A hazai diótermő terület folyamatos növekedést mutat Magyarországon: míg 10 évvel ezelőtt alig haladta meg a 3 000 hektárt, addig ma már 7 100 hektáron termelünk diót, melyből a termőkorú ültetvények területe mintegy 5 000 hektár. Magyarországon az éves termés (nyers, szárítatlan, héjas dióban kifejezve) átlagos évben 7 ezer tonna körül alakul, míg egy igazán jó évjáratban eléri a 10 ezer tonnát is (2017-ben 10 ezer tonna, míg 2018-ban 7,5 ezer tonna körüli termést realizáltunk). Az előállított dió éves termelési értéke 4-6 milliárd Ft.

Magyarország diótermesztése

Az ágazat növekedésének hátterében alapvetően a dió jó piaci pozíciója és kedvező értékesíthetősége áll, de tömeges telepítésében a legnagyobb szerepet talán extenzívebb jellege (relatíve alacsony tőke- és élőmunka-igény) játszotta, amit az a kép vagy képzet erősít, hogy a kiskertek diófái vagy a vadon termő fák mindenféle gondozás nélkül képesek valamilyen szintű termést produkálni. Árutermelő ültetvények esetében ez azonban sok jelenlegi vagy potenciális diótermelőt vezethet tévútra: a jövőben csak azok lesznek versenyképesek, akik magas szintű szaktudás, jó tőkeellátottság, magas színvonalú termesztéstechnológia és kiváló gépesítettség mellett folytatnak diótermelést.

A dió piaca és kereskedelme

A dió több, különböző formában jelenhet meg a közvetítő kereskedelemben, illetve a boltok polcain:

  • A dió kétféle formában hagyhatja el a termelő üzemet. Az egyik a 20-45% közötti nedvességtartalom mellett betakarított, buroktalanított, nyers héjas dió. Ez azon termelők terméke, akiknek nincs szárítóüzemük vagy nem száríttatják bérben a diót, így rögtön betakarítás után értékesítenek. A másik termék a 7%-os nedvességtartalomra leszárított, válogatott, osztályozott, zsákban kiszerelt száraz héjas dió.

  • A dió kétféle formában kerülhet kereskedelmi (fogyasztói) forgalomba: válogatott, osztályozott száraz héjas dióként, valamint megtörése után dióbélként. Nyers héjas dió nem kerül fogyasztói forgalomba, mert nedvesen nagyon rövid ideig tárolható minőségvesztés nélkül.

A dióval szemben elvárás a termés hosszú eltarthatósága, valamint a könnyű törhetőség és hatékony tisztíthatóság. A száraz héjas dió esetében különböző értékmérő tényezőket vesznek figyelembe annak minősítéséhez: ilyen objektív tulajdonság pl. a termés átmérője (mint legfontosabb osztályozási szempont), a térfogat, a héjvastagság, törhetőség, bélarány; szubjektív tulajdonság pedig a héj színe, annak felülete, valamint az íz. Az I. osztályú héjas dió esetében elvárás a 32 mm-t elérő, egyenletes átmérő, a világos szín, a megfelelő alak és rajzolat, valamint a jó béltelítettség. A piac legmagasabb áron a 36 mm-es héjas diót fizeti meg, majd sorrendben a 34, illetve 32 mm-eset. A 30 mm-es diót egyes esetekben még elfogadja a piac héjas dióként (bár szigorúbb elvárásokat támasztó vevő már ezt sem), a 28 mm-es kategóriát azonban már nem: a héjas dióként nem értékesíthető ezen áruhányadot általában megtörik és dióbélként értékesítik. A magyar dió általában kiváló gyümölcsméretet produkál: az átlagos termésátmérő nagyobbrészt eléri a 32-36 mm-es méretet. A dióbél esetében legértékesebb árunak a feles dióbél számít, a negyedes dió már alacsonyabb értéket képvisel, legszerényebb áron pedig a törött bél értékesíthető.

A termékek „átváltásánál” fontos arányok, hogy 1,0 kg betakarított nedves (nyers) dióból hozzávetőlegesen 0,7 kg osztályozott, száraz héjas dió képződik (a 30%-os tömegveszteség a szárítás miatti jelentős vízelvonásnak, valamint a léha és egyéb minőségsérült szemek kiválogatásának köszönhető). Továbbá 1,0 kg száraz héjas dióból 30-35 dkg dióbél nyerhető.

