Dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke szerint fejlődés és szemléletváltás nélkül a magyar almaszektor legfeljebb vegetálni fog, túlélni nem.
A Debreceni Egyetemen március 23-án nagy érdeklődés és Dr. Nagy István agrárminiszter részvétele mellett került sor a magyar és nemzetközi almaágazat helyzetét áttekintő Gonda István emlékkonferenciára. A rendezvény “Mi lesz Veled, magyar alma?” mottója korántsem volt véletlen, hiszen Apáti Ferenc szerint olyan fordulóponthoz érkezett az almaágazat, mint amilyen például a rendszerváltás volt.
A konferencia két blokkja közül az első öt előadás keretében a hazai almaágazat helyzetével és fejlődési lehetőségeivel foglalkozott, míg a másodikban szintén öt előadó a nemzetközi tendenciákról, piaci trendekről, illetve innovációkról beszélt. A hazai blokkban Nagy István agrárminiszter úr a magyar almaágazat fejlődési lehetőségeiről értekezett, míg Apáti Ferenc az ipari és az étkezési alma termesztésének jövedelmezőségét elemezte.
A FruitVeB elnöke először a magyar almaágazat teljesítményét, éves termésmennyiségeit szemléltette. Míg 2018-ban túltermelési válság volt, tele voltak a raktárak, idén már a feldolgozóipar kapacitásának felét sem tudtuk kihasználni.
A magyar termelési színvonal 50-70%-kal marad el az európai top5 ország szintjétől, országos átlagteremésünk pedig a jó színvonalú termeléstől elvárt szint mindössze 30-40%-a.
A magyar léalmatermesztés helyzete két időszakra (2013-2015, valamint 2019-2021 között) lebontva került szemléltetésre, külön alacsony, közepes és jó színvonalú ültetvényekre (40 t/ha és felett) lebontva. Az első időszakban uralkodó 24,5 Ft/kg-os átlagár miatt csak a jó színvonalú ültetvények működtek nyereségesen, a többiek látens veszteségeket szenvedtek el. A második időszakban az átlagár jelentősen, 33,5 Ft/kg-ra nőtt, viszont a hozamok jelentősen visszaestek, ezért kijelenthető, hogy más a legjobbak közül is csak a legszűkebb csoport tud némi nyereséget termelni. Kijelenthető, hogy ma Magyarországon a léalmatermesztés veszteséges, és ebben az elemzésben még nem is számoltak az egy éven belül bekövetkező legalább 20-30%-os inputananyag-áremelkedéssel. A tavalyi 40-42 Ft-os árak helyett legalább 60 Ft/kg-os árakra lett volna szükség az ágazat nyereségességének eléréséhez.
Mégis lehet ipari almát nyereségesen termelni, de ehhez sok éves átlagban 40-50 t/ha-os hozamokra, teljes gépesítettségre (öntözés, egy 25 hektáros ültetvényt mindössze 3-4 ember takarít be), csakhogy ma az esetek 80%-ában korszerűtlen, elidősödött, vagy egyszerűen igénytelenül művelt ültetvényeken termesztünk ipari almát.
A jövő ipari ültetvényének legalább 45-50 tonnás hozamokkal, 45-50 Ft-os felvásárlási árak mellett kell működnie ahhoz, hogy gazdaságilag életképes legyen.
Étkezési almánál egy mai korszerű ültetvény hektáronként legalább 3000 fát, jéghálót, fagyvédelmet, öntözést jelent, melynek telepítési költsége nagyságrendileg 21-25 millió Ft/ha között van, évi 4,5 milliós művelési költséggel, így az étkezési alma önköltsége 55-60 tonna/ha hozam esetén 70-80 Ft között alakul. Realistábban, időközönkénti terméskiesésekkel is számolva a sok éven keresztül lehozott 45-50 t/ha hozamok mellett az önköltség 100 Ft/kg környékén lesz – és ebben a posztharveszt műveletek (tárolás, csomagolás) még nincsenek benne. Jelenleg 100-120 Ft/kg az I. osztályú lédig étkezési alma ára, tárolás nélkül, azonnal értékesítve. Vagyis az elmúlt években uralkodó átlagár pont az önköltségi szinttel egyenlő.
