Bevezető
A 2019. év – kevés kivételtől eltekintve – összességében nem alakult kedvezően a gyümölcstermesztők és a gyümölcstermés szempontjából. Ennek előzménye, hogy 2018-ban – a jelentős fagykárt szenvedett kajszibarack és őszibarack kivételével – nagy, vagy egyes fajoknál rekordot közelítő termést szüreteltünk, ami leterhelte a fákat. A 2018. évi nagy termésterhelés a nyári és őszi aszállyal társulva pedig azt eredményezte, hogy 2019. tavaszán közepes, vagy egyes esetekben gyenge volt a virágzás, ami eleve nem kecsegtetett nagy terméssel. A 2019. évi terméskilátásokat, illetve a terméseredményeket tovább rontotta, hogy a tavasz és a nyár folyamán minden lehetséges időjárási káresemény bekövetkezett, ami jelentős mennyiségi és minőségi kiesést eredményezett. Mindezek eredője, hogy kajsziban jó termést szüreteltünk, a szilva és az őszibarack közepes termést produkált. A meggy, az alma és a körte gyenge termést mutatott, cseresznyében pedig kifejezetten rossz évünk volt, míg szamócában felemás szezont zártunk.
Évjárat, időjárási hatások
A 2019. év vélhetően azzal fog bevonulni a gyümölcstermesztés történetébe, hogy ebben az évben az időjárási káreseményeknek gyakorlatilag minden válfaját – ráadásul egyes esetekben extrém mértékben – meg kellett tapasztalnunk.
A március-április rendkívül aszályos volt, ami – az öntözetlen ültetvényekben, vagyis a termőfelület háromnegyedén látens módon már önmagában rontotta a virágok minőségét. Különösen azért, mert már az előző ősz is szokatlanul meleg és száraz volt, illetve télen sem hullott kellő mennyiségű csapadék. A virágzás az enyhe tél és a korai kitavaszodás miatt valamelyest korábban indult, mint az átlagos, jóllehet egyre inkább a korábbi virágzási időszakok válnak megszokottá. A tavaszi talaj- és légköri aszály éppen áprilisra, a virágzás időszakára csúcsosodott ki. Ez érdemben rontotta a virágok termékenyülését a bibe, illetve a porzók gyors beszáradása, illetve az elégtelen nektártermelés révén. Sok ültetvényben nem volt elégséges méhjárás sem. Azonban számos esetben ott is rossz termékenyülést tapasztaltak, ahol intenzív volt a méhek mozgása. Március-április folyamán több alkalommal alakultak ki olyan éjszakai lehűlések és enyhe fagyok, melyekben a virágszervek „megfáztak”. Ezt követően a virágzás időszakában az ország több régiójában jelentősebb terméskiesést eredményező éjszakai fagyok is bekövetkeztek. A virágzás lezárulta után, májusban extrém sok esővel társuló hűvös, borult, fényszegény időjárás uralkodott, ami kedvezőtlenül hatott a terméskötődésre.
A rendkívüli szélsőségek között ingadozó tavaszi csapadék-, hőmérsékleti és fényviszonyok következménye az átlagosnál jóval gyengébb terméskötődés, illetve a nagyon erőteljes tisztuló gyümölcshullás lett.
A gyakori és kiadós május-júniusi esőzések ráadásul jelentős mennyiségi és minőségi károkat okoztak egyes, már szüretelt vagy közvetlenül a szüret előtt álló gyümölcsfajoknál. A szabadföldi szamócatermés körülbelül harmada veszett kárba a szürkepenészes rothadás miatt. A cseresznye felrepedése, rothadása okán a korábbi érésű fajták termésének jelentős része megsemmisült. A meggy gyümölcshúsának felpuhulása, állagának romlása pedig jelentősen rontotta a feldolgozhatóságot, ezzel együtt a kihozatali mutatókat.
A május-augusztusi időszakban szinte minden jelentősebb gyümölcstermesztő körzetben jelentős jégverés érte az ültetvényeket, melyek közül némelyik (június 27-én Észak-Kelet Magyarországon, július 27-én Dél-Nyugat Dunántúlon, augusztus 13-án Borsod megyében) extrém mértékű vihar- és/vagy jégkárt eredményezett. A Dél-Alföldön és Bács-Kiskun megyében még szeptember közepén is alakult ki heves vihar és jégverés.
