A magyar élelmiszerek forgalmának növelése ma már leginkább a fogyasztói tudatossággal érhető el, ám ehhez az Európai Uniónak is változtatnia kellene piaci mechanizmusain – mondja Nagy István. Az agrárminiszter beszélt arról is, miért probléma, hogy minden gazda udvarán porosodik egy traktor, és milyen akadályokat kellett leküzdenie, hogy belvárosi irodája teraszára költöztesse öt méhcsaládját, illetve, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie a magyar mezőgazdaságnak.

Szóba került a mostanában nagy port kavaró méhlegelő is, amelyről Nagy István úgy vélekedett, hogy helyesen azok inkább ökológiai területek. A kétéltűek, hüllők, a rovarok számára új élettér, de igazából nem a méhek számára van, hanem a vadbeporzóknak, a pillangóknak, poszméheknek, azoknak a rovaroknak, amelyek azt a kis ökoszisztémát tartják fenn. A méhek ezzel szemben nagy tömegben vannak: ha egy méhcsaládot lehelyeznénk egy parkba, miközben ott a gyerekek fociznak, abból nagy bajok lehetnek – írja a hvg. 

Nemrégiben méhcsaládok költöztek az Agrárminisztérium erkélyére, amit szintén nagyon fontosnak tart az agrárminiszter: Nézzük meg, hogy amióta itt vannak, mennyit beszélünk róluk. Ha annyit sikerül elérni, hogy ráirányítjuk az emberek figyelmét arra, hogy a beporzók veszélyben vannak, már nagy eredmény. Márpedig ma már csak a méhek vannak, a környezetszennyezés, a megváltozott éghajlat a vadbeporzók számát nagyon lecsökkentette. És ha valamire csak egy szervezet van, és az valamilyen betegség miatt kipusztul, akkor nagyon nagy bajban vagyunk.  

A méhek elengedhetetlenek a földi léthez, ám a klímaváltozás őket sem kíméli, ezért kiemelten fontos a védelmük. Mint kiderült, Nagy István egy javaslatot visz az Európai Unió Tanácsához, ami arról szól, hogy fontolják meg a beporzási támogatás bevezetését. Ne csak a mézből legyen bevétele a méhészeknek, hiszen az egész mezőgazdaság, ökoszisztéma fenntartásához a méhek beporzási tevékenysége nélkülözhetetlen. Egyszer már próbálta, de akkor leverték, pont azzal, hogy nő a méhcsaládok száma, Magyarországon azonban bevezette: kétezer forintot tudnak adni családonként. Ez viszont még kevés, mivel legalább 10 euróra lenne szükség, ami a nemzeti kiegészítéssel kitehetne ötezer forintot, az már számba vehető tétel lenne annak érdekében, hogy kellő méhsűrűség legyen. Állítása szerint jó helyzetben vagyunk, mert Magyarországon a második legnagyobb a méhsűrűség a világon, de ez egy kényszer. Bár tény, hogy baj van a méhek körül is, ennek ellenére bőven akadnak még olyanok, akik nem veszik komolyan ezt a problémát – ezt pedig Nagy István is megerősítette:

Minden nappal nő a bizonyosság. Hacsak az elmúlt időszak történéseit vesszük alapul: milyen hosszú ideig volt szárazság és milyen rendkívüli módon égetett a nap. Aztán megjött az eső, de nem volt benne köszönet, mert agyonvert mindent és villámárvizek voltak – ami sosem volt korábban. Úgy látom, hogy egyre kevesebbet kell majd bizonygatni, hogy éghajlatváltozás van, hogy klímaválság van, egyre többször érezzük a bőrünkön, egyre többször kell feltennünk magunknak a kérdést, hogy mit kell nekem tenni, hogy a világ jobb legyen. A hiba az, hogy ott tartunk: mit kellene tennie másnak?  

Túl nagyok az igények

Az import áruk behozatala is igen környezetromboló hatású, ami pedig ennél is nagyobb baj, hogy mi, emberek nem vagyunk hajlandóak visszavenni az igényeinkből, sőt. Sok esetben a dinnyét akarjuk enni februárban, júniusban még roppanós almát akarunk, friss salátát karácsonykor. Epret is hamarabb szeretnénk, ezért tízezer kilométerről importáljuk, és nem tudjuk, milyen vegyszerrel kezelték. Ezt a problémát pedig nem lehet megoldani akkor, ha senki nem hajlandó a saját kényelméből kicsit feladni.

Mindig arra hívom fel a figyelmet, hogy a messziről érkező import hogyan tud olcsóbb lenni a magyar terméknél – csak egy kicsi gyanú ébredjen már bennünk, hogy mi van mögötte? A magyar termelők mindig háborognak, hogy alig tudnak önköltségi ár felett értékesíteni, a kereskedők is azt mondják, hogy minimális árréssel dolgoznak. Itt kellene tudatosnak lenni, hiszen ha a boltban leveszünk a polcról egy doboz tejet, akkor eldöntjük, hogy melyik ország gazdaságát erősítjük – fejtette ki gondolatát az agrárminiszter. 