A magyar dió a relatív koraisága miatt igazi réspiaci termék Európa piacán, piacra kerülésének időpontja jóval a fő európai termesztő Franciaország és az olcsó import kaliforniai dió megjelenése előtt van. E mellett jó évjáratokban minősége is kiemelkedő, ezért prémium termékként keresett áru az Unió piacain. Fő export célországok Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Svájc. Magyarország héjas dió importja elhanyagolható, míg exportunk jelentős: évi 1 500-2 700 tonna száraz héjas diót exportálunk 1,3-2,5 milliárd Ft értékben. Dióbél exportunk az utóbbi években 1 500-2 000 tonna (2,5-3,5 milliárd Ft), de dióbél importunk is jelentős: 1 000-1 500 tonna között mozog (elsősorban Románia és Ukrajna irányából).

A dió piaci árai viszonylag stabilak, a gyümölcsök között az egyik legnagyobb piaci stabilitással rendelkező termék. A nettó termelői árak a következőképpen alakultak az elmúlt években:

  • A nyers héjas dió árai – minőségtől függően – a 400 Ft/kg körül szóródnak.

  • A 32-36 mm-es száraz héjas dió termelői ára rendszerint 700-900 Ft/kg (előbbi érték a 32 mm-es, utóbbi a 36 mm-es méretre értendő), ami alapvetően a 2,4-3,0 €/kg körüli exportárakból következik.

  • A dióbél termelői árai átlagosan 1 500-2 000 Ft/kg között mozognak, de minőségtől függően tágabb intervallummal (1 000-2 500 Ft/kg) jellemezhetők.

Megjegyzendő, hogy a közepes és nagy diótermelő üzemeink döntően héjas diót állítanak elő, illetve értékesítenek, és csak a 30 mm alatti (héjas dióként nem értékesíthető áruhányadot) törik meg, és viszik a piacra dióbélként. A dióbél meghatározó része ezért a kisüzemekben termelt, illetve a szórványültetvényekből vagy „vadon” gyűjtött dió megtöréséből származik.

A 2019. évi diópiaci helyzetkép

Magyarországon 2017-ben magas termést realizáltunk (~10 ezer tonna) közepes, átlagos árakkal, bár az apróbb gyümölcsméretek okán a súlyozott átlagárak elmaradtak az átlagostól. A 2018. évben közepes termés (~7,5 ezer tonna) mellett nyomott árak jellemezték a piacot, ami annak volt köszönhető, hogy a déli félteke terméséből bent ragadt készletek áthúzódtak az őszi értékesítési időszakunkra, illetve az amerikai (kaliforniai) dió is korán megjelent az európai piacon, mely tényezők együttesen túlkínálatot eredményeztek.

A 2019. évben egy, a tavalyihoz hasonló, közepes, normális termést várunk Magyarországon, bár egyes termesztőkörzetekben a termés 10-15%-kal elmarad a tavalyi szinttől. Ennek megfelelően az idei hazai diótermést (nyers, héjas tömegben kifejezve) 7,0-7,5 ezer tonnára becsüljük. A gyümölcsméretek összességében jók, és csak a július közepe óta tartó aszály jelentett „akadályt” abban, hogy a kiváló jelzővel illethessük. A május-júniusi nagy mennyiségű csapadék ugyanis jó vízellátottságot eredményezett július végéig, de az augusztusi relatív vízhiány miatt az érés utolsó időszakában a méretnövekedés, illetve a béltelítődés valamelyest lelassult. A szeptember-októberi száraz időjárás azonban összességében kedvez a termelőknek: a betakarítás zavartalan, a zöldburok megfelelően felnyílik, és többnyire kedvező nedvességtartalom mellett takarítható be a dió (ami mérsékeli a szárítás költségeit). A kisebb őszi csapadékok érdemi problémát vagy zavart nem okoztak sem a minőségben, sem a szüretben.

Az idei dióterméssel összességében érdemi minőségi, növényvédelmi problémák nincsenek, mely képet azonban az alábbiak szerint árnyalnunk kell:

  • A Dunántúlon már nagyon intenzíven jelen van a dióburok-fúrólégy, mely a vadon termő diófák, a szórványültetvények, valamint az intenzív növényvédelemben nem részesülő – nagyobbrészt kisebb – ültetvények termését nagyon komoly, helyenként 100%-ot közelítő mértékben károsította. (Ezen ültetvények termése értelemszerűen nem kerül piacra, így a kártevő jelenlétének a kínálat csökkenésén keresztül van piaci kihatása.)

  • A Dunától keletre még nem mutatható ki a dióburok-fúrólégy intenzív jelenléte és károkozása, így az ország keleti részén ezzel összefüggő problémák jelenleg még nincsenek.

