Az ukrajnai dió termőterület a 2019/2020 gazdasági évben várhatóan eléri a 18 900 hektárt. A termés mennyisége az előrejelzések szerint 121 ezer tonna körül alakul majd, ami 5 százalékkal kevesebb az előző évinél. A terméscsökkenés oka első sorban a rossz időjárás.  

Ukrajnában a betakarított dió nagy része még kis családi gazdaságokból származik, melyek fő profilja nem a dió termelés, a gazdák a területükön vagy a gazdaságuk környezetében lévő fák gyümölcsét gyűjtik be. Ezek a szereplők nem tipikus termelők, nem használnak növényvédő szereket és a tápanyagutánpótlásra sem fordítanak figyelmet, a termést kézi erővel takarítják be és a tisztítást is kézzel végzik. Az így betakarított dió felvásárlók közvetítésével kerül be a kereskedelembe.

Az utóbbi években az ilyen módon kezelt dió terület csökkent. 2016-ban a teljes termelés több, mint 84 százaléka kis családi gazdaságokból került ki. 2018-ban ezeknek a gazdaságoknak az aránya az ukrán diótermő területben 72 százalékra csökkent. A várakozások szerint ez a lefelé tartó tendencia közép és hosszú távon is folytatódni fog, annak köszönhetően, hogy egyre nagyobb az érdeklődés az üzemi diótermesztés iránt. Ennek ellenére meg kell jegyezni, hogy a kis gazdaságok a megtermelt mennyiség tekintetében még egy darabig domináns pozícióban lesznek, mivel a termő korú fák abszolút többségét birtokolják.

Az ukrajnai diótermő terület a 2019/2020 gazdasági évben az előrejelzések szerint várhatóan eléri a 18 900 hektárt, ami egy százalékos növekedést jelent a 2018/2019 gazdasági évben betakarított 18 700 hektáros területhez képest. Az Ukrán Állami Statisztikai Szolgálat adatai szerint a terület növekedése annak köszönhető, hogy az új ültetvények telepítése nagyobb ütemben történik, mint a szovjet éra alatt létesített, mára kiöregedett, elavult ültetvények kivágása. A termésmennyiséget illetően szintén növekedés tapasztalható, mivel az új ültetvényekbe már korszerű, nagy hozamú fajtákat telepítenek. Ezeket az ültetvényeket intenzív termesztéstechnológia mellett, öntözést, tápanyagutánpótlást és hatékony növényvédelmet biztosítva művelik, így a régi ültetvények kivágása nem okoz mennyiségi csökkenést a termésmennyiséget tekintve.

Az üzemi dióültetvények fejlesztése 2009-ben kezdődött. Az újonnan létesült ültetvények átlagosan 20 és 50 hektár közötti méretűek. Az Ukrajna középső és déli részén található diótermő régiókban az ültetvényekbe öntözőrendszereket is telepítenek, hogy magas hozamokat érjenek el. Az északi területeken a hűvösebb klíma miatt valószínűleg alacsonyabb hozamok lennének elérhetők. Az üzemi dióültetvények területe 2018-ban az Ukrán Állami Statisztikai Szolgálat adatai szerint 5,2 ezer hektár volt, ami a 2016. évi területi adatnak pontosan a kétszerese. Az üzemi dióültetvények területének ez a gyors és nagy arányú növekedése egyrészt a gyümölcskertészet fejlesztésére fordított folyamatos állami támogatásoknak köszönhető, másrészt az iparági szereplők által is rendszeresen megerősített magas haszonkulcsoknak.

Különböző iparági jelentések is megerősítik az üzemi dióültetvényeknél tapasztalható növekedési tendenciát. A jelentések kitérnek arra, hogy a gazdák több fajtából álló magas hozamú ültetvényeket telepítenek, gondoskodva az öntözésről és a tápanyagutánpótlásról is. Iparági források szerint egyes termelők már 500-600 hektár telepítésénél tartanak. A telepítési beruházás tőkeigénye 1 200 – 1 800 USD (363 – 544 ezer HUF 302,6 forintos középárfolyamon számolva) hektáronként.

400 hektáros fiatal dióültetvény Ukrajnában (fotó: ukrainianwalnut.com)

A termelők az ukrán fajtákat részesítik előnyben, a megnövekedett igényeket a helyi faiskolák nem tudják kielégíteni, ezért vásárolnak fajtákat a szomszédos országokból is – mint például Fehéroroszországból és a Moldáv Köztársaságból –, mert ezekben az országokban nagyon hasonlóak a környezeti adottságok. Néhány termelő további mennyiségi és minőségi javulást célul kitűzve kísérletezik a világ más tájairól származó fajtákkal is. Az ukrán állami fajtajegyzékben jelenleg 48 diófajta szerepel, így a termelők könnyen találhatnak a területi adottságaiknak megfelelőt. A bővülés ütemét jól jelzi, hogy 2018-ban még csak 30 fajta szerepelt a listán.

