Milyen is az ideális ipari paradicsom? Legyen kicsi a lombja – de óvja a bogyókat a napégéstől -, nagy a termése, betegségellenálló, hosszan tövön tartható, jól időzíthető, magas likopin tartalmú, és persze rendelkezzen megfelelő savtartalommal, hogy a botulizmust okozó baktériumok elpusztuljanak. Mindez csak képzeletbeli kívánságlista, melyet néhány szakemberrel tréfából állítottunk össze Csabacsűd-Pálteleken, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács által szervezett bemutatón. Az uniós csatlakozás előtt az ipari paradicsom termesztésünk – többek között a feldolgozók leépülése miatt – virágzott, majd a kapott 130 ezer tonnás kvótát már nem tudtuk kitölteni. Az EU 2010-ben kivezette a kvótát, s mintha megindult volna valami mozgolódás, ma 1700 hektáron termesztjük az ízletes zöldséget. Míg korábban hektáronként 300-350 tonnás termést takarítottunk be, ma az átlag ennek éppen kétszerese, de egy-egy jó gazdaság akár ezer tonnát is elkönyvelhet. Jó eredménynek számít, s hiába 1,8-2 millió forint a ráfordítás, 70 tonna körüli termés értéke a fedezeti költség. Míg régen elsősorban helybevetéssel éltek a gazdák, ma a területek 70-75 százalékát palántázzák.
Ez utóbbinak korlátot csak a kézimunkaerő – hiába a palántázógép, azt adagolni kell – hiánya szab. „Nagy szakértelmet igénylő kultúra”- hangzott el a rendezvényen. Intenzív növény, amit öntözési lehetőség nélkül nem szabad elkezdeni. A tápanyag utánpótlásban a legfontosabb kérdés nem a mit, hanem a mikor. A növény fenofázisaihoz kell igazítani a táplálást, s ha „túltöltjük” a paradicsomot, agresszív gyökérnövekedést kapunk. A régebbi irodalmi adatokkal ellentétben ma már csak kétharmadát adják ki a makroelemeknek. Figyelni kell a stresszhelyzetre, mivel a bogyó könnyen „felfúvódik”.
Forrás: https://magyarmezogazdasag.hu/2019/08/29/vissza-paradicsomba