A június közepe és augusztus közepe közötti időszak mérsékelten meleg volt, nem jellemezték extrém kánikulák, érdemi csapadék viszont nem volt. A július közepétől fokozódó nyári aszály azonban számottevő mennyiségi kiesést vagy minőség károkat „csak” az augusztus közepe után szüretelt fajok, illetve fajták esetében eredményezett, mert a bőséges május-júniusi esőzés sokáig volt képes kompenzálni a hiányzó nyári csapadékot.
Az időjárási káresemények sora augusztus második felében folytatódott, amikor a 35°C körüli kánikula extrém UV-sugárzással és légköri aszállyal társulva jelentős napégési károkat okozott – értelemszerűen elsősorban az almában. Hogy ténylegesen megtapasztaljuk az időjárási károk minden válfaját, október 8-ára virradó éjjel beköszöntött a kora őszi fagy, mely leginkább az észak-keleti országrészben okozott problémát. Ugyan a még „kint lévő” almatermésben érdemi kárt nem okozott, de a lombfagyás révén valószínűsíthetően minden gyümölcsfajnál hozzájárult a néhány héttel korábbi lombulláshoz, vagyis a rövidebb vegetációhoz Ez a kisebb mértékű őszi tápanyag-beraktározás révén a következő évi virágzásra és terméskötődésre hathat ki negatívan, még ha ennek mértékét nem is lehet becsülni.
Almatermésűek
Alma
Az USDA 2019. évi adatai szerint a világ jelenlegi 75 – 80 millió tonnás almaterméséből 60 – 65 millió tonna a frisspiacon értékesül, míg a maradék 10 – 12 millió tonna a feldolgozóiparba kerül. Utóbbiból nagyobbrészt almasűrítményt állítanak elő, összesen 1,5 – 1,6 millió tonnát.
Kína részesedése mindhárom szegmensben (étkezési alma, ipari alma, almasűrítmény) 40 – 50 százalék körüli, ezzel meghatározó szereplő a világpiacon. A világ étkezési alma termelése kis mértékben növekedett 2011 és 2018 között. Az almasűrítmény-előállítás és ezzel összefüggésben az ipari alma termelés viszont enyhén csökkent, az elmúlt öt évben pedig gyakorlatilag stagnált. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a sűrítmény alapú gyümölcslevek és üdítőitalok fogyasztása is enyhén mérséklődött az utóbbi években.
Az Európai Unió átlagosan 12 millió tonnás almaterméséből mintegy 8 – 8,5 millió tonna kerül az étkezési piacokra, 3,5 – 4 millió tonna pedig a feldolgozóiparba, mely utóbbi döntően a sűrítmény célú léalmát jelenti. Az Európai Unió az évek többségében 500 – 600 ezer tonna almasűrítményt állít elő, ami a világ termelésének egyharmada (bár 2018-ban ennél is több, rekordmennyiségnek számító 790 ezer tonna került legyártásra). Az Európai Unió teljes almatermésének mintegy 30 százalékát Lengyelország egymaga adja. A tagállam mostanra már egy átlagos évben 3,5 – 4 millió tonna alma előállítására képes, így meghatározó piaci szereplővé vált, természetesen az árak tekintetében is. Csak az étkezési alma piacát tekintve Lengyelország részesedése valamivel kisebb (átlagosan 1,5 – 2 millió tonna mennyiségével 20 – 25 százalékos piaci részarányt képvisel. Azonban az Európai Unió léalma-terméséhez és az előállított sűrítmény mennyiségéhez 50 – 60 százalékkal járul hozzá. Ezzel nem csak Európa, hanem az egész világ meghatározó sűrítménygyártója. Az utóbbi években megnövekedett a termelés hektikussága: 2014-ben 13,6 millió tonna, 2018-ban 14 millió tonna, 2017-ben viszont csak 9,9 millió tonna volt a betakarított termés mennyisége, ami nagy szórás a 12 millió tonnás átlag körül. Ez a változékonyság, ami a piac számára is nehezen lekezelhető, elsősorban Lengyelország erősen ingadozó terméseredményeinek köszönhető. Minden más jelentős almatermelőnél (átlagot véve Olaszország 2,2 millió tonna, Franciaország 1,6 millió tonna, Németország 1 millió tonna) sokkal stabilabbak a terméseredmények, és még a szélsőséges évjáratokban is sokkal kisebbek a pozitív vagy negatív irányú kilengéseik. Magyarország almatermése az elmúlt tíz év átlagában 600 ezer tonna körül mozog, de rendkívül széles intervallumban, 300 és 900 ezer tonna között változik évjárattól függően.
