A hazai feldolgozóipar előző évét, jelenlegi és jövőbeli kihívásait a Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség elnöke, Sebesta Péter foglalta össze.

1. Milyen volt 2021?

Az ágazat (konzerv- és hűtőipar) a teljes élelmiszer-feldolgozó ipar kb. 8%-át képviseli értékben, 200 milliárd Ft-ot meghaladó árbevétellel.

A tavalyi év rendkívül összetett módon volt egy nehéz év, sok előre nem tervezhető, váratlan hatás ért minket.

  • Egyrészt javában működött a „COVID-hatás”, ami az exportpiacainkon több hónapig, néhány kulcspiacon, mint az Egyesült Királyság, akár fél évig is tartó lezárások okoztak. Ez sok esetben a meglévő, érvényes szerződéses mennyiségek ki nem szállítását jelentette, érthető módon elsősorban a HORECA-partnerek esetében, és főleg a hűtőágazatot érintette.
  • másrészt az egyik kulcstermékünknek, a zöldborsónak már évek óta apad a vetésterülete, és ez egyre nagyobb gondot jelentett a kapacitás megfelelő mértékű kihasználása tekintetében. Ráadásul ezt még tetézte a rendkívül hideg tavasz után azonnal berobbanó forró, hőhullámos nyári időszak, ami ennek a fontos terméknek a betakarítását oly mértékben befolyásolta, hogy a tervezetthez képest legalább 25-30% kiesést szenvedtünk el.
  • harmadrészt, már a teljes 2021-es esztendőben, de különösen az év közepétől nagy mértékben és váratlanul a gyártásunk minden költségeleme jelentősen megnövekedett. Amikor azt mondom, hogy váratlanul, akkor arra gondolok, hogy semmilyen gazdasági jelenség, világpiaci folyamat nem sugallta előre ezen költségek ilyen látványos emelkedését. Termékeink szinte minden költségeleme jelentősen emelkedett az elmúlt 12-18 hónapban, így például a gáz ára körülbelül 3-5-szörösére, az elektromos áram több mint 2-szeresére, kartonanyagok, dobozok, több mint kétszeresére, a konzervdoboz alapanyaga többszörösére, a fóliaköltségek nagyjából 50%-kal, a raklapok pedig kétszeresére drágultak.

Így azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon nehéz évünk volt és az eredményes működést, már akinek sikerült, az tette lehetővé, hogy ezek a költségváltozások elsősorban a második félévben eszkalálódtak olyan mértékűvé, hogy az már a meglévő szerződések eredményes teljesítését kérdőjelezte meg.

2. Mi várható 2022-ben?

Küzdelem a túlélésért…

Hiszen az imént felsorolt rendkívül jelentős költségváltozások mellé január 1-jével érkezett egy újabb drágulás: a 20%-os minimálbér-emelés, ami a mi ágazatainkban hasonló mértékű, de legalább 10-15%-ot meghaladó bérfejlesztést generál.

Ráadásul már egy évek óta zajló, és a mi ágazatunkat rendkívül hátrányosan érintő agrárágazati trend miatt (a takarmánykukorica erős kereslete és magas ára) termelőink jelentős áremelést akarnak elérni két kulcstermékünknél: a zöldborsónál és a csemegekukoricánál.

Így a legnehezebb feladata a feldolgozóipari tagjainknak az eredményes működés esélyének fenntartása, hiszen, mint ahogy korábban jeleztem, gyakorlatilag nincs olyan eleme a különböző költségeknek, amelyek ne két számjegyű, néhány esetben pedig három számjegyű emelkedést mutattak volna az elmúlt 12-18 hónapban.

3. Melyek a legnagyobb kihívásaink az elkövetkező években?

A legfontosabb feladat egy hosszabb távú stratégia feladat: megértetni és elfogadtatni a termékpálya szereplőivel, hogy mindannyiunk hosszú távú érdeke elsősorban olyan kultúrákat termelni a kiváló magyar földeken, amelyek jelentős hozzáadott érték teremtése mellett feldolgozásra kerülnek, és nem egyszerű alapanyagként kerülnek a piacra.

Itt azt is gondoljuk – különös tekintettel arra a kormányzati gondolatra, mely szerint az élelmiszer-gazdaság kiemelt stratégiai ágazat – hogy ebben szerepe kell, hogy legyen a mindenkori agrárkormányzatnak is, akitől azt remélnénk, hogy olyan ösztönzőket, támogatásokat épít a rendszerbe , ami egyértelművé teszi a termelőnek, hogy nem a legegyszerűbb alapanyag-termelés a cél, hanem olyan növények termesztése, amelyek önmagukban egy fejlettebb, összetettebb technológia szintet igényelnek, és amelyekre hosszú távon is ráépülhet egy korszerű hazai feldolgozóipar.

Úgy gondoljuk, hogy egyáltalán nem mindegy gazdaságunk jövője és a GDP hosszú távon is biztosítható növekedése szempontjából, ha az egyik legnagyobb értékünkről, a termőföldjeinkről az egy hektárról lehozott termék árbevétele egy egység, és így kerül betakarítás után a piacra, vagy ha az feldolgozásra kerül, és a tényleges árbevétel, amit generál – amellett, hogy eltart egy feldolgozóágazatot – három-négyszerese az alapterméknek.

A rövid távú kihívás pedig abban áll, hogy ezt a költségnövekedést miként tudjuk elfogadtatni a piaci szereplőkkel, hiszen ez nagyon jelentős mértékű áremelést kívánna meg az eredményes működés fenntartása érdekében.

Itt nagyon fontos azt tudni, hogy vajon a versenytársak, más piacokon termelő konkurens cégek milyen mértékű költségnövekedést szenvedtek el az elmúlt időszakban. Ha a miénknél kisebb mértékben volt ott költségnövekedés, akkor (legalább) átmeneti segítség, állami beavatkozás nélkül nincs esélyünk a piacaink megtartására, ha közben eredményes működést is szeretnénk elérni – ami úgy gondolom, természetes törekvés.

Továbbra is úgy gondolom, hogy termékeink, amelyek ellenőrzött módon feldolgozott, és jellemzően hozzáadott anyagok nélkül készült korszerű és természetes zöldség-gyümölcs termékek, tökéletesen beleillenek a mai fogyasztói trendekbe, ami az egészséges életmódról, a korszerű táplálkozásról, a fenntartható termelésről, a relatív alacsony karbon-lábnyomról szól, így hosszú távon azt remélném, hogy ágazatunk szép jövő előtt áll.

De előtte túl kell élni 2022-t.

Sebesta Péter

Budapest, 2022.február 9.