Kitért arra is, hogy a világban mintegy 40 százalékos áremelkedés van, és ez még növekedni fog – ehhez képest nálunk egészen alacsony, de óhatatlan. Ennek pedig több oka is van: egyrészt van egy világgazdasági hatás, szállítási költségek, energiaárak, alapanyagárak emelkedése. Másrészt a munkaerő kérdése: aki dolgozik, az magasabb bért szeretne, a mezőgazdaság pedig kifejezetten élőmunkaigényes, de ha az élelmiszeripar bármelyik szektorát nézzük, ott is azt lehet látni: ott állnak a szalagok mellett az emberek. Egy béremelés elkerülhetetlenül a termék drágulását hozza. De vannak más hatások is: új kórokozók jelennek meg, az egész termeléstechnológia drágul.

Változás előtt a magyar mezőgazdaság 

A magyar termőföld minősége megfizethetetlen érték, a cél pedig az, hogy legyen kert Magyarország. Ehhez kiépítik az öntözés feltételeit, először visszaállítva a régi értéket, 200 ezer hektárt, aztán megduplázva. Ez termelési struktúraváltást is hozhat: a gabona helyett mi is zöldség-gyümölcsöt fogunk előállítani, de ehhez előbb meg kell épülnie a tárolóknak, hűtőknek. A fogyasztó szokások is megváltoztak, erre szintén kitért az agrárminiszter: régen felszedték a krumplit, mindenki hazavitte az öt-hat mázsát a pincéjébe, aztán válogatta, csírázta. Ma már szeretnek elmenni az üzletbe, és megvenni azt a négy darabot, amire szükségük van, de ha lusták, akkor azt is kedvelik, ha meg van hámozva, és az is jó, ha fel van hasábolva – ezeket kell megcsinálni nekünk is. Amíg ez nincs meg, addig nem tudnak termelői kapacitást sem mellérakni. A precíziós gépek ki tudják váltani az élőmunkát. Ember akkor kell sok, ha minden munkafolyamatot ugyanaz a termelő akar csinálni.

Nagy volt a vita a KAP körül

A helyreállítási alap tárgyalásain az öntözést húzták ki legelőször. Az indok pedig az volt, hogy nem felelnek meg a fenntarthatósági elveknek az öntözési projektek. Az ember azt gondolná, hogy ha van hasznos cél, akkor az, hogy megőrizzék a vizet és csatornát építsenek. De a magyar gazdák is érzik a felelősségét annak, hogy tenni kell a zöld célokért. Ha valaki igazi szövetségese az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek, az a gazdatársadalom, hiszen ők érzik a bőrükön nap mint nap a szárazságot, a vihart, a jeget, a fagyokat. Ezért is vállaltak plusz áldozatot, hiszen termőföld csak egy van, és mindig csökken a mértéke. Van azonban egy másik fontos dolog: enni-inni mindig kell, a minőségi élelmiszer előállításának a felelőssége pedig a gazdákon van. De ha nem tudnak belőle megélni, akkor az nehéz kérdés. Lehet kapirgálós tyúkokkal tojást előállítani, de akkor az emberek jóval kisebb százaléka fogyasztana tojást. Amikor az Európai Unióban vitatkoztak, akkor Nagy István azt kérte, hogy bármilyen szabályt lehet hozni, de mondjanak egy generális alapelvet, hogy minden az unióba kerülő élelmiszerre ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Hozzátette, hogy olcsó élelmiszerre szükség van, de az elég visszás helyzetet teremt, hogy az uniós termelőknek előírnak nehezített körülményeket, harmadik országból pedig behoznak olcsó tömegárukat. 

Mondok egy példát: halad az idő afelé, hogy a ketreces tojástermelést be kell szüntetni. De akkor miért adja az EU történelme során a legnagyobb hitelt Ukrajnának, hogy létrehozza a világ legnagyobb tojástermelő farmját, természetesen ketreces technológiával. Ez nem fair, mert az EU készül arra, hogy kell az olcsóbb tojás, megrendeli Ukrajnából. És miközben az áruházláncok egymással versenyezve tiltják ki a ketreces tojást, az olcsó import bekerül, és nem fogjuk tudni ellenőrizni, hogy honnan, milyen termelési körülményekből származik. Mondok egy másik példát: előírhatják Magyarország számára, hogy minden negyedik hektárt vonjon be az ökológiai termelésbe, de garantálja valaki, hogy a gazdák el tudják adni drágábban azt a terméket – vélekedett az agrárminiszter.

Rá sem lehet majd ismerni a magyar vidékre

Egy teljesen megújuló, infrastruktúrájában is megújuló vidéket lehet majd látni, hiszen a forrás háromszor több, mint a korábbi hétéves ciklusban volt, és emellé még jönnek a Magyar falu program milliárdjai és a CSOK: utak újulnak meg, óvodák épülnek. Ez csak akkor ér valamit, ha azzal jár, hogy ott maradnak az emberek. A Covid éppen erre tanított meg mindenkit, hogy egyre inkább azt tudatosítják a fiatalok, jó vidéken élni.

Sokan azt gondolták, hogy a fővárosban dolgozni tejjel-mézzel folyó Kánaán, de rájöttek, hogy talán több kompromisszumot kell hozni a megélhetésért. Lehet, hogy egyszerűbb körülmények között éltek volna, de ma már jobban megbecsülik azt az egyszerűbb körülményt, sokkal nagyobb biztonságot ad nekik – zárta gondolatait Nagy István.

(forrás: agrarszektor.hu)