Az Európai Unió szintjén hozzávetőlegesen a 11,5 millió tonna jelenti azt az egyensúlyi mennyiséget, melyet a piac – átlagos (készlet)viszonyok mellett – érdemi zavarok nélkül le tud kezelni.
Az Európai Unióban 2019-ben a WAPA (Alma és Körte Világszövetség) adatai szerint 10,7 millió tonna termést szüreteltek. Ez 20 százalékkal marad el a 2018. évi 13,3 millió tonnás rekordterméstől és 10 százalékkal alacsonyabb az elmúlt öt év (2014-2018) 11,8 millió tonnás átlagánál. Ugyanakkor 14 százalékkal magasabb, mint a megelőző tíz évben mért legalacsonyabb, 2017. évi termés. A legjelentősebb almatermelő országokban (Olaszország, Franciaország, Németország) normál, jó termés volt, bár Németországban az átlagos 1 050 ezer tonna helyett 950 ezer tonna termett. A magyar piaci lehetőségek szempontjából fontos, de kisebb volument termelő országokban (Ausztria, Horvátország, Szlovákia, Csehország, Románia, Szlovénia) mintegy 10 – 30 százalékos terméscsökkenés volt tapasztalható a sokéves átlaghoz képest, ez azonban együttesen mintegy 150-200 ezer tonnás kiesést jelent az európai piacon. Nagyon jelentős terméscsökkenés 2019-ben érdemben csak a 2,9 millió tonnát előállító Lengyelországban volt, ahol 1 – 1,5 millió tonnával termett kevesebb a jó évjáratok mennyiségénél. Ezáltal Lengyelország lényegében egymaga „felel” azért, hogy a 11,8 millió tonnás ötéves átlagtermés helyett 10,7 millió tonna termett az EU-ban.
Az európai almatermést fajtánként vizsgálva megállapítható, hogy a ’Braeburn’, a ’Fuji’, a ’Gala’, a ’Golden’ és a ’Red Delicious’ fajtakörben normál-jó termés volt. Az ’Idared’ esetében azonban 50 százalék körüli (500 – 600 ezer tonnás) volt a terméscsökkenés a többéves átlaghoz képest, és a ’Jonagold’ fajtakörnél (’Jonagold’, ’Jonagored’, ’Red Jonaprince’) is volt egy 400 – 500 ezer tonnás visszaesés, ami egyértelműen a lengyel kiesésnek köszönhető.
Az előző évi rekord termésmennyiség okozta túlterhelésen és az ennek következtében bekövetkező alternancián kívül számos tényező volt hatással a 2019. évi európai termésre. Az igen enyhe tél, a hűvös és csapadékos május, a gyengébb virágzás, a kései fagyok, a júniusi kánikula és erős napsugárzás, a hirtelen hőmérséklet-változások, illetve a júliusi aszály és hőhullámok. A különböző jelenségek nem egyformán érintettek minden régiót és lényeges különbségek vannak az általuk okozott veszteségek mértékében is. A kelet-európai termőtájakon (Lengyelország, Magyarország, stb.) inkább a tavaszi fagyok okoztak jelentős mennyiségi és részben minőségi veszteséget, míg Nyugat- és Dél-Európa számos országában inkább a hő- és sugárzási stressz eredményezett mennyiségi és minőségi deficitet (az átlagosnál több volt a napégési kár és problémás gyümölcsméret). A minőségi károk pontos mértéke nem ismert, de az bizonyos, hogy egy átlagos évnél jóval nagyobb volt.
Magyarországon a 2019. évi termést erőteljesen meghatározta a fák előző évi termésterhelése. A 2018. évi, 850 ezer tonna körüli nagy termés (bár ebből csak 750-780 ezer tonna került betakarításra, illetve piacra) leterhelte a fákat, ráadásul aszályos időjárás uralkodott. Ez eleve gyengébb virágzást, illetve termést vetített előre, ami a virágrügy-berakódottságon már a téli nyugalmi időszakban is látható volt, majd az áprilisi virágzás során egyértelműen kiütközött. Az alternancián kívül további, jelentős terméskiesést okozott az is, hogy 2019-ben az időjárási károk szinte minden válfaját meg kellett tapasztalnunk (az évjárat részletes jellemzését lásd a korábbiakban). Mindezek eredményeként nagyon alacsony lett a hazai 2019. évi termés, mindössze 397 ezer tonna. Ez a jó évjáratok termésének a szűk fele, de még a tízéves átlagtermésnél is mintegy 30 százalékkal alacsonyabb. A helyzetképhez hozzátartozik, hogy fajtától, termesztőkörzettől, az ültetvény elhelyezkedésétől és fekvésétől függően erőteljesen változékony, mozaikos volt a termés – minőségi és mennyiségi értelemben egyaránt. Az ország észak-keleti régiójában (különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, mely átlagos évben az országos termés mintegy felét adja) az alternancia és a tavaszi fagyok okán az előző évi termésnek mindössze 30 – 40 százaléka termett, míg a többi jelentősebb termőtájon (Bács-Kiskun megye, Pest megye, Dunántúl) az előző évi termés 70 – 80 százalékát takarították be. A relatíve jó termést produkáló ültetvényekben is gyakori jelenség volt a tavaszi fagyok következtében, hogy elsősorban a fák koronájának alsó felében volt gyengébb a termés, míg a felső zónában megfelelő maradt a termésterhelés.
A szezon elején várt 450 ezer tonnás terméshez képest még további mennyiségi kiesést eredményezett, hogy egyes fajták esetében (Jonagold, Idared, Red Delicious fajtakör) az átlagosnál jóval nagyobb volt a szüret előtti gyümölcshullás mértéke. A jelenség a tavaszi fagyokkal és a nyári csapadékhiánnyal volt összefüggésben.
A 2019. évben azonban nem csak az alma mennyisége, hanem a minősége is elmaradt az átlagostól. Az egyébként is rossz, de szokásos egyharmad-kétharmad étkezési-ipari arányt még inkább az ipari alma irányába billentették el az átlagosnál nagyobb területeket ért jégkárok, valamint a fagy miatti gyümölcssérülések (perzselés/párásodás, fagygyűrű, fagyléc, gyümölcsalak-torzulás). A július közepétől kialakuló vészes csapadékhiány számos termesztőkörzetben a gyümölcsméret növekedését hátráltatta, ami érdemi mennyiségi kiesést okozott az öntözetlen ültetvényekben, melyek az ültetvényfelületünk háromnegyedét teszik ki. A varasodás-fertőzés mértéke is valamivel magasabb volt az átlagosnál, ennek oka a csapadékos május. Lokálisan voltak problémák az almamollyal is, ellenben az atkák és levéltetvek, illetve a tűzelhalás nem jelentettek számottevő problémát. A fagy miatti, minőségi kárként jelentkező gyümölcssérülések kisebb-nagyobb mértékben minden fajtán tapasztalhatók voltak, de különösen – a helyzethez mérten egyébként kielégítően jó termést adó – ’Gála’ fajtakör esetében nagyon jelentősnek bizonyultak. Ennél a fajtakörnél ráadásul az átlagosnál jóval nagyobb méretbeli problémákat is tapasztaltunk, ami miatt ebben az évben erősen korlátos volt a kínálat a 70+ méretű, jól színeződött, makulátlan küllemű Gálából.
