Már alig találunk ültetvényeket az országban, szinte csak a Hajdúságra korlátozódik a termesztése, gyakorlatilag szervezett felvásárlás sem működik sehol. Hajdúhadház térségében még jónéhány termelő érez kedvet, elhivatottságot és kitartást ezen gyümölcs termesztéséhez.
Az első telepítések körülbelül 40 évvel ezelőtt kezdődtek, előtte a köszmétét bokorművelésben termesztették mint kiskerti csemegenövényt. Ekkor vált igazi ipari növénnyé, ekkor csináltak belőle a Pallagi Kutatóintézetben fát (törzses bokrot); a bokorművelés elhagyása és a faművelés kialakítása azért vált szükségessé, mert el kellett emelni a koronát a talajtól abból a célból, hogy rentábilis szintre lehessen csökkenteni a növényvédelmi, valamint a metszési és szedési költségeket. A piac korábban és most is első helyen Németország volt. Mint több más bogyós esetében is, itt is Lengyelország az elsődleges konkurencia. Napjainkban a ’Pallagi Óriás’ fajtát használják elsődlegesen, mely sokkal könnyebben művelhető, lazább koronát nevel, kevésbé tüskés, jobban lehet vele dolgozni, sokkal jobban szedhető a termés, ráadásul jóval nagyobb a gyümölcsméret is, mint az egykori ’Grüne Kugel’ fajtánál.
A felvásárlás is nagy mértékben változott. Először még voltak méretkategóriák (1. osztályú, 2. osztályú), mára viszont a piac kizárólag az 1. osztályú, egészséges, szép gyümölcsöt igényli. A termés nagyobb részét összességében a hűtőházak vásárolják fel a német piac számára közvetlenül vagy kereskedők által. A kereskedők alapvetően a mindössze néhány mázsa köszmétét előállító termelőtől vásárolják fel az árut, ezeket a tételeket közvetítő kereskedők nélkül nem nagyon lehetne eladni. A nagyobb termelők (ez esetben a 10-20 mázsás mennyiségeket előállító gazdaságokra kell gondolni) már közvetlenül értékesítenek a hűtőházak felé, így a kereskedői árrés náluk marad, amivel 10-20%-kal magasabb értékesítési árat realizálnak.
A témával kapcsolatban bővebben itt olvashat.
