Zöldségtermesztés
Általános tendencia, hogy tovább csökkent a kézimunka igényes kultúrák termesztése főleg a szabadföldi termesztésben. A március végi hideg időjárás, túl sok csapadék hátráltatta a korai vetésű, ültetésű kultúrák indítását, majd a rendkívül meleg száraz április, május negatívan hatott e kultúrák fejlődésére. Szélsőséges elosztásban, legtöbb esetben egyszerre nagymennyiségű csapadék esett június – júliusban. Az augusztus egészen napjainkig rendkívül csapadékszegény volt. Megviselte a kultúrákat a közel 5 hétig tartó kánikula júliusban – augusztusban, mely elsősorban a legtöbb növényfajnál mennyiségi és minőségi gondokat is okozott. Növényvédelem szempontjából átlagos év volt 2018, de egyes körzetekben jelentős kárt okoztak a levéltetvek és ennek következtében bizonyos vírusok. A baktériumos fertőzések (főleg a száraz időnek köszönhetően) nem okoztak problémát. Hajtatásban a kártevők közül nagyobb figyelmet igényeltek a levéltetvek, poloskák és egyes kultúráknál a különböző molyok, atkák elleni védekezések.
Fontosabb kultúrák rövid értékelése
Hajtatott zöldségfélék. A terület érdemben nem változott, az év végéig hasonló vagy 2-3 %-kal több termésmennyiséget várunk. Növekedés volt (lesz) paradicsomból, uborkából, paprikafélék termesztése a tavalyi évnek megfelelően fognak alakulni. A hidegtűrő növények közül a káposztafélék termesztése hajtatásban tovább csökkent, míg a salátaféléké enyhe növekedést mutat.
Gyökérzöldségek. A tárolt fajták betakarítása most folyik sárgarépánál, zellernél kisebb terméskiesést okozott a tavaszi meleg, míg petrezselyemnél 20-30 %-os lehet az elmaradás. Ez a rossz kelésnek és az öntözetlen termesztésnek köszönhető.
Hagymafélék. Itt is a késői vetés, rossz kelés miatt 20-25 %-os elmaradás várható a 2017-es évtől.
Káposztafélék. Továbbcsökkent a termesztésük. Az időjárás sem volt kedvező, ezért csökken a betakarított mennyiség. A tárolásra szánt fajták betakarítása október vége – november közepe.
Dinnyefélék. Görögdinnyéből a tervezett 200-205 ezer tonna helyett csak 190-195 ezer tonna termett. A meleg áprilisnak – májusnak köszönhetően 2-3 héttel előbb jelentkezett a piacokon a magyar dinnye, export hiánya miatt, rendkívül nyomott árakon indult a termelők számára a szezon. Augusztus elejétől viszont hiány keletkezett, főleg az export piacokon. Sárgadinnyéből a szezonban kiegyensúlyozott volt az ellátás.
Az erősen kézimunka igényes kultúrák termesztése tovább csökkent 2018-ban (szabadföldi paprika, fűszerpaprika, spárga, konzerv uborka).
Termesztett gomba. A tavalyihoz képest 1-2 %-os növekedés várható.
Konzervipari növények
- Zöldborsó: a késői vetés és meleg április, május miatt 25-30 %-ak maradt el a tavalyi évi hozamoktól.
- Zöldbab: Főleg másodvetésként termesztik, jó eredményeket hozott. Helyenként komoly molyfertőzések voltak.
- Ipari paradicsom: Rendkívül jó és eredményes volt a 2018-as termesztése, mind mennyiségben, mind minőségben.
- Csemegekukorica: A szezon vége felé közeledve rekord közeli 560-600 ezer tonna termés várható. Itt a területek 90-95 % öntözhető, a kukoricának kimondottan kedvezett a meleg időjárás.
Összességében a zöldségtermesztés területében és mennyiségében lényeges változások nem következtek be 2018-ban, de az egyes fajokból lényeges eltérések is jelentkeztek, mely az időjárásnak, korszerűtlen technológiának köszönhető. Összességében a piac is kiegyensúlyozott volt. A feldolgozók egyre nehezebben jutnak megbízható árualaphoz, főleg a kézimunkát igénylő kultúráknál.
A gyümölcstermesztés helyzetértékelése
Az idei európai gyümölcsszezont eleve meghatározta és megalapozta az a kiinduló helyzet, hogy 2017-ben a legtöbb gyümölcsfaj esetében viszonylag gyenge volt a termés Európában, köszönhetően elsősorban a – szinte az egész kontinenst sújtó – tavaszi fagykároknak. Tavaly európai szinten mindössze a kajszibarack és őszibarack esetében szüreteltek jó termést, míg hazánk minden gyümölcsfaj esetében közepes vagy gyenge közepes termést realizált.