A bevezetőben is említett, dióval inkább csak mellékesen foglalkozó ukrán gazdák többsége nem végez növényvédelmi kezeléseket. Azonban az üzemi termesztés térnyerésével az öntözés szükségességén túl egyre nagyobb figyelmet kapnak a különböző termesztéstechnológiai elemek, melyekkel a termesztés hatékonysága növelhető. Azok a termelők, akik a professzionális termelésben gondolkodnak, keresik az ideális termőhelyeket, faiskolákba fektetnek be, hogy a genetikai sokféleséget fokozzák, és nem utolsó sorban szakszerű tápanyagutánpótlás és növényvédelem mellett művelik ültetvényeiket.

Az új telepítések az ültetéstől számított ötödik-hetedik évben múlva fordulnak termőre. A termő kor elején a hozamok még alacsonyak, majd évről-évre emelkednek. Teljes termést tizenöt-húsz év múlva hoznak majd ezek fák. Az új ültetvények átlaghozamai a korszerű fajtahasználat és művelésmód miatt lényegesen magasabbak lesznek, mint a régi, szovjet érából maradt állományoké.

A válogatás és osztályozás elsősorban manuálisan történik, így próbálják a tételek minőségét egységesíteni. Az ukrán diótermelés még mindig nagyon munkaerő-igényes üzletág, mivel a termelés nagyobb része még a kis családi gazdaságokban folyik, ahol a betakarítást többnyire kézzel vagy nagyon kezdetleges eszközökkel végzik. Az iparági szereplők szerint a kis családi gazdaságok legfőbb ismérve, hogy az általuk termelt áru minősége nagyon hullámzó. E miatt a külföldi vásárlók az alacsony színvonalat képviselő szegmensbe sorolják az ukrán diót.

Az iparági termelési adatok szerint az üzemi termesztésben nőttek a hozamok és javult a minőség is. A legmagasabb technológiai szinten álló termelők eszközök, berendezések, gépek egész sorát szerezték be, melyekkel a tisztítást és a különféle kiszerelésekbe történő csomagolást is meg tudják oldani.

Az egyik nagy ukrán termesztő vállalkozás évi 10 ezer tonna dió feldolgozására képes létesítmény megvalósítását kezdte meg. Itt a buroktalanítástól kezdve a csomagolásig bezárólag képesek lesznek a dió teljes körű feldolgozására. Melléktermékként dióhéj darálékot és őrleményt is előállítanak majd. A piaci tervekben az Európai Unió és a Közel-Kelet államait jelölték meg fő célpiacokként.

A diótermesztés másik üzletága, ami iránt komolyabb érdeklődés mutatkozik a termesztők körében, az a bútoripari célú faanyag előállítás. A faanyagot főként a helyi bútoripar számára termelik, de némi export is folyik. A bútorfának való faanyag nagy része gyümölcstermő ültetvényekből kerül ki, ahol telepítéskor sűrűbb térállásba ültetnek. A fák növekedése miatt idővel ritkításra szoruló állományokból kivágott fák kerülnek a fafeldolgozó üzemekbe.

Más termékek is készülnek dióból, így például gyógyászati célra dolgozzák fel a dió levelét és a fiatal, zöld gyümölcsöt. Az utóbbi években egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a dióolaj iránt, a kereslet az Európai Unió tagállamai felől a legélénkebb. A dióolaj az ukrán piacon is jól eladható termék, mint különleges, gourmet ételek hozzávalója igen keresett a tehetősebb rétegből kikerülő vásárlók között, de a kozmetikai ipar is keresi, mint alapanyagot.

Az ukrán diófogyasztás

A 2019/2020 szezonra az előrejelzések 35 ezer tonna dió belpiaci fogyasztását valószínűsítik, ez az érték egy százalékkal magasabb a korábbi évben belföldön eladott dió mennyiségénél. Az adatokból az látszik, hogy a belföldön értékesített mennyiség lassan stabilizálódik, beáll erre a szintre. Ez annak tulajdonítható, hogy az ukrán piacon nincs túl nagy kínálat a diót tartalmazó magasabb árfekvésű feldolgozott élelmiszerekből és édesipari termékekből. A nemzetgazdaság folyamatos erősödése ellenére sem növekszik a dió fogyasztása, mivel a fogyasztók inkább más héjas gyümölcsöket (pekán, kesu, stb.) vásárolnak. Ezt támasztja alá, hogy a kereskedelmi adatokban ezen héjasok növekvő tendenciát mutatnak.    

