Nagypéter Sándor (DélKerTÉSZ elnök-ügyvezető, FruitVeB alelnök) előadása az „Égető kérdések az ipari zöldség termékpályán – A csemegekukorica és a zöldborsó ágazat piaci kilátásai” konferencián hangzott el.
Nagypéter Sándor, a legnagyobb magyarországi TÉSZ elnöke először a Délalföldi Kertészek Szövetkezetének szántóföldi ipari zöldségnövény tagjainak 2023-as termelési és forgalmi adatait ismertette. Az ipari paradicsom kivételével felére csökken a termőterület, az árak is jelentősen csökkentek. Kiemelte, hogy ilyen viszonyok között, amikor egyik évről a másikra óriási az árak fluktuációja, különösen fontos a szoros kommunikáció a termelők és a feldolgozók, felvásárlók között. Termelői oldalról hiányosságok figyelhetők meg a precíziós technológiák hiánya és a fajták vonatkozásában egyaránt, mivel a szabadföldi zöldségek teljesen más szaktudást igényelnek, mint a gabonafélék – egész egyszerűen más kávéház. Meglátása szerint számos esetben kívánnivalót hagy maga után a talajhasználat, a talajélet fenntartása, és hiányzik a termelői innováció is: az utóbbi 5 év kaotikus viszonyai között a termelők érthető módon félnek a változástól, ám az “így szoktuk” valószínűleg a legrosszabb gondolkodási mód.
Ugyanakkor a feldolgozók a kevés alapanyag miatt néznek szembe nehézségekkel, de ezzel egyidőben a termeltetés ösztönzésének hiánya is látható. Márpedig, ha a kígyó ily módon a farkába harap, csak a közös kockázatvállalás segíthet, ami szakmai egyeztetést kell, hogy jelentsen például a fajtákról.
Erősíteni kell az öntözés szerepét is, erre jó példa a 2022-e történelmi mértékű aszály, de a folyamatos szerkivonások miatt a mikrobiológiai készítmények, stimulánsok szerepe is nő. Problémát jelent a feldolgozók számára, hogy nincs differenciált termékpaletta, márpedig tömegterményekkel Kínával nehezen fogunk versenyezni, változtatni kell tehát a termékstruktúrán, portfólión, ami csak együttesen kiérlelt stratégia mentén, a termeltetésen keresztül valósítható meg.
A borús égbolton is vannak azonban napsütötte részek, ilyen például a médiából hömpölygő húsmentes táplálkozási kampányfolyam, ami a növénytermesztés számára óriási lehetőség. Nem szabadna megengedni, hogy Magyarországon ebből a trendből harmadik országok profitáljanak. Pedig ebbe az irányba tartunk, érdemes megnézni, milyen piaci magatartást tanúsít Németországban 8000 üzletével az Edeka: kínai csemegekukorica, marokkói, egyiptomi, jordániai paprika néz ránk a polcokról.
Lehetséges megoldási alternatívában nincs hiány, a közös kockázattal létrehozott, megfelelő méretű és diverzitású termékalap nyújthat biztosítékot a mai változó piaci környezetben – ehhez azonban meg közösen kell meghatározni, hogy milyen új termékpályák jöjjenek létre, és az új kultúrák termesztése milyen önköltséggel, milyen fejlesztésekkel lenne megvalósítható. Ehhez kellene növelni a termelési kedvet, amelyhez a horizontális szervezettség nagyszerű eszközökkel járulhat hozzá a termelői tulajdonrészesedés és a közös kockázat keretében, ami akár termelői tulajdonú feldolgozóüzemeket is jelenthet. Megkerülhetetlen az operatív programban rejlő lehetőségek stratégiai szintű kihasználása, mert ezekkel a támogatásokkal az elképzelések, tervek megvalósulása felgyorsítható – ám a közös gondolkodás, a stratégia ebből nem hagyható ki. Nagypéter Sándor szerint a Conrado Rodriguez előadásában vázolt francia modell működőképessége nem véletlen: ebben a modellben nem az egyes termelők, hanem a termelői szervezet tárgyal a feldolgozóval. Csak a közös út van, a jelenlegi párhuzamos felelősségek és érdekek útja nem tartható.
Letölthető előadás:
05-Nagypeter-TESZ-Lehetosegek-es-tartalekok
