Dr. Potori Norbert előadása az „Égető kérdések az ipari zöldség termékpályán – A csemegekukorica és a zöldborsó ágazat piaci kilátásai” konferencián hangzott el.
Az Agrárközgazdasági Intézet Agrárgazdasági Igazgatóságának vezetője elmondta, hogy bár látszólag a szántóföldi növénytermesztés távol áll az ipari zöldségnövényektől, ám azon termesztők többsége, akik csemegekukoricával vagy zöldborsóval foglalkoznak, jellemzően olajnövény és gabona kultúrákat is művelnek. Dr. Potori Norbert a rövid- és középtávú kilátások kapcsán először a makrogazdasági környezet alakulására hívta fel a figyelmet. Az Európai Központi Bank legutóbbi elemzése alapján az EU gazdasága 2024-ben sem fog magára találni, a bérek reálértékben alig növekednek, és a két éve bezuhant kereslet sem emelkedik vissza az energiaválság előtti szintre. A globális gabonapiaci kilátásokat befolyásolja, hogy Kína növekedése egyre lassul, ezért a termékpiacokat is egyre kevésbé fogja mozgatni. Bár valamelyest csökkennek, az európai kamatszintek továbbra is magasak, ahogy az eladósodottság mértéke is. Továbbra is volatilis az energiahordozók piaca, az árak igen hektikusak, érzékenyen reagálnak a világpiaci és politikai eseményekre. Továbbra is számos geopolitikai kockázat lehet hatással a világpiaci folyamatokra, kezdve rögtön az amerikai elnökválasztással, a tajvani feszültséggel és az orosz-ukrán háború alakulásával – egyelőre jó hír, hogy az orosz és az ukrán hajók képesek áthaladni a Szuezi-csatornán.
A jelenlegi világpiaci helyzetre jellemző, hogy az árak alacsonyak, a készletek pedig magasak, különösen búzából, de az Egyesült Államokban a kukorica készlete is új csúcsot ért el. Az idei év egyik legnagyobb kérdése, hogy mi lesz az orosz búzakészletek és búzaexport sorsa: Oroszország 2022-ben 104 millió tonnás termésével a globális export 25%-át bonyolította le, a tavalyi 92 millió tonnás termést követően pedig idén 95 millió tonna várható – ez körülbelül 50 millió tonnás exportvolument jelent. Ezért is figyelhető meg az a jelenség, hogy az orosz piachoz való közelsége a párizsi MATIF ár válik egyre meghatározóbbá a búza világpiacán, és már nem a chicagói árutőzsde számít a legfontosabb tényezőnek. Ezt támasztja alá az is, hogy az észak-afrikai MENA térség gabonaimport-függősége egyre nő, és ezen a piacon Oroszország és Ukrajna a legfontosabb szereplők.
Érdekes, szokatlan jelenség figyelhető meg a MATIF árak alakulásában: az újtermés fölé emelkedett az ótermésű búza és kukorica ára, ez pedig azt jelzi, hogy a piac valamilyen kockázati faktort lát az újtermésű gabonák esetében (ez nem is csoda, gondoljunk csak a tengeri szállítással kapcsolatos rizikóra, lásd a Bab-el Mandeb szorosban kibontakozó harci cselekményeket).
Az európai búzakészletek igen magasak, a kukoricánál kiegyensúlyozott a piac, de az árpa esetében ismét csak azt látjuk, hogy felfelé megy a készletszint. Ez kedvező hír annak fényében, hogy az EC Joint Research Centre időjárási szélsőségekről kiadott havi jelentése szerint Európa északi részén túl csapadékos, déli részén pedig túlságosan meleg időjárás uralkodik, számos régióban pedig már most aszály van (erről mi is írtunk korábban). Ez a helyzet azonban korántsem olyan súlyos, mint Marokkóban, ahol már három éve (!) súlyos aszállyal küzdenek.
Az európai gabona- és növényolaj import alakulására jellemző, hogy a 2023/2024-es piaci évben az importkorlátozások miatt Ukrajna dominál, azaz ömlik be az olcsó áru. Február végéig általában 2,5-3 millió tonna búza szokott érkezni az uniós piacokra külső forrásból, az idei évben azonban csak Ukrajnából már 4 millió tonnánál is többet vásároltak tagállami cégek. Közülük is a leginkább a spanyolok, ahová hajóval szállítják az ukránok a kommersz, olcsó takarmánybúzát. Napraforgóolajból és darából is óriási mennyiség érkezett (erre a termékcsaládra azonban egy korábbi WTO megállapodás értelmében soha nem vetett ki importvámot az EU, és nem is fog). Jelentős a kukoricaimport volumene is, de nem abnormális mértékben. Itt is a spanyolok, Európa fő hústermelői vezetnek (de ez régóta így van, ezen a területen nem következett be jelentős változás).
A szállítási költségek alakulásánál megfigyelhető, hogy a vízi szállítás egyre vonzóbb alternatívává válik a közúti vagy vasúti módozattal szemben. Itt a vízi szállítás egyben folyamit is jelent, és erre ékes példa, hogy Konstanca gabonarakodásai 2023-ban 50%-kal nőttek, az olajmagvak rakodása pedig csaknem megháromszorozódott. Mindez azt vetíti előre hogy csábító lehet majd a Dunán felhajózni nagy mennyiségű árut a vasúti szállítással szemben – egyelőre azonban Alexandriába szállítani jóval olcsóbb.
A globális növényolaj-piac alakulását elsősorban a kínai sertéspiaci válság határozza meg a szója csökkenő forgalmán keresztül. Az látszik, hogy a legnagyobb globális növényolaj, a pálmaolaj termelése stabil szinten marad. Bár minden növényolajtípus volumene várhatóan növekedni fog, a termelés mégsem biztos, hogy fedezni fogja a keresletet, mivel az Egyesült Államokban a biodízel esetében megemelték a bekeverési arányt.
Letölthető előadás:
01-PotoriN_eloadas_Debrecen_20240313-1