Az ukrán dió piaca

A 2019/2020 szezonra az előrejelzések 85,3 ezer tonna dió kivitelét vetítik előre, ami 14 százalékos csökkenés az előző évi 99,2 ezer tonnához képest. A csökkenés azzal hozható összefüggésbe, hogy a 2017/2018-as szezonban jelentős mennyiségek halmozódtak fel, melyek értékesítése nyomta a 2018/2019 évi termés eladásait.

A dió exportját legtöbb esetben magán vállalkozások végzik. Néhány évvel ezelőtt iparági szereplők Dió Szövetség néven szervezetet hoztak létre, melynek feladata a dió piacra juttatásának elősegítése. A szövetség a dió megtermelésétől az értékesítésig szaktanácsadóként bábáskodik az ágazat szereplői felett. Működésének eddigi ideje alatt különböző területeken ért már el sikereket, ilyen például az üzemi termesztéstechnológiák standardizálása, vagy az ukrán dió új exportpiacokra történő bevezetése.

Az ukrán dióexport általában az október és május közötti periódusra fókuszáltan zajlik. Májustól megjelenik a világpiacon a déli féltekéről származó dió, ami – különösen az európai piacokon – visszaveti az ukrán dió iránti keresletet.

Az ukrán dió nagy túlnyomó része törve, tisztítottan kerül kivitelre. 2018. szeptembere és 2019. májusa között 34,1 ezer tonna ilyen áru került külpiacokra, ami közel 15 százalékos növekedés a megelőző szezon azonos időszakához képest. Az exportra kivitt dióból 17,1 ezer tonnát a közel-keleti országok vásároltak meg, közel 14 ezer tonna pedig az Európai Unió tagállamaiban talált vevőkre. Ezek a térségek továbbra is tartják vezető szerepüket. Az említett időszakban Törökország közel 9 ezer tonna, Grúzia 1,2 ezer tonna, Irak több, mint 2,3 ezer tonna, Azerbajdzsán pedig 2,1 ezer tonna tisztított diót vásárolt Ukrajnától. Az Európai Unió tagállamai közül Franciaország 3,2 ezer tonna, Görögország több, mint 2,3 ezer tonna, Németország és Bulgária 1 – 1 ezer tonna ukrán tört diót importáltak. (A tört dió átlagárának alakulását lásd a mellékelt ábrán.)

Az ukrán tört dió exportpiaci ára (USD/tonna) Forrás: World Trade Atlas

A héjas dió exportja a vizsgált időszakban 17 ezer tonna volt, ez a megelőző év azonos időszakához képest 2,8-szoros növekedést jelent. Ez a növekedés valószínűleg annak köszönhető, hogy a kereskedők ebben az időszakban szabadultak meg a korábban már említett felhalmozódott készletektől. Az ukrán héjas dió legnagyobb exportőrei Törökország (11 ezer tonna) Irak (közel 3 ezer tonna) és Azerbajdzsán (1,6 ezer tonna) voltak.

Iparági szakértők szerint az ukrán dió ágazat átlagosan 33-38 százalékos átváltási aránnyal dolgozik (ha a héjas diót tört, tisztított dióra átszámolva). Ez az arány várhatóan javulni fog a jövőben, köszönhetően a professzionális üzemi termesztés térnyerésének. Az új telepítésű ültetvényekben a kihozatal már 55 százalékos, bár a relatíve kicsi ültetvényfelület miatt egyelőre nincs vagy nagyon minimális a hatása az országos átlagra.

Az ukrán dióimport a belföldi termelési volumen miatt gyakorlatilag jelentéktelen, a termelés jócskán meghaladja a belpiaci igényeket. Mivel az üzemi termesztés jelentősége és ezzel párhuzamosan a termésmennyiség is növekszik, az import a jövőben sem lesz mérvadó, de más héjas gyümölcsöknél növekedés tapasztalható. A 2013-ban kezdődött ukrajnai politikai és gazdasági válság 2015-ben véget ért, a gazdaság növekedési pályára állt. Ezt megerősítik az ukrán GDP adatok is. A vásárlói magatartás szorosan kapcsolódik az általános gazdasági helyzethez. Az erősödésnek köszönhetően az ukrán vásárlók egyre nagyobb igényt mutatnak más héjas gyümölcsök iránt, így az utóbbi években a növekedett a mandula, a mogyoró és földimogyoró iránti igény.

(források: USDA Gain Reports; ukraininanwalnut.com; freshplaza.com; east-fruit.com)

Összeállította: Hunyadi István / FruitVeB szakmai igazgató