A téli hónapokban összességében kevés volt a csapadék. Késő ősszel és februárban azonban hullott annyi csapadék, mely az ország túlnyomó részén kisebb-nagyobb mértékben kompenzálja a talajok vízállapotának tavalyi nyári és őszi aszályos időszakok okozta negatív változását.
A téli időjárás leginkább két tényezőn keresztül hat a gyümölcsfákra, a gyümölcstermesztésre, illetve a termésre. Az egyik a károsítók áttelelő alakjainak gyérítése, ezáltal az adott évi fertőzési nyomás befolyásolása. A másik a rügyfakadás és a virágzás idejére gyakorolt hatás, ezáltal a tavaszi fagy jelentette kockázat befolyásolása. A mögöttünk álló enyhe tél következtében a 2020 évben a következő hatásokkal lehet számolni:
Az enyhe tél egészen biztosan nem gyérítette érdemben a kártevők (levéltetvek, atkák, pajzstetvek, stb.) és a kórokozók áttelelő alakjait. Ez a talajban áttelelő vagy ott élő kártevőkre is igaz, nem volt olyan hosszan tartó és erős lehűlés, melynek hatása lett volna például a gyümölcslegyek lárváira vagy a pocok populációkra.
Ennél fogva 2020. tavaszán és nyarán már a károsítók megjelenésének kezdetén erősebb fertőzési nyomásra lehet számítani. Azonban ennek mértékét vagy egyáltalán bekövetkezését megjósolni jelenleg lehetetlen, mivel az egyes fajok felszaporodásának mértéke nagyon erősen a függ majd a tavaszi és nyári időjárás alakulásától is. Egyelőre csak az állítható, hogy a károsítók áttelelő alakjai nagyobb egyedszámban élték túl az enyhe telet, így nagyobb az esélye erősebb kezdeti fertőzések kialakulásának. Megjegyzendő, hogy az áttelelő alakok egyedszámának érdemi csökkenéséhez hosszú, legalább 2-3 hetes tartós mínusz 10 – 15 °C vagy ez alatti hőmérsékletű időszak szükséges.
A gyümölcsfák november folyamán ún. mélynyugalmi állapotba vonulnak, és fajtól függően január közepéig-végéig nem is lépnek ki abból. A mélynyugalmi állapot még viszonylag enyhe időjárás mellett sem oldódik fel, mert az egyes fajok életműködésének beindulásához az szükséges, hogy az adott faj genetikája szerint meghatározott időtartamú hideghatás érje a fákat. Tehát a gyümölcsfák biológiája szempontjából az enyhe november és december különösebb gondot nem okozott, a mérsékelt januári fagyok pedig még éppen elégségesek voltak ahhoz, hogy nyugalomban tartsák a fákat.
A gyümölcsfák mélynyugalmi állapota fajtól és a szükséges hideghatás időtartamától függően valamikor január második felében, február elején ér véget. Ha a februári időjárás még mindig elég hideg, akkor a fák úgynevezett kényszernyugalomi állapotban maradnak. Kényszernyugalmi állapotban nem indul meg a rügyduzzadás, a rügyfakadás, így komolyabb károkat sem okoz a hideg. Azonban enyhe február esetén ezek az említett folyamatok megindulhatnak, ami már kockázatokat is jelent. A gyümölcsöknél a mandula és a kajszi indul legkorábban, majd a bogyósok, a többi csonthéjas és végül az almatermésűek.
Az idei február igen enyhe volt, így a hónap folyamán megindult a fák nedvkeringése, beindult a rügyduzzadás, rügypattanás és -kihajtás folyamata. A különböző gyümölcsfajok a folyamat más-más stádiumaiban járnak és eltérés van a különböző országrészek között is. Például a kajszi a Dunántúlon már nem sokkal van virágzás előtt, az almában pedig még csak a rügyduzzadás, helyenként rügypattanás látszik.
Az bizonyos azonban, hogy minél hamarabb fakadnak a fák, annál nagyobb lesz a tavaszi fagyok okozta károsodás kockázata. Minél közelebb vagyunk a virágzáshoz, a virágszervek annál érzékenyebbek a tavaszi lehűlésekre (például egy duzzadó, megpattanó rügy érdemi károsodás nélkül elvisel akár mínusz 8-10 °C körüli lehűlést is, míg a kinyílt virág már mínusz 1 fok körül sérül).
Ha megfigyeljük az időjárás alakulását, megállapítható, hogy a kora tavaszi időszakban (márciusban) nagyobb a fagyok kialakulásának veszélye, míg május folyamán már kisebb. Emiatt kockázatos, ha a rügyfakadás, virágzás korán beindul és „közelebb van” a fagyveszélyes kora tavaszi időszakokhoz.
Mindez a jelenlegi helyzetben „csak” annyit jelent, hogy a korai kihajtással megnövekedett a tavaszi fagykárok kockázata. Nyilvánvalóan lehetetlen megjósolni, hogy lesz-e egyáltalán tavaszi fagy, a korai tavasznak lesz-e negatív hatása a gyümölcstermésre. Ha a tavasz folyamán nem alakulnak ki érdemi fagyok, akkor a korai kihajtás nem jelent semmiféle veszélyt a virágzásra nézve. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy egyelőre csak valószínűségekről beszélhetünk, tényekről vagy következményekről semmiképpen nem!
Egyebekben a tavalyi relatíve gyenge gyümölcstermés okán most a legtöbb gyümölcsfajnál egy viszonylag jó virágzást várunk, tehát jelenleg megvan az esély egy akár nagyon jó idei gyümölcstermésre is. A végleges terméseredményekre egyéb tényezők mellett a tavaszi és nyári időjárásnak még jelentős befolyása lehet, ezért a távolabbi jövőre vonatkozó megállapításokat megfogalmazni még korai és felelőtlen cselekedet lenne.
Budapest, 2020. március 06.
Dr. Apáti Ferenc
FruitVeB, alelnök
