Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Török Ferenc életének 85. évében hosszú betegeskedés után elhunyt.

Török Ferenc Gyulán született tiszántúli református családba 1940  december 21-én. Édesanyja háztartásbeli, édesapja kovácsmester volt  Tanulmányait a körösladányi Általános Iskolában kezdte  (1947-1955 ), majd a Debreceni Közgazdasági Technikum Kereskedelmi Tagozatán érettségizett 1960-ban. 

1965-ban mezőgazdasági mérnöki, majd növényvédelmi szakmérnöki  diplomát szerzett a Debreceni Agrártudományi Főiskolán. 1979-ben külgazdasági szakmérnökként végzett a Gödöllői Agrártudomány Egyetemen, majd 1985-ben cégvezetést tanult a linzi Johannes Kepler Egyetemen.

1965-től a körösladányi Zalka Máté TSZ-ben gyakornok, majd növénytermesztési ágazat-vezető volt. 1968-tól két évig az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Talajtani Osztályán felvételező mérnöki munkakörben alkalmazták. 1971 – 1976  között a CHINOIN Gyógyszergyár Növényvédőszer Osztályán dolgozott. Ez volt a hazai  növényvédőszer gyártás aranykora. Az itt folyó munka  egy életre a vegyiparhoz kötötte. Részese volt többek között a benomyl  fungicid  fejlesztésének, elsősorban a szántóföldi alkalmazhatóság (gabona szár-tő betegségek, a cukorrépa levélfoltosság, stb.) vonatkozásában.

1976-ban a Rohm and Haas cég hívta munkatársának. Egy olyan termék mint a mancozeb, az alkalmazhatóság és szer-kombinációk széles spektrumát kínálta szinte minden kultúrában. A kijuttatástechnika fejlődése olyan új lehetőségeket kínált, mint a művelőutas állománykezelés, a permetcsepp felületi feszültségét csökkentő Triton CS 7, vagy az elsodródást  gátló, cseppnehezítő (Nalco–Trol) alkalmazása defóliáns, deszikáns anyagoknál.

1984-ben átkerült az osztrák  Chemie Linz  AG-hoz, ahol a magyarországi növényvédőszer osztályt vezette 10 éven keresztül.  Feladatul kapta a kukorica posztemergens gyomirtószereinek (Dicamba, Piridate, Pendimetalin készítmények) bevezetését. Szép feladat volt, de nem mindig örömteli. Vagy a fitotoxicitás mértéke volt magas, vagy a gyomirtó hatás volt elégtelen.

1994-től öt évig a Magyar KWIZDA  Kft.  ügyvezető igazgatója volt. Új anyagokat kaptak az FMC –től, ami a  Carbofuran és a Bifentrin új alkalmazhatósági lehetőségeinek kidolgozását jelentette. A „Marshal” pumpa  gyártása és alkalmazása  a korábbinál lényegesen biztonságosabb és gazdaságosabb  megoldást jelentett a talajfertőtlenítő szerek kijuttatásában.. Nyugdíjazást követően is aktív maradt, a brüszeli Belchim cég hazai szaktanácsadójaként öt éven keresztül a termékeik engedélyezéséhez nélkülözhetetlen hatástani vizsgálatokat szervezte.

1993-ban   létrehozta a ma  már NB I. B. osztályú Óbudai KASZÁSOK kosárlabda egyesületet, melynek alapító elnöke, majd örökös tagja maradt. Alapítója a Kálvin János Alapítványnak (1992 – 2020). Alapító tagja az Óbudai Polgári Társaságnak (1991). az Óbudai Önkormányzat egykori képviselője (1994-2020). Elnökségi tagja a Budapesti Kosárlabda Szövetségnek (1998-2014). Intéző Bizottsági tagja a Magyar Kosárlabda Szövetség Férfi Tagozatának (1998 -2012).

Alapító tagja az MNT Növényvédelmi Klubjának, a „Spricc” klubnak. Pályája során számos elismerésben részesült: Vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetés (1971); Kiváló Dolgozó kitüntetés(1973),  „Szakma Kiváló Dolgozója” kitüntetés (1975), Óbudáért” plakett  (2004), „Budapestért Díj, (2015), a Magyar Növényvédelmi Társaság Díszoklevele (2023).

Búcsúztatására és végső nyugalomra helyezésére 2026. március 13-án, pénteken 12:30-kor kerül sor az Óbudai temetőben (1037 Budapest, Bécsi út 365–371).

Szerettei ezúton is mindenkit hívnak és várnak, hogy együtt emlékezzünk meg róla, és kísérjük utolsó útjára.

Emléke szívünkben örökké él.