Idén ősszel fennállásának 170. évfordulóját ünnepelte a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai Campusa, a korábbi Kertészeti Egyetem.
Minden jelentős „dolog”, tett egy nagy gondolattal kezdődik, ebben bizonyára mindannyian egyetértünk. A gondolat mögött azonban mindig kizárólag egy ember áll. A nagy gondolatot pedig többnyire az ember életében bekövetkező változások eredménye okozza. Így volt ez Entz Ferenc életében is, amikor a 48-as szabadságharc oldalán küzdve honvéd orvosként, a megtorlás során az orvosi tevékenységétől a hatalom eltiltja. Kényszerülve más életutat keresni, a gondolat ebben az időszakban fogalmazódott meg benne. A gondolatot cselekvés követte, hobbijának hódolva eldöntötte, hogy tudományos alapokra helyezi a kertművelést, mely az emberek életének fenntartásában nélkülözhetetlen volt akkoriban. Ehhez azonban iskolát kellett létrehozni, hogy a megfelelő ismeretek átadásra kerülhessenek.
Így született az intézmény, melyet elsősorban a kertészeti és majdan az élelmiszertudományi és a tájépítészeti felsőoktatás bölcsőjeként és fellegváraként tartunk számon napjainkban is.
Fennállásának 170. évfordulóját ünnepelte a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai Campusa idén ősszel. Az ünnepségsorozat részeként megkoszorúzták az alapító Entz Ferenc szobrát, átadásra került a Vinagora terem, valamint Karriernappal várták a hallgatókat. Az ünnepség második napján jubileumi diplomaosztóra is sor került.
A Budai Campus története a Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézettel vette kezdetét, melyet Entz Ferenc (1805-1877), a szabadságharc orvosa 1853-ban hívott életre. A tanítási terv három csoportba rendezte a tantárgyakat: elméleti (növénytan, állattan, fizika, vegytan, kertművészet, növénynemesítés stb.), elméletivel párosult gyakorlati (pl. növényfajok és gyümölcsfajták meghatározása, feldolgozási módszerek, csomagolás) illetve tisztán gyakorlati (a konyhakerti, gyümölcstermő és gyógynövények, valamint a szőlő termesztése) foglalkozásokra. Az eredetileg orvos Entz Ferenc iskolájának központi gondolata a kezdetektől fogva az volt, hogy a kertészeti növények termesztése csak akkor lehet sikeres, ha a szakemberek tudása megbízható, elméleti természettudományos alapokon áll.
Geday Gusztáv írja: „Ha végigtekintünk a magyar kertészet és szőlészet történetén, abból Entz Ferenc munkássága történelmi határkőként emelkedik ki a XIX. században. Ami előtte volt, az a múlt, ami vele kezdődött, az a modern magyar kertészet.” Vele ér véget a babonák kora és orvosi ismereteire alapozva vele kezdődik a természettudományos alapokra helyezett kertészet.
Entz Ferenc iskolája a megalapítását követő hatodik évben került Budára, a Gellérthegy déli lejtőjére, ahol folyamatos fejlődés révén 1968-tól egyetemi rangra emelkedett, s mind a mai napig otthont ad a kertészettudományi, élelmiszertudományi és tájépítészeti felsőfokú képzéseknek. Tekintettel arra, hogy az Entz által életre hívott magániskola egyre kevésbé tudta kielégíteni a képzése iránt megnövekedett igényeket, az alapító elfogadta a felkérést, és iskoláját átköltöztette a Gellérthegy oldalába. Így lett a Vinczellér és Kertészképző Gyakorlati Tanintézetté átnevezett intézmény igazgatója. Az Arborétum, a gyakorlati oktatás egyik legfontosabb helyszínének kialakítása 1893-ban vette kezdetét, amikor a díszkertészeti részleg vezetésére felkért, szászországi származású Räde Károly elvállalta az intézet főkertészi tisztségét. Az oktatás három fő irányban teljesedett ki: a friss fogyasztásra alkalmas kertészeti termények előállítását, a termények ipari tartósítását és feldolgozását, valamint a szép környezet kialakítását ölelte fel, s mindezek elméleti és gyakorlati tudnivalóit. 1939-ben lett a Tanintézetből Akadémia, azaz „okleveles kertész” végzettséget adó, felsőoktatási intézmény. Ebben az időben alakultak meg a tanszékek. A második világháború súlyos károkat okozott a Budai Arborétum növényanyagában: a területet több bombatalálat is érte és Budapest ostroma során súlyos harcok színtere is volt. Ugyanebben az évben jött létre a Magyar Agrártudományi Egyetem, amihez a főiskola Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karként csatlakozott. A kar végül kivált a Magyar Agrártudományi Egyetemből, és 1953-ban megalakult az egyetemi rangú, de immár önálló Kertészeti és Szőlészeti Főiskola. Első igazgatója Probocskai Endre, a faiskola diszciplína legendás alapítója volt.