Akkor hogyan lehet még mindig működő almatermesztés Magyarországon vagy Lengyelországban?
Apáti Ferenc szerint erre egyszerű a válasz: rendkívül felszínes önköltségszámítással, ami egyébként a nettó önbecsapás szinonimája, mert a parádés számviteli cselsorozat végén a termelő saját magának rúg öngólt. Attól függ ugyanis a kiszámolt jövedelmezőség, hogy a kalkuláció során mit teszünk a képletbe, vagy még inkább attól, hogy mit hagyunk ki belőle. Például számolunk-e saját munkaköltséget vagy amortizációt. Ezek nélkül ugyanis kellemes 65 Ft/kg-ra jön ki az önköltség, saját munkát is beszámítva már 75 Ft/kg-ra, de a lekötött tőke kamataival együtt például már 120 Ft/kg körül alakul – ennyi lenne tehát reálisan az önköltség, de még ebben az esetben sem keletkezik olyan profit, amelyből például újratelepítést vagy korszerűsítést lehet majd végezni állami támogatások nélkül. Lengyelországban a tengernyi kis üzem nem számol sem amortizációval, sem saját munkával, ezért a 65 Ft/kg-os (fiktív) önköltségük mellett bőven előfordulhat az, ami az idén: 80 Ft/kg-ért még ide is szállítják az almát Magyarországra, mondván, hogy nekik így is megéri.
Szintet kellene tehát lépnünk, egyrészt a 40-50 t/ha-os hozamok, másrészt a 150 Ft/kg-os átvételi árak irányába. Ehhez tőkére, szaktudásra, valamint munkaerőre is szükségünk van. Tőkét a pályázatok biztosíthatnak, és a Minisztérium ebben jól láthatóan partner. A munkaerőpiaci helyzetről Apáti Ferenc elmondta, hogy az EU-ban nálunk a második legalacsonyabb az átlagbér, ráadásul a nemzetgazdasági szektorok közül a harmadik legrosszabban fizetett ágazat a mezőgazdaság. Ez kétszeres indokot szolgáltat a jelenlegi munkaerőhiányra: egyrészt megmagyarázza azt, hogy a képzett magyar munkaerő miért vándorol ki más európai országokba, másrészt pedig azt is, hogy az itthon maradók miért hagyják el az agrárszektort, és mennek át más ágazatokba dolgozni. A munkabérek jelentős emelésére lesz szükség a jövőben, ez elkerülhetetlen. A termelési színvonal javításához az öntözés elengedhetetlen. Apáti Ferenc szerint jelentős tartalékok vannak a vízkvótákban, sokan ülnek például kihasználatlan kvótákon, ezek felülvizsgálata szükséges lenne.
A FruitVeB elnöke szerint öt-tíz éven belül várhatóan 10-15 ezer hektárra esik vissza a magyar alma termőterülete, de ez a terület csaknem a mostanival megegyező termést ad majd. Összefoglaló gondolatként Apáti Ferenc elmondta: Magyarországon a haladás elmaradásáért mindig a lengyeleket, a feldolgozókat és az áruházláncokat divat szidni. A kemény szeretet hangján azonban sajnos ki kell jelenteni, hogy valójában nagyrészt mi magunk vagyunk saját magunk kerékkötői. Csak Szabolcsban van 8-10 olyan áruházlánci beszállító, akik egymás alá lövöldöznek az árakkal, ezzel pont attól a 30-40 Ft/kg-tól szabadítják meg magukat és az ágazatot, ami a fenti 110-120 Ft/kg és az elérni kívánt 150 Ft/kg között van. Ha ezt az öngyilkos gyakorlatot így folytatjuk, 5 év múlva már nem kell a mostanihoz hasonló konferenciát tartani, nem lesz kinek. Mindenkinek ajánlott ezért, hogy vigyázó szemeit a Németországban alkalmazott értékesítési rendszerre vesse. A hazai TÉSZ-eknek és léüzemeknek hallatlan nagy szerepe és felelőssége van abban, hogy a magyar almaágazat a következő öt évben fejlődő pályára áll, vagy eltűnik a föld színéről, mert ők tudják felülről összefogni és integrálni az ágazatot.
Az előadás diái letölthetők az alábbi linkre kattintva:
