Conrado Rodriguez (regionális értékesítési igazgató, Vilmorin/Limagrain) előadása az „Égető kérdések az ipari zöldség termékpályán – A csemegekukorica és a zöldborsó ágazat piaci kilátásai” konferencián hangzott el.
Az európai csemegekukorica-termesztésben az utóbbi 4 évben a tervezettnél kevesebb alapanyag termett (deficites évek), ám tavaly a termőterület növekedésének is köszönhetően 4,5%-os többlet keletkezett. Így volt ez Európa legnagyobb termelője, Magyarország (29 ezer hektár) esetében is, ahol a tervezett 245 ezer tonna helyett végül 290 ezer tonna terméket sikerült előállítani, melynek 70%-a konzerv, 30%-a fagyasztott áru volt. A 25,7 ezer hektáron termelő Franciaországban nagyjából sikerült hozni az előzetes tervet (256 ezer tonna), ám ezt a 2022-esnél 2000 hektárral kisebb területtel kellett megvalósítani. Újdonság, hogy alakulóban van egy Észak-Franciaországban működő termesztési és feldolgozási központ, ami a klímaváltozás hatását jelzi – idén már 1000 hektár felett termel majd a Greenyard érdekeltségébe tartozó centrum. A franciáknál érdekesség, hogy az ottani termelők kizárólag TÉSZ-ekbe tömörülve végzik tevékenységüket, és a feldolgozókkal is 2-3 nagy TÉSZ tárgyal az átvételi árakról. A délnyugati régióban működő termesztőkörzetből 1000 hektárnyi alapanyag hagyományosan a spanyol feldogozókba kerül, 4000 hektárnyi bab mellett. A spanyolok 9500 hektáros csemegekukorica-területükkel azonban már csak a negyedikek az európai rangsorban, mert az utóbbi években hatalmas ütemben bővült a terület Lengyelországban, és már 11 ezer hektár felett van. És bár nemzetközi cégek is jelen vannak az országban, döntően hazai vállalatok kezében van az ágazat. Számukra nem indult kedvezően a szezon, de végül 6%-kal, 154 ezer tonnára bővült a termelés – és hozzánk képest a lengyeleknél a termékarány pont fordított: 25% konzerv, 70% fagyasztott (5% pedig vákuumcsomagolt).
Conrado Rodriguez a jövő felvázolását a két legnagyobb ország, Magyarország és Franciaország ismertetésével kezdte, amelyeknél egyaránt 15-20%-os termőterület-csökkenést, valamint az árak 80-90 euró/t-val történő visszaesését valószínűsíti. A spanyol és a lengyel termőterület érdemben nem változik, és itt az árcsökkenés mértéke (60-80 euró/t) is kisebb lesz.
Az uniós piacra beömlő kínai exportról Conrado elmondta, hogy a mennyiségek a 2017-2023 közötti időszakban végig jelentős emelkedést mutattak, de igazából a tavalyi év jelentette a fordulópontot, amikor háromszorosára nőtt a behozott áruvolumen. És mint kiderült, az elszálló árakkal jellemezhető 2022-es évben nem csak Kína kereste Európát, hanem Európa is kereste a kínai árut. Ez pedig elsősorban azért veszélyes játék, mert a kormányzati támogatásokkal és kedvező adózási környezettel (pl. adómentes vetőmag) körülbástyázott kínai termelők költségei lényegesen alacsonyabbak, így a termék még szállítást követően is jóval olcsóbb marad az uniós árunál. Az uniós hatóságok próbáltak ugyan minőségi hibákat felfedezni a kínai árunál, de ez sikertelennek bizonyult. Thaifölddel szemben az EU 2005 óta egy antidömping vámrendszert alkalmaz, amelyet 5 évente újítanak meg. Szintén tárgyalások folynak a MERCOSUR országokkal, de azt látni lehet, hogy a dél-amerikai országokban használt növényvédő szerek 80%-a nem engedélyezett az EU-ban. További jelentős kihívásként jelentkezik az európai termelők számára a klímaváltozás, például az idei év nem indul valami fényesen Spanyolországban – a vetőmagtermesztésben 50%-os hozamcsökkenést tapasztaltak, ráadásul a gazdák termesztési kedve sem a régi. Conrado szerint a vetőmagtermesztésben mindenképpen új területeket kell bevonni precíziós termesztéstechnológia alkalmazása mellett.
Letölthető előadás:
03-Conrado-Bilingual-Hungary_March13-RE