A főiskolát 1968-ban egyetemi rangra emelték, megalakult a Kertészeti Egyetem, mely Kozma Pál rektor szavait idézve „a világ első önálló, más egyetemtől független kertészeti egyeteme” lett. A képzési idő öt év volt, melyet követően okleveles mérnök; illetve egy hároméves képzést követően tartósítóipari üzemmérnök képesítést lehetett szerezni. 1962-től a kétévente megtartott konferenciasorozat a kertészettudomány, élelmiszertudomány, valamint tájépítészet területén folytatott hazai kutatási eredmények bemutatásának legfontosabb fóruma lett. A Budai Arborétum területét 1975. március 5-től természetvédelmi területté nyilvánították.
A Budai Arborétum oktatási és természetvédelmi funkciói mellett egyben a hazai kertészet-, élelmiszer- és tájépítészeti tudomány kiemelkedő alakjainak emlékkertje is.
Az ünnepséget Dr. Gyuricza Csaba, a MATE rektora nyitotta meg, aki ünnepi beszédében kiemelte, a 170. évforduló egyben a magyar kertészeti oktatás 170. évfordulója is. Az évek során – tette hozzá – akármely generációról is volt szó, mindig alapvetés volt az egyetem életében, hogy a kor elvárásainak és kihívásainak megfelelően, a lehető legmagasabb szinten képezzenek szakembereket. A rektor hangsúlyozta továbbá, hogy a ma agrárszakembereinek „rohamtempóban” kell alkalmazkodniuk az ágazat folyamatos változásához. Ezért az egyetem, amikor átalakítja oktatási struktúráját, azt kizárólag piaci szereplők bevonásával teszi, mivel ez elengedhetetlen a minőségi oktatáshoz. Dr. Gyuricza Csaba külön köszöntötte Entz Ferenc, a kertészeti oktatás magyarországi atyjának leszármazottait, akik szintén részt vettek az ünnepségen.
Feldman Zsolt, mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkár ünnepi beszédében elmondta, bízik abban, hogy az a munka, amelyet az egyetem folytat, fenntartja azt a kertészeti szellemi központot, melyet az egybegyűltek képviselnek. Biztos abban, hogy a MATE továbbra is biztosítja azt az igen magas szakmai tudást, amelyre a mai világban a szakembereknek szükségük van ahhoz, hogy a majdan általuk vitt gazdaságok eredményesebbek lehessenek a jövő generációi számára. Ezután Nyitrainé Dr. Sárdy Diána, a MATE Budai Campus főigazgatója képekkel illusztrált bemutatójában részletes betekintést engedett a Budai Campus történetébe.
Bánátfy Rudolf, az egykori ikonikus KEK-klub, azaz a Kertészeti Egyetem Klubja főszervezője felidézte mindazon neves zenészeket és előadóművészeket, akik jelenlétükkel pezsgővé tették a Budai Campus kulturális életét az évtizedek során.
Az előadásokat követően Nyitrainé Dr. Sárdy Diána és Dr. Gyuricza Csaba tizenkét kitüntetettnek adta át a MATE Vendégprofesszora címet, mellyel az egyetem egyben hagyományt is kíván teremteni. A vendégprofesszori kitüntetéseket azon szakemberek, vállalati vezetők, szaktekintélyek részére ítélik oda, akik évek óta önzetlenül támogatják az egyetemet és aktívan vesznek részt a campus képzéseinek és oktatási tevékenységnek fejlesztésében. Külön büszkeségünk, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Kertészeti és beszállítóipari osztályvezetője, dr. Mártonffy Béla és Lukács Zoltán díszkertészeti alosztályvezető is átvehette a vendégprofesszori kitüntetést, elismerve a kertészeti ágazatban nyújtott kiemelkedő munkásságukat.
Az ünneplők részesei lehettek a Vinagora terem átadásának. Az egyetem egy teljesen felszerelt, professzionális eszközökkel büszkélkedő borkóstoló termet kapott, mely a Campus borász képzését fogja gazdagítani.
Koszorúzással folytatódott a születésnap, melynek során Dr. Gyuricza Csaba és Nyitrainé Dr. Sárdy Diána, a Budai Campus több tanszékvezetője társaságában koszorút helyezett el Entz Ferenc szobránál. Az Egyetem kora délután Karriernappal várta a hallgatóit. Az ünnepségsorozat zárásaként, jubileumi diplomájukat adták át a 75, 70, 65, 60 és 50 éve diplomát szerzett egykori hallgatóknak.
Nincs még egy olyan tudományterület, amely olyan dinamikusan és gyorsan fejlődik, mint a mezőgazdaság, benne a kertészet kiemelkedő helyen áll. A kertészet a vidék eltartásában, megélhetésének biztosításában kis gazdaságok esetében is kulcsfontosságú szerepet vállal.
Olyan kevés az alkalom az őszinte köszönet és a hála kifejezésére, amire a cikk tartalma egyébiránt predesztinál. Így a cikk szerzője élve a lehetőséggel, itt ragadná meg az alkalmat – mint az alma mater egykori lelkes hallgatója és oktatója – hogy valamennyi gyakorló, tanult kertész, élelmiszer és tájépítész szakember nevében emlékezve, őszinte hálánkat és köszönetünket fejezzük ki egykori és néhai tanárainknak, professzorainknak az egyéni képességeinknek megfelelően átadott tudásért.
NAK / Komma László
A cikkhez szemlézett írások:
