Ágazati Iránytű – Takarékbank Agrárcentrum
A mezőgazdaság a legnagyobb vízfelhasználó szektor a világon, mely a teljes vízfelhasználás körülbelül 70 százalékát jelenti. Afrikában és Ázsiában a friss víz 85-90 százaléka lokalizálódik a mezőgazdaságban. A globális élelmiszerigény kielégítéséhez a mezőgazdaság várhatóan 1,2-szeresére fogja növelni a vízigényt 2025-re. Az elmúlt négy évtizedben 153 millió hektárról 300 millió hektárra nőtt az öntözött területek nagysága a világon. Ez a 300 millió hekt (ami a világ mezőgazdasági területének 19 százalékát jelenti) a növénytermesztés értékének közel a felét teszi ki. A mediterrán régióban a víz az egyik legfontosabb kérdés, a globális fenntarthatóságról és az élelmiszerbiztonságról folytatott megbeszélések középpontjában áll. A mediterrán térség nagy részében az öntözés a rendelkezésre álló vízkészlet mintegy 80 százalékát használja fel, ezért a vízfelhasználás hatékonyságának növelése a lánc minden egyes fokán a tartálytól a gyökérzónáig, továbbá a vízmegtakarítási technikák erősítése a mezőgazdaságban prioritást élvez. Manapság az egyik legnagyobb kihívást az aszály elleni küzdelem jelenti szerte a világon, a társadalom minden szintjét érinti, az élelmiszertermeléstől a közegészségügyig. Az ENSZ új stratégiai keretrendszere[1] (2018-2030) az elsivatagosodás elleni küzdelem kapcsán egyre nagyobb figyelmet fordít az aszályra. A keretrendszeren belül az öt stratégiai célkitűzés közül az egyik az aszályra összpontosít azzal a céllal, hogy „csökkentse, alkalmazkodjon és kezelje az aszály hatásait a sebezhető populációk és az ökoszisztémák rugalmasságának fokozása érdekében”. A hangsúly a proaktív aszály kockázatkezelésre irányul, különösen a megelőzésre és a felkészültségre, a helyreállítási intézkedések helyett.
A klímaváltozás hatására hazánkban is megnövekedtek a szélsőséges időjárási események, az aszályos időszakok száma, vagy éppen az árvizek gyakoribb előfordulása, de a jégkár sem ritka jelenség már. Az öntözés szempontjából az aszálykár jelenti az egyik legnagyobb kihívást. A meteorológiai mérések alapján egyértelműen látszik, hogy jelentősen nőtt a száraz évek aránya.
Magyarországon a 2020-as évi középhőmérséklet országos átlagban 11,5°C volt, így 1,1°C-kal volt melegebb az 1981-2010-es éghajlati normálnál. A 2020. év az adatok alapján a nyolcadik legmelegebb év volt az elmúlt 120 évben, s a legmelegebb évtizedet zárta 1901 óta. A 2020-as év hőmérsékleti szempontból jól igazolja a globálisan melegedő trendet. Az évi középhőmérséklet országos átlaga 90%-os megbízhatósági szinten szignifikánsan emelkedik az 1901-től kezdődő hosszú idősor lineáris trendbecslése alapján. Az évi középhőmérséklet országos átlagának változása az elmúlt 120 év alatt (1901 és 2020 között) átlagosan +1,23 °C, míg az országon belül legalább +1,06 °C és legfeljebb +1,37 °C közötti hőmérséklet-változás fordult elő (OMSZ, www.met.hu).
Az aszálykár öntöző rendszerek telepítésével, illetve fejlesztésével mérsékelhető a leghatékonyabban. Azonban az öntözés nem csak az aszálykár megelőzésének fontos része, hanem a biztos és magas hozamokat, valamint a termésbiztonságot és a termésminőséget is garantálja.
Az öntözés helyzete és jelentősége a zöldség- és gyümölcs ágazatban
A FruitVeB elnöke, Apáti Ferenc szerint a zöldség- és gyümölcs ágazat fejlődése érdekében nélkülözhetetlen az öntözés fejlesztése, tekintettel arra, hogy a magyarországi klimatikus viszonyok között csak öntözéses gazdálkodás mellett képzelhető el hosszú távon fenntartható és versenyképes zöldség- és gyümölcs termelés. Az öntözés ügyét a zöldség-gyümölcs ágazatban kiemelt súllyal kell kezelnünk. A versenytársakhoz képest fennálló technológiai és technikai lemaradásunk egyik legfőbb oka éppen az öntözés hiánya. Annak ellenére, hogy az öntözés a versenyképesség kulcstényezője, az árutermelésben a zöldségfélék termőterületének mintegy 80%-a, míg a gyümölcsültetvényeknek mindössze 25-30%-a öntözött.
Az öntözés fontossága egy másik irányból megközelítve is igaz. Az öntözés nagyon fontos, mind a zöldség-gyümölcs ágazat, mind pedig a zöldség-gyümölcs termelők esetében:
– Egyrészt a jelenlegi öntözött területek 70-80%-át a zöldség-gyümölcs kultúrák teszik ki, és e meghatározó szerepük várhatóan a jövőben is fennmarad (a fennmaradó részt olyan speciális szántóföldi kultúrák adják, mint a vetőmagtermesztés, dohánytermesztés, stb.).
– Másrészt a zöldség-gyümölcs kultúrák nagyon jelentős hozam-, érték- és fedezeti hozzájárulás-többlettel reagálnak az öntözésre. Esetükben az öntözés nagyon rövid idő alatt (1-3 év) megtérülő gazdaságos beruházás. Ezért mind üzemi, mind nemzetgazdasági vetületben fontos pozitív tényező az öntözés gazdasági és társadalmi jelentőségének és hatásainak megítélése.
A FruitVeB megítélése szerint évi több tízmilliárd forintos termelési értéktöbblet keletkezne a zöldség-és gyümölcs ágazatban, amennyiben az öntözött területek aránya a kívánatosra bővülne (a zöldségtermő területeknek gyakorlatilag 100%-ban, a gyümölcsültetvényeknek 70-80%-ban öntözöttnek kellene lenniük). A termelési értéktöbbletnél is nagyobb jelentősége van az öntözésnek a termésbiztonság fokozásában, különös tekintettel arra, hogy a minden évben stabil és kiszámítható árualap a piacra jutás, ezzel a versenyképesség alapja. Az ágazatunkban évente átlagosan több tízmilliárd forint kárt okozó tavaszi fagyok és jégverések ellen nagyon korlátosak a védekezési lehetőségek, míg a csapadékhiány ellen nagyon egyszerűen és hatékonyan lehetne védekezni: öntözéssel! A hazai zöldségtermesztés ma már el sem képzelhető öntözés nélkül, mivel egy-egy aszályos időszakra a zöldségkultúrák olyan termésveszteséggel reagálnának, hogy az alapjaiban lehetetlenítené el a gazdaságos termelést. Ennek köszönhető, hogy a zöldségtermő felületek ma már döntően öntözöttek (kivéve a csemegekukorica és a zöldborsó egy része, valamint néhány speciális eset). A gyümölcságazatban az öntözés megítélése összetettebb. Az extenzív művelési rendszerű ültetvények fenntartása – változó sikerrel – öntözés nélkül sem lehetetlen, de itt is jelentősen rontja a gazdálkodás eredményét az öntözés hiánya. Az egyre inkább növekvő fagy- és jégkárok miatt azonban már az öntözést is a termésbiztonság komplexitásában kell kezelni. Márpedig a termésbiztonság alapja az öntözés. Öntözetlen ültetvényre – már az alapjaiban kiszámíthatatlan termésmennyiség és minőség miatt – abszolút nem racionális és nem gazdaságos nagyon drága jéghálót vagy fagyvédelmi technológiát telepíteni, így az öntözetlen ültetvényekben eleve elrendelt a rossz termésbiztonság, hiszen az aszályoknak, a fagy- és jégkároknak egyaránt kitett itt a termelés.
Érdemes az AKI 2020. évről szóló Öntözésjelentés adatait megvizsgálni. Eszerint (2020-as évre vonatkozóan) országos szinten az üzemre engedélyezett éves vízmennyiség megyénként átlagosan 26,5 millió m3 volt, de négy megyében a 2 millió m3-t sem érte el a beérkezett adatok alapján: Nógrád megye (197,5 ezer m3), Veszprém megye (1543 ezer m3), Zala megye (1637 ezer m3) és Vas megye (1513 ezer m3). A kiöntözött vízmennyiség halmozott értékként jelenik meg, azaz az öntözési idény kezdetétől a végéig öntözésre felhasznált vízmennyiséget jelenti. A vizsgált évben, a beküldött adatok alapján a gazdálkodók 77 306 hektáron 87,5 millió m3 vizet öntöztek ki. A megöntözött terület 80,4 százaléka az Alföldön található, ahová a kiöntözött vízmennyiség 85 százaléka jutott. A további öt régióban 1839–5241 hektárnyi területen folyt öntözési tevékenység, átlagosan 2,6 millió m3 vízfelhasználással (AKI, Öntözésjelentés 2020. év).
(forrás: AKI)
Írta: Ehretné Berczi Ildikó, Takarékbank Agrárcentrum