A 2019. évi szűk 400 ezer tonnás termés hozzávetőlegesen a következőképpen oszlott meg a főbb értékesítési irányok között:
- 120 ezer tonna körül realizálódott a belföldi piacra kerülő, étkezési alma mennyisége;
- mintegy 210 – 220 ezer tonna léalmát vásároltak fel a sűrítménygyártó léüzemek;
- hozzávetőlegesen 40 – 45 ezer tonna jutott minden más feldolgozóipari szakágazatba (szesz-, szárító-, konzerv-, hűtőipar, stb.);
- 15 – 20 ezer tonna körüli nagyságrend (étkezési és ipari alma együtt) került exportra.
Mindez azt jelenti, hogy a 140 – 150 ezer tonnára tehető belföldi étkezési piacon mintegy 15 – 20 százalékos ellátási hiány keletkezett. Ennél is súlyosabb árualap-kiesés érte a léüzemeket: kapacitásuk mindössze szűk felének megfelelő mennyiségű alapanyagot tudtak vásárolni, ami a relatíve drága alapanyag mellett rossz kapacitáskihasználtságot is maga után vont.
Az európai és hazai terméseredmények okán az alma 2019. évi piacán a keresleti viszonyokat erősítő tényezők voltak túlsúlyban, de egyes tényezők – az összehasonlítás alapjául vehető, 2017. évi állapothoz képest – részben mérsékelték ezt a hatást, így a 2017. évihez hasonló – főleg a léalma piacán tapasztalt – extrém magas árak nem alakultak ki.
A termelői árak az étkezési alma piacán a szezon elején prognosztizáltnak megfelelően alakultak. Tételtől, értékesítési csatornától és egyéb körülményektől függően a nettó 80 – 110 Ft/kg intervallumban mozogtak. (Ez az ár tárolás, válogatás, csomagolás és szállítás nélkül, azaz „fa alól” értékesített, tartályládás, lédig I. osztályú árura vonatkozik.) A július közepe és augusztus közepe között szüretelt nyári almák iránti kereslet erősen visszafogott volt. Ennek oka a nyári gyümölcsbőségben és az előző évben betárolt, áthúzódó almakészletek nyomasztó hatásában volt keresendő. A Gála, mint első főfajta szüretére már érdemben javult a helyzet, nettó 100 Ft/kg körüli árcentrum alakult ki az I. osztályú, 65+ méretű árura. Az árcentrumot alkotó kép vegyes, a kisebb minőségi hibákkal (pl. enyhe jégütés, méret- vagy színeződésbeli hiányosságok, stb.) rendelkező és/vagy kisebb volumenű tételeknél nettó 80 – 90 Ft/kg ár is tapasztalható volt. Ezzel szemben egyes esetekben (nagy árutétel, kiváló minőség, 70+ méret) a 110 Ft/kg árat is megfizette a piac. A később szüretelt fajtáknál hasonló árcentrummal, illetve ársávval találkozhattunk.
A kiskereskedelmi láncok átvételi árai, illetve a fogyasztói árak tekintetében a szezon első néhány hetében meglepetéssel szolgált a piac. A gyenge termés miatti szűkös kínálat alapján nehezen lehetett magyarázatot találni arra, hogy a Gála jelentős része 199 Ft/kg, illetve 229 Ft/kg akciós fogyasztói áron került az áruházláncok polcára. Ez a fogyasztói ár visszavezetve legfeljebb 70 – 80 Ft/kg nettó termelői árat tett lehetővé. Ezt az indokolhatja, hogy e fajta esetében a kielégítő mennyiség mellett valamivel gyengébbek voltak a minőségi kihozatalok. Apró jégütések, fagy miatti perzselődés/parásodás, apróbb méret, gyengébb színeződés gyakran volt tapasztalható, az ilyen árutételek pedig érdemben akciók keretében értékesíthetők. Továbbá kis mennyiségben, de nyomták még a piacot az előző évben betárolt, áthúzódó Golden- és Idared-tételek is.
A fogyasztói árak szeptember végére a visszafogottabb kínálat miatt a várt szint magasságába emelkedtek. Az előző évinél kevesebb volt az áruházlánci akció, melyeknél a jellemző ár 249 Ft/kg volt, ami 50 – 80 Ft-tal magasabb az előző évinél. Az akciókon kívüli, „normál” értékesítés esetében az elmúlt években „megszokott” 200 – 500 Ft/kg közötti fogyasztói árintervallumnak a felső felében, 350 – 500 Ft/kg között mozogtak a fogyasztói árak.
