Az elmúlt két hétben két hideghullám érte el Magyarország területét, melyek jelentős lehűléseket és virágkárokat eredményeztek. 

Az első lehűlés március 22-én érkezett, és március 23-ára virradó éjszaka okozott -3°C és -6°C közötti fagyokat, majd a következő három éjszaka nagyobbrészt -1°C és -3°C közötti lehűléseket. Ez a fagyhullám a közel teljes virágzásban lévő kajszibarackban és a virágzás elején, első felében járó őszibarackban okozott jelentős, de még nem abszolút letálisnak tűnő virágkárokat. A többi gyümölcsfaj még egy-három héttel a virágzás előtt állt, és bár ezeknél is voltak tapasztalhatók virág- és rügykárok, a legtöbb fajnál, illetve fajtánál ezek még nem tűntek meghatározó jelentőségűnek. (Részletes értékelésünket lásd: https://fruitveb.hu/tavaszi-fagyhelyzet-a-2020-marcius-23-es-26-kozotti-fagyok-kihatasanak-ertekelese/).

A második hidegbetörés azonban az elsőnél is jelentősebb lehűléseket, illetve virág- és rügykárokat eredményezett minden gyümölcsfaj esetében. Március 30. és április 03. között az ország közel összes régiójában, illetve gyümölcstermesztő körzetében erős fagyok alakultak ki. Nagyon jelentősek voltak a kis földrajzi távolságon belüli lokális eltérések, de általánosságban elmondható, hogy jellemzően -6°C és -12°C közé zuhantak az éjszakai hőmérsékletek. Nem csak a lehűlés mértéke volt extrém, hanem a fagy időtartama is: egy-egy éjszaka általában 8-12 órán keresztül volt fagypont alatt a hőmérséklet. A szokatlanul erős lehűlés vélhetően annak volt köszönhető, hogy ez egy ún. kevert fagy volt. A március 30-án érkező hideg légtömeg nagy széllel érkezve „kiseperte” a meleg levegőt a Kárpát-medencéből, ennek köszönhetően március 31-ére virradó éjszaka még jelentős légmozgás mellett alakultak ki fagypont alatti hőmérsékletek (szállított fagy), amelyek ellen minden fagyvédelmi technológia, illetve módszer tehetetlen. Ez a jelenség április 01-ére és április 02-ára virradó éjszaka azonban már gyakorlatilag tökéletes szélcsenddel és nyitott égbolttal párosult, ami fokozta a maradék hő kisugárzásának mértékét, vagyis a szállított fagy a klasszikus kisugárzási fagyokba váltott át. 

A nagyon erős lehűlésen és a hosszú fagytartamon túlmenően fokozta a károkat – a március 23-ai fagyokhoz képest – értelemszerűen az is, hogy előrébb jártunk a vegetációban: a kajszibarack fajtától függően a teljes virágzás és sziromhullás időszakában járt, az őszibarack kezdeti vagy teljes virágzásban, míg a többi gyümölcsfaj – fajtól, fajtától és termesztőkörzettől függően – néhány nappal vagy egy-két héttel állt a virágzáskezdet előtt. 

Megjegyzendő, hogy április 07-ére és 08-ára virradó éjszaka is kialakultak -1°C és -4°C közötti lehűlések, amelyek ugyan a látható virágkárokat tovább már nem fokozták, de bizonyosan hátrányosan érintették a fagyok utáni regenerációs folyamatokat. Ezek klasszikus kisugárzási fagyok voltak, 20-25°C-os nappali hőmérsékletekről indulva a totál szélcsend és a nyitott égbolt (a telihold-fázissal társulva) idézett elő éjszakai fagyokat. 

A virág- és rügykárok felmérése folyamatban van. Jelenleg az látszik, hogy a kármérték erősen változó nem csak gyümölcsfajonként, hanem azon belül fajtánként, termesztőkörzetenként, sőt még olyan lokális tényezők is befolyásolják, mint a terepviszonyok (magasabban fekvő, dombosabb területen kisebb a kármérték) vagy a talajadottságok. 

A fagykárok hatásának becslésénél nagyon fontos peremfeltételként előre kell bocsátani, hogy jelenleg csak rügy-, illetve virágkárokról lehet beszélni! Ezt a terméskiesés mértékére átváltani, vagyis bármilyen konkrét becslést adni a terméskiesés vagy a várható termés vonatkozásában, nem lehet. Ennek oka, hogy erős virágzás esetén szerencsés körülmények között akár a virágok negyede-harmada is elegendő lehet egy teljes terméshez (így a virágkár mértéke közel sem azonos a terméskárral), ugyanakkor az is gyakori jelenség ilyen esetekben, hogy a jelenleg látható károsodást nem mutató virágok, virágkezdemények megsérültek annyira, hogy a kinyíló virág nem fog termékenyülni, vagy a termékenyült virágon nem kötődik meg a gyümölcs.

A kármértékek termőtájak vagy termesztőkörzetek közötti eltérései vonatkozásában egyetemleges következtetések vagy törvényszerűségek nem fogalmazhatók meg, rendkívül szórt és mozaikos a kép: pl. van olyan, szerencsétlen helyzetben lévő termesztőkörzet (erős fagy, hosszú fagytartam), ahol a virágzásban leghátrább tartó és ezért legkevésbé érzékeny alma sokkal nagyobb virágkárt szenvedett, mint egy szerencsésebb körzetben a virágzásban legelőrébb tartó, így legérzékenyebb kajszi. 

Gyümölcsfajonként már érzékelhetők markánsabb különbségek a virágkárok mértékében. E tekintetben az eddigi felmérések alapján hozzávetőlegesen a következők látszanak:

  • Kétségkívül a kajszibarackban a legnagyobb a virágokat és a gyümölcskezdeményeket ért károsodás mértéke. Körzetenként nagyon eltérő a helyzet, de általában 70-90%-os virágkárról szólnak a jelentések, és nagyon gyakori a 100%-os károsodás is, így országos viszonylatban kb. 80%-os virágkárról lehet beszélni.
  • Kármértékben ezután következik az őszibarack: valamivel jobb a helyzet, mint a kajsziban, de szintén jelentős számú virág veszett el, 60-90% közé becsülhető a virágkárok mértéke.
  • A károsodás sorrendjében a cseresznye és a körte következik. Általában 40-70% körüli virágkár-mértékről kaptunk jelentéseket, de egyes fajták (általában a korán virágzók) ennél is jelentősebb mértékben, egyes esetekben közel 100%-ban károsodtak. 
  • Az eddig látható károk alapján úgy tűnik, „legjobb helyzetben” a dió, a meggy, a szilva és az alma van: ugyan itt is általában 10% és 50% közöttiek a virágkárok, sőt egyes fajtáknál és egyes termesztőkörzetekben itt is jóval 50% fölöttiek, de országos viszonylatban e fajoknál még maradhatott nagyszámú – egy normál, közepes terméshez elegendő – ép virág, illetve virágkezdemény. 

A várható termésre vonatkozóan jelenleg nem lehet prognózist adni, erre leghamarabb a virágzás után 4-6 héttel lehet vállalkozni természetes tisztuló gyümölcshullás befejeződése után. Talán „szerencsés” az idei helyzet annyiban, hogy a tavalyi gyenge termés után most általában erős virágzás volt várható a legtöbb gyümölcsfajnál, nagy a virágsűrűség a fákon, így kedvezőbb helyzetből „várhattuk” a tavaszi fagyokat, ami tompíthat a terméskiesés mértékén. Valószínűsíthető azonban, hogy rekordtermésre vagy nagy termésre már nem lehet számítani (ami egyébként lehetett volna, ha nincsenek ilyen mértékű fagyok), de egy normális, közepes termésre országos viszonylatban még van remény, kivéve a kajszit és az őszibarackot. A helyzet azonban nagyon eltérő lesz termelőnként is: idén lesz olyan gazda, aki egyetlen kg gyümölcsöt sem fog szüretelni, és lesz olyan is, akinek teljes termése lesz. 

Az idei gyümölcstermés szempontjából döntő jelentősége lesz annak is, hogy milyen lesz a következő hetek időjárása, mely meghatározza a termékenyülés és terméskötődés mértékét. A következő időjárás lenne optimális:

  • hozzávetőlegesen 20°C körüli hőmérséklet, napos és szélcsendes idő, 
  • ne legyen több éjszakai fagy a következő öt hétben (május közepéig bármikor kialakulhat éjszakai fagy),
  • kedvezően hatna egy egy-két napos, rövid, de kiadós eső (a levegő relatív páratartalma nagyon alacsony, és részben a talajból felvehető víz mennyiséges is pótlásra szorul). 

Az enyhén meleg, napos és szélcsendes időjárás lenne kedvező a beporzást végző méhek mozgása, illetve a termékenyülés és terméskötődés folyamata szempontjából. A hideg, fényszegény, szeles időben nem járnak a méhek, illetve rossz a terméskötődés. A túlzott meleg hasonlóképpen nem lenne jó, mert egyrészt az ugyanúgy hátrányos a kötődésre, másrészt robbanásszerűen gyors virágzást eredményezne, így a méheknek nem lenne elég idejük a megporzásra. Amennyiben közelítünk majd ehhez az optimumhoz a következő hetekben, úgy javulnak a kilátások, amennyiben ezektől az optimumoktól elmaradunk, úgy fokozatosan romlanak az esélyeink egy jó vagy elfogadható termésre.