Gondoljunk a gyümölcsök moníliás rothadására, a dióburoklégy hirtelen megugró kártételére vagy éppen az almatárolás nehézségeire. Természetesen ezekben közrejátszottak a termesztés és növényvédelem kisebb-nagyobb hibái is, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az abiotikus tényezők alakulását és hatásait sem.
A márciusi tél után gyors felmelegedés vette kezdetét, s növényeink gyorsan reagáltak. A csonthéjasok virágzása már március utolsó napjaiban megkezdődött, majd hirtelen minden faj virágzása elkezdődött, s gyakorlatilag összevirágzottak a kajszi-őszi-cseresznye-meggy- és szilvafák. A védekezések sikerrel jártak, moníliás virág- és hajtásszáradás csak kevés helyen jelent meg. Ebben segített a napos, meleg időjárás is, s ne feledjük a kajszik elfagyását a márciusi fagyos napokon.
Az őszibarack április második dekádjában kihozta leveleit, s ezzel megjelentek a tafrinás levélfodrosság tünetei. Ahol elmaradt a rezes lemosó permetezés, ott markánsabban láthattuk a tüneteket. 2-3 védekezés vált szükségessé a betegség terjedésének megfékezésére, illetve a határozott felmelegedés hatékony segítségére.
Az almafák is gyorsan haladtak fejlődésükben, április közepén már elérték az egérfüles állapotot, s korai virágzásra kellett készülni. Olyannyira, hogy alig léptük át a hónap közepét, már megjelentek az első virágok. A felmelegedés és némi esély esőre arra hívta fel a figyelmet, hogy a tűzelhalás-betegség is fenyeget, s ellene csak megelőző védekezésre van lehetőség.
A kártevők közül elsők között jelenik meg az almafa-levélpirosító levéltetű, s most sem történt ez másként. A vértetű első egyedei már korán megkezdték vándorlásukat a gyökerek területéről a törzs, vázágak irányába. A bimbólikasztó csak észlelési szinten jelent meg, kárt nem okozott.
A körtelevélbolha csak április közepén jött elő, de népessége és tojásrakása határozott figyelmeztetést adott.
Csonthéjasokban a szilvafák levelein fedeztük fel először a fejlődő levéltetű-kolóniákat április utolsó harmadában. Ugyanezen fafajon, a sziromhullás kezdetén már a poloskaszagú szilvadarázs ellen kellett védekezni.
Április végére befejeződött a csonthéjasok virágzása, s moníliás tüneteket csak kevés helyen, ott is csak kismértékben figyeltünk meg.
Május elejére elvirágoztak az almafák – korábban ekkor kezdődött a virágzásuk. A lisztharmat-fertőzöttség elérte az 1-10%-ot.
Az almamoly rajzása alacsony egyedszámmal indult, de május első hetében határozottan emelkedett a népesség, majd megkezdődött a tojásrakás. Ehhez hasonlóan a szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly is elérte a rajzáscsúcsot, és megkezdődött a tojásrakás.
A levéltetvek egyre több kultúrában szaporodtak, almában a zöld almalevéltetű és a levélpirosító párhuzamosan, míg a csonthéjasokban a gyümölcsfajnak megfelelő levéltetűfaj.
Cseresznyében a cseresznyelégy már május elejétől ott napozott a fák déli oldalán, s viszonylag korán megkezdte a tojásrakást.
Aztán május közepétől többször kaptunk csapadékot, ami általában jót tett, de a zsendülés kezdetén levő cseresznye és meggy gyakran megrepedt, s ettől kezdve nem lehetett megállítani a moníliás gyümölcsrothadást. A szamócaágyásokon pedig a szürkepenész tarolt az esők után. Szüret közben túl sok lehetőség nem maradt a védelemre. Ebben az időszakban mutatkoztak meg a levéllikacsosodás első tünetei, majd a blumeriellás betegség is megjelent.
Összefoglalva, nem volt egy különösen nehéz év 2018, mégis néhány tanulságra rámutatott:
- Az időjárás nagymértékben befolyásolja növényeink egészségi állapotát, de bizonyos károsítókat teljesen elkerülni nem tudunk.
• Bizonyos extrém esetekben sajnos maga az időjárás lehet a fő korlátozó tényezőnk, amint megtörtént az 2018-ban is.
• A kialakuló extrém viszonyok közepette a növények nem vagy nem úgy veszik fel a tápelemeket. Ez is lehet oka annak, hogy a tárolóba került almán nagy arányban és nagymértékben megjelent a jonatánfoltosság.
• Az almamoly még mindig a védelmi technológia fő vonalát meghatározó az almában, mint ahogy a monília (gyümölcs és virágfertőző) meghatározó a csonthéjasokban.
• A szívó kártevők állandó kártevők, s szinte minden termesztett növényfajon megjelennek, beleértve a levéltetveket, de nem elhallgatva a vértetű egyre nehezebb megfékezését, s nem elhallgatva a pajzstetvekvisszatérését.
• A humánegészségügyi és környezetvédelmi követelmények mentén szigorodó növényvédőszer-engedélyezés miatt egyre nagyobb szerepet kap a tenyészidőszak utáni és előtti növényvédelmi beavatkozások lehetősége.
