A német gyümölcstermesztők nyílt levélben hívták fel a figyelmet az ágazat súlyos válságára és a belföldi gyümölcstermesztés visszaszorulásának gyors ütemére.
A Német Gyümölcstermesztők Szövetsége (Bundesfachgruppe Obstbau) hosszú évek után először kényszerült nyilvános állásfoglalásra, mert a hazai gyümölcstermesztés fennmaradása már nem pusztán szakmai kérdés, hanem a regionális értékteremtés, az ellátásbiztonság és a vidéki térségek jövője szempontjából is meghatározó. A termelők szerint döbbenetes helyzetek alakultak ki: ugyanabban a csarnokban ezrével kerülnek a német almák a léüzemekbe, miközben néhány méterrel arrébb déli féltekéről érkező almát csomagolnak értékesítésre. A gazdaságokban kiváló minőségű cseresznye marad a fákon, mert az olcsó importáruk elárasztják a piacot, a szilva és az áfonya pedig sokszor a termelési költségek alatt cserél gazdát. Egyre több gazda mérlegeli, hogy egyáltalán érdemes‑e betakarítania a termést, miközben az idei szabadföldi szamócatermés volumene Németországban az utóbbi harminc év legkisebbje lett.
A Szövetség szerint súlyos tévedés lenne mindezt valamiféle átmeneti piaci hullámvölgyként értékelni, mert a német gyümölcstermesztés ijesztően gyors ütemben szorul vissza. A kérdés így rendkívül egyszerű, mégis kellemetlen: akar‑e Németország továbbra is saját gyümölcsöt termelni? Ha a válasz igen, akkor ennek a döntésnek a gyakorlatban is meg kell jelennie. A német ültetvények a legszigorúbb minőségi, környezetvédelmi és szociális előírások mellett működnek, és hosszú évek óta jelentős összegeket fordítanak a biodiverzitás, a víz‑ és klímavédelem, valamint a korszerű, erőforrástakarékos technológiák fejlesztésére. A gazdaságok munkahelyeket teremtenek, megőrzik a kultúrtájat, és rövid ellátási láncokkal biztosítják a regionális értékteremtést.
A termelők helyzete azonban egyre nehezebb. A költségek – különösen a bérek – jelentősen emelkednek, miközben az intenzív munkaerő‑igényű kultúrák számára nem állnak rendelkezésre speciális szabályozási eszközök. A gyümölcstermesztőknek ma már nemcsak a szélsőséges időjárással kell megküzdeniük, hanem olyan politikai és gazdasági környezettel is, amely egyre gyakrabban hátráltatja őket. A következmény drámai: Németországban átlagosan két naponta megszűnik egy gyümölcstermesztő gazdaság, és ami még súlyosabb, hogy a társadalom lassan hozzászokik ehhez.
A német közbeszédben gyakran hangsúlyozzák a regionalitást, a fenntarthatóságot és az ellátásbiztonságot, miközben a hazai gyümölcsöt egyre gyakrabban váltja fel importáru. A regionalitás azonban nem lehet olyan üres reklámszlogen, amely csak addig érvényes, amíg nem a hazai áru drágább a boltokban. Aki hazai gyümölcsöt szeretne, annak támogatnia kell a hazai termelést is. Németország soha nem lesz képes minden gyümölcsöt maga előállítani, de valóban elfogadható‑e, hogy a jövő generációi már csak történetekből ismerjék: valaha természetes volt, hogy német alma került az asztalra?
A vita már nem csupán a gyümölcstermesztőkről szól, hanem arról, hogyan kíván Európa a jövőben élelmiszert előállítani. Meg akarja‑e őrizni a regionális termelést, vagy egyre nagyobb mértékben válik függővé az importtól? A gazdák készek továbbra is tenni a hazai ellátásért, ahogy ezt generációk óta teszik, de nem tudnak tartósan szembemenni a politikai hibákkal, a folyamatos költségnövekedéssel és a romboló hatású piaci versennyel.
A szövetség ezért egyaránt fordul a kereskedőkhöz és a fogyasztókhoz: most tudatosan kell dönteni a hazai gyümölcstermesztés mellett – nem ünnepi beszédekben, politikai vagy reklámkampányokban, hanem a beszerzési döntésekben és végső soron a boltok pénztárainál. Mert egy dolog biztos: ami ma eltűnik, azt holnap már nem lehet egyszerűen újra felépíteni. A Szövetség szerint a választás még a németek kezében van, de kérdés, hogy meddig lesz ez így.
A cikkhez szemlézett írások:
Brandbrief der deutschen Obstbauern: Wollen wir in Deutschland überhaupt noch heimisches Obst?
