Egy alacsony törzsű, 4-5 vázágból és gallérágakból álló nyitott koronát alakítanak ki. Azért ez a faalak terjedt el leginkább, mert ez áll a legközelebb a kajszi természetes formájához. A kajszi ugyanis tipikusan mezotóniás növekedési jellegű, azaz nem nevel határozott központi tengelyt (mint például a cseresznyefák), hanem olyan ágrendszere van, amelyben a különböző szögben álló ágak hasonló erősségűek és dominanciájúak, a korona természetes formában (alakítás nélkül) bokorszerű alakot vesz föl. Ez a tulajdonsága már fiatal korban megmutatkozik.
A nyitott faalaknak viszont megvan az a hátránya, hogy eléggé terebélyes, helyigényes. 5×3 méteres sor- és tőtávolságnál sűrűbbre nemigen érdemes telepíteni. Esetleg a kisméretű koronát nevelő fajtáknál, mint például a ’Kioto’, tervezhetünk ettől sűrűbb térállást. Ha intenzívebb, nagyobb tőszámú ültetvényt szeretnénk a kajsziból, annak reményében, hogy gyorsabb lesz a termőre fordulás, és hamarabb térül majd meg a beruházás, akkor kisebb helyigényű, központi tengelyes fákat alakíthatunk ki. Ennek egyik változata a karcsú orsó.
Dr. Szalay László egyetemi docens (SZIE FKI Gyümölcstermesztési Tanszék) cikkét teljes terjedelmében ide kattintva olvashatja!
