztik öntözés nélkül, ezért az egyes termelők nagyon eltérő hozamot és minőséget értek el. Ennek ellenére ami a termésmennyiséget illeti, jobb évet zártak, mint az előző, mert 2019-ben több volt a csapadék, főleg a termelési szezon elején, május-júliusban. Az 1 600 hektár termőterületről betakarított termésmennyiség 54 ezer tonna volt.
Jelentős a levélpetrezselyem termesztése is, a szárítmány fűszerkeverékek alapanyaga. 2019-ben 650 hektáron termesztettek Magyarországon ilyen célra petrezselymet. Kisebb felületen hajtatnak is, a hajtatás zömében a sárgarépánál említett körzetekben folyik, körülbelül 40 hektáron. Az áru jelentős része helyi piacokon kerül értékesítésre.
A petrezselyem értékesítése kétféleképpen történik, gyökér vagy petrezselyemzöld formájában. Gyakori a vegyes csomós értékesítés, amikor egy-egy csomóba sárgarépát és petrezselymet kötnek (három darab sárgarépa és két darab petrezselyemgyökér) csomagolni.
Zeller
A zeller a gyökérzöldségek közül termesztéstechnológiai szempontból a legigényesebb növényfaj. Ezért termesztését szinte kizárólag profik végzik, évek óta stabilan 200 – 240 hektáron (2019-ben 220 hektár volt a terület) és 13 – 14 ezer tonnát takarítanak be. Magyarországon a zellert csak öntözött körülmények között termesztik. Egy kevés hajtatás is van, hozzávetőleg 20 hektáron.
A zellert legtöbb országban inkább szárzeller formájában fogyasztják, ami valójában a levélnyelet jelenti. Hazánkban a gumós zeller termesztése és fogyasztása az elterjedtebb. Az Európai Unióban évente körülbelül 400 ezer hektáron termesztenek gumós zellert. A legnagyobb termelők Lengyelország, Németország, Hollandia és Belgium. A legtöbbet vásárló országok Franciaország és Németország. A szárzeller legnagyobb termelői az Európai Unióban Spanyolország, Olaszország és az Egyesült Királyság.
Már Magyarországon is egyre nagyobb divat, hogy 3 – 6 cm-es gumóval levelestől értékesítik a zellert a júniustól novemberig terjedő időszakban. Az áruházláncokban már mosott, darabolt, formában, sok esetben vegyes zöldségcsomagok alkotóelemeként kerül értékesítésre.
Az export-import forgalom nem jelentős. Évente csak 1 – 1,5 ezer tonna kerül exportra, jórészt a környező országokba. Az import mennyisége 2 – 3 ezer tonna, főleg Lengyelországból érkezik.
Cékla
Az utóbbi években egyre keresettebb cikké vált, felértékelődött az egészséges táplálkozásban betöltött szerepe. A fogyasztói szokásokhoz a termesztéstechnológia is alkalmazkodott.
Friss céklát egész szezonban (május-november) lehet vásárolni, 2 – 5 cm méretű (gumójú) leveles céklát. Egyre több salátakeverékben is jelen van, valamint szendvicsekben is megtalálható már. A különböző vegyes ivólevek alapanyagaként feldolgozott cékla mennyisége is rohamosan növekszik. A fiatalok körében egyre népszerűbbek a különböző zöldségcsipszek, ezekben is gyakran található cékla. Kisebb területen elkezdték hajtani is, hogy a frisspiaci szezont meg lehessen hosszabbítani. Szabadföldi termeléshez a cékla vetése legkorábban március közepétől lehetséges. Így május elején-közepén már 3 – 5 cm gumójú, frisspiaci céklát lehet betakarítani. A nemesítésnek köszönhetően már külön fajták állnak rendelkezésre „bébi cékla” termesztésre, frisspiaci, tárolási vagy feldolgozási célokra. Már nem csak a hagyományos vörös színű fajtákat termesztik, hanem a sárga és fehér változatokat is. Így lehet vegyesen csomagolni a különböző színű céklákat, ami például a csipszeknél lehet érdekes.
Tenyészidőben a termesztés célját tekintve a vetéseket március közepétől egész június végéig lehet végezni, így egyes fajták alkalmasak másodvetésre is. A feldolgozók a 10 – 15 cm átmérőjű céklákat kedvelik. Magyarországon a céklának nincs önálló termelési körzete, főleg káposztafélékkel, egyéb gyökérzöldségekkel, hagymafélékkel, burgonyával termesztik együtt. Jól beleillik a vetésforgóba, mert más rendszertani családba tartozik, így eltérőek a kórokozói és kártevői.
A termelés precíz technológiát igényel, csak öntözött körülmények között termeszthető sikeresen. A helyes öntözési és tápanyagutánpótlási gyakorlat nagy mértékben befolyásolja a hozamot és a minőséget (beltartalmi értékeket).
A céklának a többi termesztett zöldségfajhoz viszonyítva kevesebb kórokozója és kártevője van. A fajlagos hozamok széles tartományban mozognak (hektáronként 20 – 100 tonna), függően a termelés céljától.
2019-ben szabadföldön körülbelül 270 hektáron termesztettek céklát és közel 20 hektáron hajtattak, a betakarított mennyiség 15 ezer tonna volt.
Retekfélék
Magyarországon és a világon is sokféle típust termelnek (hónapos retek, jégcsapretek, sörretek stb.). Nálunk és a világon a hónapos retek a legelterjedtebb. Világviszonylatban mintegy 30 ezer hektáron történik hónapos retek termesztése, 80 – 90%-a hajtatásban. A legnagyobb termelő az Egyesült Államok, körülbelül 5 ezer hektárral. Európában Németország (5 ezer hektár) a vezető termelő. Jelentősebb európai termelő még Olaszország, Franciaország illetve Hollandia.
A termelés több országban zárt termesztőberendezésekben (üvegház, fólia) szinte egész évben folyamatosan zajlik. Szakaszos vetésekkel folyamatosan állandó mennyiséggel tudnak jelen lenni a piacon. Hasonlóan a salátatermesztőkhöz, ebben a szegmensben „retekgyárak” alakultak ki. Legtöbb esetben a retket nem levelesen, hanem anélkül értékesítik, természetesen csomagolva.
Magyarországon kb. 70 hektáron folyik a retek hajtatása, túlnyomó részt Bács-Kiskun és Csongrád megyékben. A termeléssel javarészt kisebb családi gazdálkodók, egyéni termelők foglalkoznak. Az e gazdaságokból származó retek jelentős része helyi piacokon kerül értékesítésre. Nem véletlen, hogy főszezonban (április-május) az áruházak polcain sok esetben import holland, olasz retekkel találkozunk.
Helyi piacokon általában a nagyobb gumóméretű (30-40+) félegyházi retek kapható, addig áruházakban a kisebb gumójú 20-25+ retek szerepel a kínálatban, ezek főleg hibrid fajták. Egyre kedveltebb a jégcsapretek és a sörretek is. A fogyasztók egy része ezeket a típusokat már nem csak az őszi-téli időszakban vásárolja, hanem egész évben.
Világviszonylatban a retekfélék fogyasztása, így termelése is növekszik, a gépesítés ezt a folyamatot segíti. Magyarországon a termesztés folyamatosan csökken, főleg a nagy kézimunkaerő-igény miatt. Az aránylag olcsó olasz import is hozzájárul a termelés csökkenéséhez. A retek termesztése aránylag kis befektetést igényel és gyors megtérülést eredményez.
Magyarországon 2019-ben a becslések szerint 70 hektár hajtatott és körülbelül 40 hektár szabadföldi retek termesztése folyt, melyről a becslések szerint 2 500 tonna termést takarítottak be. A retekről magyarországi statisztikai adat nem áll rendelkezésre.
Hagymafélék
Magyarországon a vöröshagymát egyéves tavaszi vetésű, áttelelő őszi vetésű és kétéves dughagymás kultúraként is termesztjük. Ezek összesített területe Magyarországon 2019-ben 1 610 hektár volt. Ezen kívül frisspiaci célra 200 hektáron szabadföldön és 30 hektáron hajtatásban csemegehagyma termesztés is folyik. Egyre népszerűbb a póréhagyma termesztése is, területe 70 – 80 hektár. Fokhagymát 980 hektáron (őszi és tavaszi együtt) termesztettek Magyarországon 2019-ben.
Vöröshagyma
Európában évente átlagosan 6,5 – 7 millió tonna vöröshagymát termesztenek. A két legnagyobb termelő és egyben exportáló ország Spanyolország 1,6 – 1,7 millió tonnával és Hollandia 1,3 – 1,4 millió tonnával. Jelentős termelő még Lengyelország (0,5 – 0,6 millió tonna) és Németország (0,5 millió tonna).
A főbb hagymatermelő országokban a tavaszi indítású egy éves termesztést részesítik előnyben, ez adja a termelt mennyiség nagyobb részét. Törekednek az egységes méretre, mely a legtöbb országban 40 – 70 mm közötti. Ezt a méretet lehet a legkönnyebben és a legjobb áron értékesíteni. Újabban egyre nagyobb tételben értékesíthető a salátának termesztett nagyméretű (90+) hagyma. Az Egyesült Királyságban, Spanyolországban a nagyobb méretű hagymák a keresettebbek. Ezek termesztése fajta és technológia kérdése. Az Európai Unió nem önellátó vöröshagymából, évente 250 – 650 ezer tonna importra szorul. A legnagyobb beszállítók Egyiptom, Új-Zéland (ketten az összes mennyiség 50-60%-át adják), Kazahsztán, Kína és Törökország. A 2018-as év nem volt kedvező, egész Európát nagy aszály sújtotta, ezért a betárolt mennyiség 2018 őszén 30 – 40%-kal volt kevesebb, mint más években. Ez az 2019 első felében az árakban is jelentkezett. Az Európai Unió piacaira nagy mennyiségű import áru érkezett.
Sok európai országban a hagyma jelentős részét még öntözés nélkül termesztik. Ezért is voltak 2018-ban nagyok a termésveszteségek az egész Európát sújtó rendkívüli aszály miatt. A 2019-es termelői év a vöröshagyma szempontjából átlagos évnek tekinthető Európában, így Magyarországon is.
Magyarország 2019-es hagymatermesztése
A tavaszi vetések idején rendkívüli aszály volt, a magvak száraz talajba kerültek, a keléshez öntözésre volt szükség. Ehhez azonban az öntözési idény kezdetét is előbbre kellett hozni, hogy a gazdák legálisan öntözhessenek. Április végétől-július közepéig rendszeresen érkezett csapadék, helyenként túl sok is. Ez eleinte kedvezett a vöröshagyma fejlődésének, de később ott, ahol nem volt precíz a gombás betegségek elleni védekezés, már komolyabb növényegészségügyi gondok is keletkeztek. A termés mennyisége lilahéjú hagymából és vöröshagymából összesen 61 500 tonna lett. Csemegehagymából, mely szintén a korai fogyasztású vöröshagymát jelenti, megközelítőleg 5 000 tonnát takarítottak be. A augusztus-szeptember folyamán az időjárás kedvezett a betakarításnak. Azok a termelők, akik a tenyészidőszak alatt meg tudták védeni a hagymájukat, jó minőségű hagymát tudtak betárolni. A termesztők számára a 2019-es termelési év mindenképpen jobb volt, mint az azt megelőző, összességében azonban csak egy átlagos évről beszélhetünk. Az elmúlt években ugyan sokat javult a termesztéstechnológia, de még így is sok tartalék van a vöröshagyma termesztésben. A tavaszi (egyéves) hagymatermesztésnél elért átlaghozam hektáronként 41 tonna, ami európai viszonylatban közepesnek mondható. Például Hollandiában 27 ezer hektáros termőterületen 55 – 60 tonna az átlagos hozam.
A hazai piacokon a hazai termelésű vöröshagyma már januárban elfogyott, a kiskereskedelmi láncok szinte kizárólag import hagymát értékesítettek. Magyarországon az egy főre jutó éves hagymafogyasztás 9 – 10 kg között van. 2019-ben 2 400 tonnát exportáltunk és 34 500 tonnát importáltunk.
Magyarország klimatikus viszonyai kimondottan alkalmasak a vöröshagyma termesztésére. Korszerű technológiával elérhetőek a német, holland hozamok. Erre több magyar termelőt is példaként lehetne említeni.
Az öntözés, a korszerű tápanyagutánpótlás és a növényvédelem is rendelkezésre áll. Szükséges lenne új termesztéstechnológiai kutatásokat végezni. Ma Magyarországon nagyon sok jó fajtát lehet termeszteni, de szép számmal vannak még a termesztésben elavult, ma már kevésbé jónak mondható fajták is. Célirányos kísérleteket kellene beállítani annak érdekében, hogy az elvárt követelményeknek (hozam, küllem, beltartalom, ellenállóság, felhasználás célja, tárolhatóság) a hazai körülmények között legjobban megfelelő fajtákat ki lehessen választani. Meg kell „versenyeztetni” a magyar és külföldi fajtákat. 2020-ban a NAK és a NAIK együttműködésében erre külön kísérleti program is indult. Komoly gazdasági számításokat kell végezni a hagyma tárolásának kérdésében. Célul kell kitűzni, hogy Magyarország 3 – 5 éven belül önellátó legyen hagymából, ez évi 100 – 120 ezer tonna termelést jelent. Ez a mennyiség a hozamnövekedést is beleszámítva a mostani 1 600 – 1 700 ha helyett 2 400 -2 500 hektár termőterületet igényelne. A hagyma hosszú idejű tárolására alkalmas új, korszerű tárolókapacitásra is szükség van, 40 – 50 ezer tonna befogadóképességgel.
2019-ben a termőterület nagyobb részén egyéves vöröshagymát termeltek, körülbelül 1 100 hektáron. A kétéves dughagymás termelés már csak mutatóban van, Makó környékén 30 – 50 ha területen. Elég jelentős az áttelelő vöröshagyma termesztése is. Ennek vetése augusztus közepén-végén kezdődik. A betakarítás a csomózott főzőhagymával kezdődik május végén. Amit nem lehet így eladni, azt a külső buroklevelek páncélosodása után értékesítik a július és szeptember közötti időszakban. Magyarországon a csemegehagymát is hasonló céllal termesztik, évente körülbelül 200 hektáron.
A téli-kora tavaszi ellátásra többen hajtatnak vöröshagymát fólia alatt, melyet tálcázva vagy csomózva értékesítenek. A hagymahajtatás felülete becslések szerint 30 – 40 hektár, jobbára Csongrád és Bács-Kiskun megyék déli részén foglalkoznak vele. Egyre népszerűbb a lilahagyma termesztése is. Salátamixek, szendvicsek kedvelt alkotója. Egyre szélesebb fajtaválaszték áll rendelkezésre a különböző felhasználási céloknak megfelelően. Az új fajták között vannak már olyanok is, amelyek jól tárolhatóak.
A póréhagyma termesztése az utóbbi 5 – 10 évben kezdett nagyobb mértékben elterjedni Magyarországon. Azonban ez jelenleg kevés az ellátáshoz, a kiskereskedelmi láncokban szinte egész évben import póréhagymával találkozhatunk.
A hagymafélék fogyasztása köszönhetően a széles felhasználási lehetőségeknek dinamikusan növekszik az egész világon, így Magyarországon is (már nálunk sem csak a pörkölthöz használják). A legtöbb hagymaféle termesztése nálunk nyertese lehet a klímaváltozásnak a kor követelményeinek megfelelő korszerű termesztéstechnológia mellett. Minél előbb célszerű lenne kiváltani a 25 – 35 ezer tonnás éves importot, de gazdaságos termelés mellett újra lehetne nagyobb mennyiségben exportálni is, mint ahogy a ’80-as és ’90-es években.
Fokhagyma
A fokhagymatermesztés a világon folyamatosan növekszik. Jelenleg évjárattól függően 18 – 19 millió tonna a termés mennyisége. Kína a legnagyobb termelő, a világ termelésének közel a 80%-át adja. Európában évente 350 ezer tonnát termelnek, melynek közel 60%-át Spanyolország állítja elő. Jelentős termelő még Európában Franciaország, Olaszország, Románia, és egyre többet termel Lengyelország is. Az Európai Unió nem termeli meg a belső szükségletet, ezért évente 70 – 80 ezer tonna import érkezik, túlnyomó része Kínából és Argentínából.
A magyarországi fokhagymatermesztés 80 – 85%-ban Makó környékén folyik. Nagyrészt még mindig öntözés nélkül, ami azt eredményezi, hogy a spanyol hektáronkénti átlaghozam 50 – 60%-át érik el a magyar termelők. Ez 6,3 – 6,8 tonnás átlaghozamot jelent. További probléma, hogy sokan még mindig nem vírusmentes szaporítóanyagot használnak. Ez akár 20 – 25% terméskiesést is jelenthet egy-egy évben. Magyarországon 2019-ben 980 hektáron termesztettek fokhagymát, erről a területről 6 500 tonna termést takarítottak be. A külkereskedelmi egyenlegünk több év átlagában nulla körüli. Az export a szomszédos országokba (Ausztria, Szlovákia, Románia) irányul, míg az import nagy része Kínából érkezik, holland közvetítőkön keresztül. Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk spanyol fokhagymával is, jellemzően inkább az áruházláncok kínálatában. Amennyiben a termesztéstechnológia (öntözés, tápanyagutánpótlás, szaporítóanyag) korszerűsödne, a terméseredményeink valószínűleg meghaladnák a 10 tonnás hektáronkénti hozamot és versenyképessé válnánk az európai piacokon. A magyar fokhagymának jobbak a beltartalmi értékei, mint a kínai konkurens árué, ezért jelentős piacbővülést lehetne elérni. Ehhez a vöröshagymánál leírtakhoz hasonló fejlesztések, kutatások lennének szükségesek.
2019-ben az időjárás összességében nem kedvezett a fokhagyma termesztésének. Nehezen indult a tavasz, a nagy aszály miatt az őszi fokhagymák nehezen fejlődtek. Később, májusban és július közepéig a csapadékos időjárás okozott helyenként komoly növényegészségügyi gondokat. Sok gombafertőzött fokhagyma került a tárolókba, emiatt később komoly veszteségek jelentkeztek. A legtöbb termelő próbált „túladni” a betárolt termésen, így karácsony körül elfogytak a készletek. Januártól zömében csak spanyol és kínai fokhagymát lehetett kapni még a kis fogyasztói piacokon is.
Tökfélék (kabakosok) termesztése
A kabakosok családjába sok növényfaj tartozik. Külön tárgyaltuk ebbe a rendszertani osztályba tartozó görög- és sárgadinnyét, valamint a FruitVeB Bulletin 2019 Zöldségtermesztés I. részében az uborkát.
Most az olyan növényfajok magyarországi termesztéséről adunk információt, amelyek az elmúlt években a FruitVeB Bulletinben az egyéb növények között csak általánosságokban voltak megemlítve.
Főzőtök, spárgatök
Magyarországon szabadföldön évente mintegy 600 hektáron termesztenek főzőtököt, hideghajtatásban, fólia alatt pedig 100 – 120 hektáron. Az értékesítés lehet frisspiaci, de jelentős a konzerv- és fagyasztóipari céltermelés is. A fogyasztás évről évre nő, így a termelés is stabilizálódni látszik. Falun a házikertek állandó növénye. Az éves termelt mennyiség 18 ezer tonna körül van.
Sütőtök
Magyarországon nagy hagyománya van a sütőtök termesztésének és fogyasztásának. A hazánkban szelektált fajták (Nagydobosi, Kiszombori) mellett egyre nagyobb mennyiségben termesztik a kanadai vagy más néven Orange tököt.
Fő fogyasztása időszaka október és január között van, leginkább a magyar fajtákat fogyasztják, megsütve. Ebben az időszakban már nem csak a helyi piacokon, hanem egyes áruházakban is lehet vásárolni sütőtököt. A két magyar fajta egyszerűen, könnyen és hosszabb ideig tárolható. A kanadai tököt is lehet sütve fogyasztani, de tárolhatósága rosszabb. Fő felhasználási területe az ivólevek gyártása, melyek fogyasztása nő. 2019-ben sütőtököt 1 500 – 1 600 hektáron termeltek Magyarországon, a legnagyobb mennyiségben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A termés mennyisége 42 ezer tonna volt.
Olajtök
Az elmúlt években az olajtök termesztése folyamatosan növekedett Magyarországon. Felhasználását tekintve a magból hidegsajtolással nyert olaj a termesztési cél. Rendkívül népszerű a fogyasztása, sokan használják főzéshez, salátaöntetekhez. Évente 5 100 – 5 200 hektáron termesztik, a betakarított termés mennyisége 2019-ben 120 ezer tonna volt. Az elmúlt években az olajtök még nem szerepelt a „zöldséges” statisztikák között.
Cukkini
A cukkini fogyasztása az európai országokban egyre népszerűbb. Az elmúlt években Magyarországon is folyamatosan nő iránta a kereslet. A téli és tavaszi időszakban is folyamatosan kapható egyes áruházláncokban. Szezonban, május-november között pedig szinte minden helyi piacon is megvásárolható. A frisspiaci fogyasztás mellett egyre többet használ fel a feldolgozóipar is.
2019-ben szabadföldi termesztés 200 hektár körül volt és főleg hidegfóliában termesztették. A termőterület körülbelül 60 hektár volt. Az elkövetkezendő években enyhe növekedés várható a cukkini termesztésében és a fogyasztásában is.