Megjegyzendő, hogy egész Európában minőségi problémákkal (jégverések, fagykárosodások, napégés, apróbb méret, rosszabb színeződés) küzdött az iparág. Ez a teljes európai piac vonatkozásában tovább mérsékelte az étkezési alma kínálatot az átlagosnál egyébként is 10 százalékkal alacsonyabban várt össztermésből.
A léalma piacán szintén az előzetes várakozásoknak megfelelően alakult a helyzet. A léüzemek augusztus 21-én, illetve szeptember elején nettó 33 – 35 Ft/kg induló árakkal kezdték a szezont (az árak a feldolgozó üzembe beszállított tételekre vonatkoznak). Szeptember 9. és 13. között 37 – 39 Ft/kg-ra emelkedtek az árak, ami szinte az egész szezonban megmaradt és nem következett be semmilyen érdemi változás vagy hullámzás, ilyen árak mellett stabil maradt a piac. A lengyelek alig voltak jelen a hazai piacon, sokkal kisebb intenzitással keresték a léalmát, mint 2017-ben, így ez a jelenség sem váltott ki hirtelen változásokat a piacon.
Körte
A körte az alma után a második legjelentősebb mérsékelt égövi gyümölcs. A termesztést két fő faj, illetve gyümölcstípus alkotja. Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában az európai vagy közönséges körte (Pyrus communis) az elterjedt. Ázsiában a japán körtét, más néven nashit (Pyrus pyrifolia) termesztik, ott az európai körte iránt nincs érdeklődés. A globális körtetermés 25 millió tonna körül van, aminek több, mint kétharmadát Ázsiában termelik. Ennek megfelelően világszinten is domináns a nashi körte. Európa világpiaci részesedése körülbelül 15 százalék. A Föld déli féltekén 1,9 millió tonna körtét termelnek, melynek jelentős részét az északi féltekén értékesítik.
Az Európai Unió körtéből átlagosan 2,2 – 2,4 millió tonnát állít elő. A meghatározó körtetermelő tagországok közül Olaszország termelése az utóbbi években 700 – 800 ezer tonna között mozog, jóllehet az ezredforduló környékén még 900 ezer tonnát meghaladó mennyiségeket állított elő. A második legnagyobb körtetermelő Spanyolország évi 300 – 400 ezer tonna termésmennyiséggel, majd ezt követi szorosan Belgium és Hollandia, egyenként 350 ezer tonna körül ingadozó mennyiséggel. Ez a négy legjelentősebb termelő adja az Európai Unió körtetermésének 80 százalékát.
A fajtahasználat elég konzervatív, főleg a fogyasztók ragaszkodása miatt. A fajták nagy száma ellenére világviszonylatban nyolc-tíz van használatban az árutermelő üzemi ültetvényekben. Legkeresettebbek a megnyúlt alakúak és a piros héjúak. Európában meghatározó fajták a ’Conference’ (850 – 950 ezer tonna), a ’Fétel apát’ (300 – 350 ezer tonna) és a ’Vilmos’ (250 – 300 ezer tonna). Az utóbbi évtizedben felélénkült az érdeklődés a betegségeknek és kártevőknek ellenálló fajták iránt, mint pl. a ’Harrow Sweet’ vagy a ’Concorde’.
Az európai körte kereskedelme nagyrészt a tagországok között zajlik. A belső piacokon a legnagyobb szállítók Hollandia (200 – 250 ezer tonna), Belgium (200 – 230 ezer tonna) és Olaszország (130 – 170 ezer tonna). A legnagyobb importőrök Németország (150 – 200 ezer tonna) és az Egyesült Királyság (120 – 150 ezer tonna).