A gyenge tavalyi termésterhelés okán eleve prognosztizálható volt, hogy 2018-ban nagy termés lesz egész Európában, ha semmilyen időjárási katasztrófa (elsősorban a tavaszi fagyok) nem sújtja a termelést. Ez be is következett, elmaradtak a tavaszi fagyok, így minden európai országban és szinte minden gyümölcsfajból bőséges volt a termés, ami együtt is járt a jelentős kínálati nyomással és időszakos túltermeléssel, egyes gyümölcsfajoknál a piac időszakos összeomlásával.
Magyarországon a 2018. évi gyümölcstermés fajonként változóan, de mennyiségileg összességében jól alakult: a jelentősebb gyümölcsfajok közül jó vagy kifejezetten jó termést realizáltunk a cseresznye, meggy, szilva, bodza, alma és körte esetében, „felemás” volt a helyzet a szamócánál, és kifejezetten gyenge termést értünk el kajszibarackból és őszibarackból. Ugyanakkor – a jelentős európai termés miatt is – az értékesítési árak a kajszi és az őszibarack kivételével nagyon nyomottak voltak, több ágazat esetében (cseresznye, meggy, bodza, alma) a főszezonban bekövetkezett a piaci összeomlás is, vagyis a termés egy részére kereslet sem nyilvánult meg, így az felvevőpiac hiányában betakarítatlanul maradt. A 2018. év sokáig tanulságos és emlékezetes marad, mert kiütközött a hazai gyümölcstermesztés minden főbb gyengesége és korlátja:
Korszerűtlen a termelési szerkezetünk (magas a gyenge színvonalú, korszerűtlen, potenciálisan versenyképtelen ültetvények aránya) és nagyon heterogén a termelési színvonalunk, ami miatt:
- erősen korlátos a homogén, a nemzetközi piacokon is versenyképes árualap nagysága;
- az alacsony színvonalú ültetvényekből érkező – nem elhanyagolható részarányt képező – gyengébb minőségű termés piaczavaró hatású, vagyis hozzájárul az árak letöréséhez;
- rossz a termésbiztonság, évek között erősen ingadozó és kiszámíthatatlan a termés, ami alapjaiban lehetetleníti el új piacok megszerzését és megtartását, melyek irányába a hasonló évek többlettermése levezethető lenne;
- ágazati átlagban visszafogott a termelés hatékonysága, ennek okán nagyon érzékenyek vagyunk az alacsony piaci árakkal szemben, és jelentős pénzügyi veszteségeket kell ilyen években elszenvedni.
A termelés és az értékesítés szervezetlensége miatt hiányoznak a koncentrált árualapok, nehézkes a piacra jutás, az exportpiaci kiszállítások szinte teljesen ellehetetlenülnek, a belpiaci adta szűk keretekbe szorulunk be. E tény azonban szintén a termelési szerkezetünkre vezethető vissza, mert heterogén termelési színvonal mellett nem alakul ki a termelők között homogén érdek, érdekazonosság nélkül pedig nincs összefogás.
A feldolgozóipari alapanyagoknál korlátos a hazai feldolgozóipari kapacitás, a frisspiaci gyümölcsöknél pedig nem elégséges a tárolókapacitások és a szedőgöngyölegek mennyisége, illetve színvonala.
A hazai gyümölcságazat idei évhez hasonló piaci válságai tehát nem akkut problémának tekinthetők, hanem egy idült, bár látványosan csak egyes években fellángoló rendellenességnek, ami alapvető strukturális problémákra vezethető vissza. Éppen ezért az ilyen piaci helyzeteknek sosincs érdemi rövid távú megoldása és kezelési lehetősége, gazdasági szabályozókkal csak hosszú távon hathatunk ellenük. A jövőben hosszú távon arra kell törekednünk, hogy a beruházási támogatásokkal segítsük az ültetvényfelület zökkenőmentes és lendületes megújítását, korszerűsítését; a terület alapon járó közvetlen támogatásokkal ne idézzük elő a korszerűtlen termelési szerkezet konzerválását; teremtsük meg az ültetvények öntözhetőségét, adott esetben jég- és fagyvédelmét; biztosítsuk a szükséges mennyiségű és minőségű munkaerő rendelkezésre állását, erőtejesen fejlesszük a posztharveszt infrastruktúra színvonalát. Mindezen, főbb tényezők tekintetében komoly elmaradásaink vannak a múltból.