A biztosító legújabb elemzésében Németország és Svájc inflációját, valamint az érzékelt infláció témáját járta körül.
Úgy tűnik, Svájc továbbra is a monetáris stabilitás szigetének tekinthető: az alpesi országban 2023 májusában mindössze 2,2%-os inflációs rátát regisztráltak. Ezzel szemben Németországban (6,1%) és Ausztriában (8,8%) az infláció majdnem háromszor, illetve négyszer olyan magas. Honnan ered ez a nagy eltérés a német ajkú országokban? És vajon miért van az, hogy az érzékelt és a tényleges infláció jelenleg is olyan messze van egymástól, mint az euró több mint 20 évvel ezelőtti bevezetésekor? A világ egyik vezető hitelbiztosítója, az Allianz Trade júniusban megjelent elemzése pontosan ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni.
Jasmin Gröschl, az Allianz Trade vezető közgazdásza szerint az érzékelt és a tényleges infláció különösen Németországban tér el egymástól. Az érzékelt infláció az eurózónában majdnem háromszor magasabb: legutóbb majdnem 17% volt, és így mintegy 11 százalékponttal volt magasabb, mint a tényleges inflációs ráta (6,1%) ebben a negyedévben. De Németországban az érzékelt infláció eltérése a ténylegestől volt már 18% is. Ez azért nem elhanyagolható szempont, mivel az érzékelt infláció erősen befolyásolja a fogyasztók cselekedeteit, pl. a vásárlási magatartást. Ez az eltérés tehát fontos szerepet játszik a gazdaság és a vállalatok tevékenysége, valamint a kamatpolitika szempontjából egyaránt.”
Mi az oka az érzékelt és a tényleges inflációs ráta közötti különbségnek?
Az eltérésnek több oka is van. Például a fogyasztók nagyobb figyelmet fordítanak az árváltozásokra az olyan gyakori vásárlások esetében, mint az élelmiszerek és italok, az üzemanyag, vagy más, a a boltokban gyakran szembe jövő tételek. Amikor ezek az árak az átlag fölé emelkednek, az emberek hajlamosak úgy érezni, hogy az infláció sokkal magasabb. De pszichológiai szempontok, demográfiai és regionális különbségek, valamint az egyéni fogyasztói magatartás is vezethetnek ahhoz, hogy a fogyasztók az áremelkedést a hivatalos inflációs adatoktól eltérően értékelik. Ez egy torzított képet és erős eltérést eredményez az érzékelt és a tényleges infláció között.
De nem csak az infláció megítélésében vannak nagy különbségek – Európában és a német nyelvterületen az inflációs ráták nagymértékben eltérnek egymástól. Az EU-ban az inflációs ráta a közelmúltban átlagosan 8% felett volt. Az euróövezetben az inflációs ráta májusban 6,1% volt az előző évhez képest. Az infláció azonban országonként nagyon eltérő. A 2023 májusában a görögországi 2,8%-tól a lengyelországi 13%-ig és a magyarországi 21,5%-ig terjedt ez a tartomány.
Jasmin Gröschl szerint “a nemzeti inflációs ráták kulcsfontosságú tényezői az Oroszországhoz való földrajzi közelség, az energia- és élelmiszer-importtól való függőség, az egyes árak csökkentésére irányuló állami beavatkozás és az adott valuta ereje”.
Németországban az inflációs rátát befolyásoló összes tényező szerepet játszik: Az Oroszországból származó energiaimporttól való nagyfokú függőség miatt az energiaszámlák meredeken emelkedtek. A német kormány villamosenergia- és gázárfékkel ellensúlyozta ezt. Az euróövezetben a dollárral szembeni gyenge euró növelte az inflációt, mivel a dollárban forgalmazott nyersanyagok, például az olaj és a gáz drágultak. Az elmúlt hetekben és hónapokban Németország az EKB kamatemelései miatt profitált az erősebb euróból. A termelői és nagykereskedelmi árak ezért 2022 ősze óta csökkentek, ami bizonyos késéssel visszafogja majd az inflációt.
Az, hogy Ausztriában magasabb az infláció, mint német szomszédainál, korántsem újdonság – a különbség azonban jelenleg nagyobb, mint a korábbi évtizedekben. A magyarázat részben az eltérő árukosárban rejlik: Ausztria erős turisztikai ágazattal rendelkezik, ahol a magasabb minőségbe történő beruházások az utóbbi időben az árak erőteljes emelkedéséhez vezettek. Mivel az idegenforgalmi ágazatnak majdnem háromszor akkora súlya van a harmonizált fogyasztói árak kosarában Ausztriában, mint Németországban, ezért döntően ez határozza meg a magasabb inflációs rátákat. A különbség azonban az állami támogatási intézkedésekben is megfigyelhető: Németországban az üzemanyag-árkedvezmény, a 49 eurós havi Németország-bérlet, vagy a tavaly nyáron három hónapra bevezetett 9 eurós havibérlet is inflációcsökkentő hatással bírt.
Eközben Svájcnak kedvez a svájci frank régóta tartó erősödése, ami az importárak és a magasabb jövedelmi szint miatt eltérő fogyasztási szerkezet révén visszafogja az inflációt. Emellett Svájc nagyrészt víz- és atomenergiából származó villamos energiával látja el magát, és csak kis mennyiségű élelmiszert importál. Emellett az élelmiszerárak világpiaci ingadozásait folyamatosan változó vámtarifák szabályozzák, amelyek egyaránt védik a hazai termelőket és fogyasztókat. Ennek eredményeképpen Svájcban a legtöbb áru sokkal drágább, mint a környező országokban, viszont az árak kevésbé ingadoznak, ami azt jelenti, hogy az inflációs ráta is alacsonyabb.
A cikkhez szemlézett írások:
Allianz Trade Studie: Gefühlte und tatsächliche Inflation klaffen auseinander