Magyarországon a körtetermés az évek többségében a 30 – 40 ezer tonna közötti sávban ingadozik, sokéves átlagban 32 ezer tonna körül alakul. Ez az EU-28 termésének mindössze másfél százaléka, így egyértelmű, hogy semmilyen meghatározó szerepünk nincs a piacon. A termőterület már mintegy két évtizede lassan, de folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, ami vélhetően a termesztési kudarcélményeknek tudható be. A körte termesztéstechnológiai érzékenysége, termőhely-igénye, szélérzékenysége, valamint magasabb pára- és vízigénye miatt specifikus faj, csak szűk termesztőkörzetek alkalmasak a hatékony termesztésére. Magyarországon jelenleg mintegy 2 200 hektáron termeljük e gyümölcsfajt, ami közel 30 százalékos visszaesésnek felel meg a 2010 körüli 3 000 hektáros termőterülethez képest. A magyar körtetermesztés gyenge versenyképességében szerepet játszanak az elöregedett, vagy kiöregedő félben lévő ültetvények magas aránya, az öntözés, a modern tárolási feltételek, valamint a korszerű termesztéshez szükséges szaktudás hiánya.
A hazai fajtaszerkezet is eltér az unióstól. Legnagyobb területen az őszi érésű, jól tárolható ’Bosc kobak’ fajtát termesztjük. Jelentős a ’Vilmos’ felülete is, 20 százalékot képvisel a 2 200 hektár termőterületből. E két fajta adja a hazai termés mintegy felét. Nagyobb arányban található még a ’Clapp kedveltje’, a ’Packham’s Triumph’ pedig lassan, de biztosan váltja az igényesebb és érzékenyebb ’Hardenpont téli vajkörte’ fajtát. A hazai fogyasztás évek óta enyhén növekvő tendenciát mutat, ám a magyar kínálat nem mindig tudja követni a keresleti időszakokat, ezért az import növekszik. A piacon jelen vannak a nagyobb termelő uniós tagországok árui, az év eleji hónapokban pedig a déli féltekéről származó is. A megfelelő tároló kapacitások alacsony szintje miatt december-januártól már relatíve kevés hazai termésű körte található meg a boltok polcain.
A WAPA adatai szerint a 2019. évben – elsősorban a tavaszi fagyok miatt – az átlagosnál kevesebb körte termett az Európai Unióban: 2 074 ezer tonna, ami 10 százalékkal múlja alul a 2,3 millió tonna körüli átlagtermést. Ez a mintegy 200 ezer tonnának megfelelő mennyiség is gyakorlatilag egyedül a legnagyobb termelőtől, Olaszországtól esett ki, ahol a szokásos 700 – 750 ezer tonna helyett mindössze 511 ezer tonnát szüreteltek.
Magyarországon a 2019. évben relatíve gyenge termést szüreteltünk körtéből: mintegy 28 ezer tonnát, ami a sokéves átlagtól 15 százalékkal marad el. Ennek oka egyrészt a tavaszi fagyokban, másrészt az alternancia jelenségében keresendő. Az alternanciára hajlamos ’Bosc kobak’, mint főfajtánk a 2018. évi nagy termés után (a teljes magyarországi körtetermés vonatkozásában 36 ezer tonna) jelentős részben kihagyott. Az augusztus második felében érő másik főfajtánk, a Vilmos körte összességében elfogadható termést hozott. Így a szezon első felében megfelelő volt a kínálat, azonban a szeptemberben szüretelt Bosc kobak esetében tapasztalt gyengébb termés miatt a szezon második felében visszafogottabbá vált a piacra kerülő mennyiség. A körte termőtájakat ért jelentős jégverések érdemben rontották az étkezési minőségi kihozatalt, így ebből az átlagosnál is szerényebb volt az ellátás, ellenben a feldolgozóiparba kerülő alapanyag mennyisége emelkedett. A termelői árak a szerényebb hazai és európai termés okán kialakult keresleti piaci viszonyok miatt összességben egészen magasan alakultak. Az I. osztályú étkezési körte nettó termelői ára (lédig, tartályládás kiszerelés; tárolás, válogatás és csomagolás nélkül) általában a nettó 200 Ft/kg körül vagy valamelyest az a fölötti sávban mozgott az egész szezonban. Az ipari körte – feldolgozóipari szakágazattól függően – általában 60 és 120 Ft/kg közötti termelői áron került piacra. Jelentősebb piaci zavarok, anomáliák nem keletkeztek.
A FruitVeB Bulletin 2019 Gyümölcstermesztés II. rész hamarosan következik!