Fel kell azonban készülni arra, hogy a dióburok-fúrólégy elleni védekezés a jövőben komoly termesztéstechnológiai szaktudást, tőkét, valamint gépi-technikai hátteret követel meg: az ezzel nem rendelkező termelőknek nem sok esélyük lesz megvédeniük termésüket a károsító ellen, ami hosszabb távon a kínálat valamilyen szintű visszaeséséhez vezethet. Pozitívum azonban, hogy az ezen feltételekkel rendelkező termelők – komoly pluszköltségek árán – már ebben az évben is sikerrel védekeztek a kártevő ellen.

Az osztályozott, száraz héjas dió exportárai jelenleg az átlagos zónában mozognak (gyümölcsmérettől függően 2,4-3,0 €/kg), melyből a termelő telephelyén realizálható nettó termelői ár 700-900 Ft/kg (32-36 mm-es méretre értve). Ez hozzávetőlegesen 100 Ft/kg-mal magasabb termelői árakat jelent, mint az elmúlt évi nyomott árak, bár hozzá kell tenni, hogy ez igen jelentős részben a HUF/EUR árfolyam – export szempontjából – kedvező változásának is köszönhető, hiszen az €-ban kifejezett árak csak kis mértékben vannak a tavalyi fölött. Jelenleg beragadt és áthúzódó világpiaci készletek nem nyomják a piacot (mint 2018-ban), és a kaliforniai dió sem jelent még meg érdemben az európai piacon, így különösebb piaci zavarok nem tapasztalhatók.

A nyers (szárítatlan) héjas dió nettó termelői ára (integrátor vagy szárítóüzem általi felvásárlási ára) idén 450 Ft/kg körül alakul, ami mintegy 10-12%-kal haladja meg az előző évi árakat.

A dióbél piaca igazából a dió betakarítása után, novemberben indul meg, ennél fogva a dióbél piacon intenzív mozgás még nem tapasztalható. Az viszont már előrejelezhető, hogy a dunántúli szórvány- és kisebb ültetvények termésének – dióburok-fúrólégy kártétele miatti – jelentős mértékű kiesése okán a hazai dióbél-kínálat csökkenése várható, különös tekintettel arra, hogy a dióból jelentős részben éppen a szórvány-, illetve kisebb ültetvényekből származik. Ez eddig a szezon első heteiben a tavalyi (átlagosan 1 500-2 000 Ft/kg közötti) nettó termelői árak 10-15%-os emelkedését eredményezte, ami vélhetően hasonló mértékben a fogyasztói árakra is áthúzódik (a dióbél fogyasztó árai minőségtől és kiszereléstől függően 2 500-4 000 Ft/kg között alakultak az elmúlt években). A dióbél termelői és fogyasztói árának novemberi-decemberi alakulásában a fő kérdés az lesz, hogy mennyi dióbél érkezik majd Magyarországra és milyen áron a szokásosan nagy dióbél-exportőr Ukrajnából és Romániából, hiszen mind a mennyiség, mind az árak tekintetében e két ország meghatározó a dióbél piacán.

Piaci háttérinformációk

A világ diótermelő területe hozzávetőlegesen 1 millió hektár, az éves termés 3,0-3,5 millió tonna héjas dió. A legnagyobb (top5) termelők: Kína (~1,7 millió tonna), USA (~500 ezer tonna), Irán (~400 ezer tonna), Törökország (~200 ezer tonna) és Mexikó (~100 ezer tonna). A legnagyobb dió exportőr a világon az USA az összes exportált mennyiség mintegy 50%-ával, míg a legnagyobb dió importőr Kína, az összes import mennyiség 20%-ával. Európában a dió ültetvényfelület az elmúlt évtizedben 120 ezer hektár körül alakult, a termésmennyiség pedig 300-350 ezer tonna között ingadozott, amiből az EU részesedése 80 ezer ha, illetve 170-180 ezer tonna. A legnagyobb európai termelők Ukrajna (~100 ezer tonna), Franciaország (~40 ezer tonna) és Románia (~30 ezer tonna), majd Görögország, Németország, Spanyolország és Olaszország (utóbbiak egyenként ~15-25 ezer tonna). Ukrajnában és Romániában az árutermelő ültetvények mellett a szórványültetvények termése és a vadon gyűjtött dió is nagyon jelentős szerepet játszik kereskedelemben, illetve meghatározó exportcikkük a dióbél. Franciaország a legnagyobb európai héjasdió exportőr, 20 ezer hektár területen mintegy 40 ezer tonna diót termel: a termés 60-80%-át exportálja, fő vevői Németország, Olaszország és Spanyolország. A fenti adatokból kiolvasható az is, hogy Magyarország a dió világpiacán 0,2-0,3%-os piaci részesedéssel rendelkezik, míg az EU-n belül 4-5% a részaránya.

FruitVeB, 2019. október 16.