Március 23-án Debrecenben rendezték a Gonda István emlékkonferenciát, ahol Dr. Manfred Büchele mutatta be a német almaágazat jelenlegi helyzetét.

A Debreceni Egyetemen március 23-án nagy érdeklődés és Dr. Nagy István agrárminiszter részvétele mellett került sor a magyar és nemzetközi almaágazat helyzetét áttekintő Gonda István emlékkonferenciára. A rendezvény “Mi lesz Veled, magyar alma?” mottója korántsem volt véletlen, hiszen Apáti Ferenc szerint olyan fordulóponthoz érkezett az almaágazat, mint amilyen például a rendszerváltás volt.

A konferencia két blokkja közül az első öt előadás keretében a hazai almaágazat helyzetével és fejlődési lehetőségeivel foglalkozott, míg a másodikban szintén öt előadó a nemzetközi tendenciákról, piaci trendekről, illetve innovációkról beszélt.

A második blokkban először a lengyel almatermesztést mutatta be Dominik Wozniak előadása, majd a német termesztők helyzetéről Dr. Manfred Büchele ügyvezető, agrár-közgazdász (Gyümölcstermesztési Tudásközpont, Bavendorf (Kompetenzzentrum Obstbau Bavendorf) beszélt online bejelentkezés keretében, Dr. Sipos Marianna kiváló tolmácsolásában.

Mint elmondta, Németországban jelentős átmenő készletek maradtak raktáron az idei szezonra, ami piaci bizonytalanságot okozott. Ezt csak növelte a dél-európai termés ingadozó minősége, valamint az energiaárak volatilitása is. Jellemző volt, hogy akárcsak Lengyelországban, itt is tartottak a termelők a megugró tárolási költségektől, és gyorsan értékesíteni szerették volna a termést.

Büchele a továbbiakban a főbb német almatermesztő régiókat mutatta be részletesebben (Altes Land, Boden-tó környéke, Rajna-mente, Szászország), majd a leginkább szervezett gazdaközösség, a Boden-tó melletti régió értékesítési gyakorlatát ismertette.

Itt a termelők túlnyomó többsége a 2 nagy TÉSZ tagja (Mabo, WOG), és az alma 70-80%-a ezen a két szövetkezeten került a piacra. Körülbelül 15 éve a két szövetkezet közös értékesítési irodát alapított (OvB), és a termést ez a szervezet végzi. A tagok kötelezik magukat, hogy kizárólag az OvB-n keresztül értékesítenek, egyébként a tagok ezt maguk ellenőrzik. Egyetlen kivétel van az OvB-n keresztüli értékesítés alól, ez pedig a közvetlenül a fogyasztóknak történő eladás, de a nagy kiskereskedelmi láncok felé csak az OvB adhat el almát, a tagságból mást nem is kereshetnek a láncok. Ennek a szervezeti felépítésnek a célja, hogy ne játszhassák ki a tagokat egymás ellen a láncok, ezen túl pedig közös infrastruktúrát is biztosítanak a termelőknek (csomagolóüzem, tárolók, logisztika stb.) A 2 nagy TÉSZ nem értékesít, ezek feladata leginkább az, hogy az uniós támogatásokat, pályázati forrásokat tovább osszák a termelők felé, valamint ők végzik a minőségbiztosítást is. Ez a szervezeti struktúra példaértékű lehet a magyar termelők számára is, mivel a legforróbb információ az, hogy a közös értékesítés révén a helyi termelők pont azt a 150 Ft/kg körüli átvételi árat kapják meg, ami a magyar termelők számára is kívánatos lenne a fejlődéshez, a sokéves vegetálás elkerüléséhez.

Az utóbbi két évben a német almatermesztőket sem kerülte el a költségek jelentős növekedése, legalább harmadával, felével drágultak a fontosabb inputanyagok és az energia is, de talán ennél is fontosabb, hogy az újonnan felállt koalíciós kormány 6 euró környékéről 12 euróra növelte a kötelező óránkénti minimálbért, jövőre pedig az a terve, hogy további emelés következik (valószínűleg 14 euróra).

A német almatermesztők körében sem túl rózsás az általános hangulat, bár a közeljövőben tervezett fejlesztések megvalósításának legfontosabb tényezője valószínűleg a föld árának és bérleti díjának alakulása lesz.